Elisa Bloch francia szobrász (1848–1904)

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Elisa Bloch francia szobrász (1848–1904)

január 25, 2018 - 19:59

Az Académie Julian művészképző hallgatójaként Henri Chapu volt az egyik mestere, aki igen tehetségesnek tartotta. 1878-ban volt az első kiállítása, mely szép sikert hozott. Több megrendelést kapott vidéki városokban emlékművek elkészítésére. Keresett portrészobrász vált belőle, sok híres kortársa mellszobrát készítette el, mint például Jules Barbier, Camille Flammarion, Buffalo Bill, Leonide Leblanc, Zadok Khan, Mathilde Bonaparte. Párizsban a rue du Printemps-en található műterme a kortárs művészek találkozóhelye volt.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Anne Kahane kanadai szobrász (sz. 1924)  

március 03, 2021 - 21:01
Anne Kahane: The Forest (1975)

Bécsben született, a család 1925-ben emigrált Kanadába, Montrealban telepedtek le. Anne a montreali  Ecole des beaux arts iskolában kezdte művészeti tanulmányait, majd 1945-től három évig New Yorkban a Cooper Union School hallgatójaként építészetet, ipari formatervezést, fafaragást tanult. Drámai erejű, hatásos kivitelezésű faszobraival tűnt fel, első komoly nemzetközi sikerét 1953-ban a Velencei biennálén aratta Delegation című munkájával. 1956-ban Ball Game című műve a Concours Artistique kiállításon elnyerte Quebec tartomány nagydíját.

Kovács Margit keramikus, szobrász (1902–1977)

november 29, 2020 - 02:00

Győrben született. A budapesti rajziskolában végzett 1924-ben, utána Bécsben kerámiázást, majd Münchenben szobrászatot és kerámiázást tanult. A harmincas évek elején Koppenhágában és Sevres-ben járt tanulmányúton. Alkotásaiban a vallásos, biblikus témák épp úgy jelen vannak, mint a népköltészet, népművészet, paraszti élet, állatvilág és a humor. Számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt sikerrel, pl. aranyérmes volt 1936-ban a V. Milánói Triennálén és 1938-ban az I.

Massi Bruhn dán író, feminista (1846–1895)

december 27, 2017 - 00:52

A gribskovi erdészházban élt szüleivel. 40 éves volt, amikor anyja meghalt, és az addig engedelmes gyermekként élő nő elkezdhette önálló életét. Koppenhágába költözött és régi álmát beteljesítve írni kezdett, bekapcsolódott a nőmozgalomba. Életének hátralévő kilenc évébe belesűrített mindent, amit csak tudott. Újságot szerkesztett, regényeket és elbeszéléseket írt, fordított, előadásokat tartott. A dán nőszervezet, a Kvindelig Fremskridtsforening tagja lett, melynek Hvad vi vil című lapjában kezdett megjelenni 1888-ban folytatásos regénye, az Et Lægemiddel.