Trianon óta nem volt ennyire szánalmas magyarnak lenni

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Trianon óta nem volt ennyire szánalmas magyarnak lenni

július 23, 2017 - 23:57
Az asszonyverést sztoikus nyugalommal bámuló tömeg képét véssétek a szemetekbe, mert ez a magyarság, határon innen és túl.

Orbán Viktor: (Sz)Lopj

Állandó politikai diskurzus része, hogy a magyar anyanyelvet beszélő honfitársak épp melyik határ melyik oldalán mit, miért és hogyan csinálnak. Miről mit, és ami fontosabb: egymásról mit is gondolnak valójában. Bár kultúrában, szokásokban, gasztronómiában, bajuszpödrésben és még számtalan dologban rengeteg eltérés van magyar és magyar között, azért a nemzeti együttműködés rendszerének csúcsra járatása során pár apróság vitathatatlanul, homogén formában mutatkozik meg: egy nőbe nyíltan, reflexből bele lehet rúgni, mi több, a lassan mindent ignoráló magyar társadalom még egy kis vállveregetéssel is jutalmazza.

Erdély és székelyföld, anyaországból importált szellemi méreganyagainak nemzetre, kultúrára, valamint agyra és lélekre káros hatásai külön megérnének egy misét, mint ahogy úgy általában a beteg magyar néplélekről is hosszasan lehetne értekezni. Most azonban mindezen borzalmak egy apró pici és jelentéktelen testet öltéséről lesz szó.

Beszégessünk a hajtépésről

A magyar állam nőkhöz való ambivalens viszonyáról, sok példa mellett, a nők principiális kötelezettségeinek középkort idéző kommunikációja is remekül rávilágít. A tejesen inkompetens, témához nem értő, szakmaiságot olykor bibliai alátámasztással megerősítő, egybites logikára hangolt politikai klientúra, minden eszközzel azon van, hogy a nőknek keresztbe tegyen. Az körüli "hiszti", az helyzetéhez való keresztény hozzáállás is igazolja, hogy a kormányban annyi empátia van, mint egy törött cipőkanálban.

Mindezt férfiként mondom, és látom, ám ami most súlyozottan kiemelendő, hogy mindezt csíkszeredai származású, székely férfiként mondom és látom. Miért is hangsúlyozandó? Hát azért mert sajnos elindult a székelyezés egy olyan honfitársam miatt, aki valójában semmi mást nem csinált, csak amit a rendszer elvár tőle: reflexből intézett megsemmisítő csapást arra, ami nem fér bele a fekete-fehér világképébe. Ebben pedig már hatalmas sikereket ért el a menetelő pannon büszkeség. Ha mindenben még nem is, de mára egy dologban teljes a férfi-női egyenlőség is: a NER katonái pontosan ugyanolyan cudarul bánnak mindenkivel, legyen az nő, vagy férfi. Win!

És hogy mi az igazán elszomorító e szörnyűségeket látva, hát nézzék az embereket, az asszony megregulázását sztoikus nyugalommal bámuló tömeg képét és jól véssétek az eszetekbe: ha nem is úgy gondoljuk, de hivatalosan ma ez a büszke magyarság, határon innen és túl. 

Borbáth Áron megbukott férfiként, emberként és fotósként is, nem beszélve a férfitársairól. Az pedig, hogy a hajtépkedés ügye elül a provokáció szintjén, igazolja, hogy a magyarság épp nemzetként készül megbukni. Jézusom de szánalmas még ezt az esetet is focimeccs-logikával magyarázni és az áldozatot hibáztatni, mennyire nincs a Kárpát-medencében fogalma az embereknek, hogy mi is a demokrácia és hogy de jó volna a magyar férfiak "pucájában" akár csak fele annyi vért látni, mint ami ennek a nőnek egyedül van.

Ha valaki úgy gondolja, hogy ez nem ok, akkor küzdjön, mert soha nem volt ilyen ciki magyarnak, magyar férfinak, magyar keresztény férfinak lenni és ez nem jól van így, de nagyon nem.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Az őszinteség beszéde

július 04, 2011 - 00:00

A Nőkért eddig nem politizált a szó köznapi értelmében. A politika csak annyiban érintette az oldalt, amennyiben az kifejezetten „nőpolitika” volt. Ám a politikai paletta ennél kicsit szélesebb – s a nem konkrétan női témák mentén alakuló szegmensei is erőteljesen befolyásolják a népesség több mint felét kitevő nők életminőségét, mindennapjait.

Ennek ellenére a politika mint férfitéma vonult be a köznapi megítélésbe olyannyira, hogy éppen a napokban jegyezte meg oldalunkon hozzászólásában egy regisztrált tagunk :

Nőtörténelem (nőirodalom, sőt, női kvóta) – miért is?

március 05, 2010 - 11:26
Mint nemrég értesültem, a 80-as évek óta az USA-ban március a nőtörténelem, azaz a herstory hónapja. Herstory… Időnként még nő ismerőseim is felháborodottan kérdezik tőlem: miért van egyáltalán szükség arra, hogy „külön” nőtörténelemről (illetve nőirodalomról, stb.) beszéljünk? A választ hamar megleled, ha fellapozod középiskolás történelem (vagy irodalom) tankönyvedet – bár az „ember=férfi” illetve „emberiség=férfiak” analógia olyannyira egyértelmű tétellé vált az „általános műveltségben”, hogy talán fel sem fog tűnni, hogy a nők alulreprezentáltsága a szóban forgó probléma.

Kőműves Kelemenné a választások küszöbén

január 03, 2010 - 17:57
Adamik Mária

2010 választási év lesz, amit nemcsak most, az új esztendő hajnalán, de már az óév utolsó felében is bőven érzékelhettünk.
A jelen politikai helyzet ismét olyanra sikeredett, amely eltereli a figyelmet a nők politikában betöltött – egészen pontosan be nem töltött -  szerepéről.
Holott igazság szerint éppenhogy inkább ráterelhetné ez a folyamatos kudarc a figyelmet – de NEM ÉS NEM.
Internetes böngészéseim közben időnként gyöngyszemekre lelek.
Ezek között is kiemelt helyet foglal el az alábbi, épp a témába vágó tanulmány.