Súlyos tüdőbetegsége miatt egy davosi szanatóriumban élt. Író apja és testvére tehetsége benne is megvolt, ezt Fehér árnyékok címmel publikált regénye is bizonyítja, melyben a szanatóriumi életet mutatja be. A könyv az írónő halála után jelent meg, Péczely-díjat kapott.
Beregszászon született, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, utána gimnáziumi tanári állást kapott. 1909-ben védte meg Telamon históriája című doktori disszertációját. Első versei a Nyugatban jelentek meg, aminek állandó szerzője lett. Elbeszéléseket, meséket, tanulmányokat publikált, angol költőket és írókat fordított. 1932-ben megkapta a Baumgarten-díjat. A zsidótörvények megjelenése után öngyilkos lett.
Néhány munkája: Az életen kívül; Őszi üdvözlet; A változó napokkal.
Reichard Piroska: Találkozás
A XIX/XX század fordulóján a modern nő, a modern újságíró megtestesítője volt. Cikkeit rendszeresen közölte a Budapesti Napló, A Hét, a Pester Lloyd. Írt publicisztikát, irodalmi kritikát, foglalkoztatta a feminizmus kérdése. Írt a nőmozgalomról, a dolgozó nők alacsony fizetéséről, női munkahelyek teremtéséről, a nők szavazójogáról. Sokat tett a kortárs nőírók megismertetéséért. Fiatalon halt meg.
Ignotus fájdalmasan szép nekrológgal búcsúzott tőle a Nyugat-ban: