Techert Margit (Magyary Zoltánné) filozófiatörténész (1900–1945)

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Techert Margit (Magyary Zoltánné) filozófiatörténész (1900–1945)

május 04, 2019 - 20:38

Budapesten született 1900. okt. 17-én. Tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészkarán végezte 1918 és 1923 között. 1925-ben még egy fél évig tanult a louvaini egyetemen és az 1926/27-es tanévben a párizsi Sorbonne-on.

1924 és 1927 között a budapesti Erzsébet Nőiskola polgári iskolai tanárképzőjének franciatanára.

1932-ben Szegeden egyetemi magántanár lett (, és után a negyedik magyar nő), itt az IFUW (Egyetemet és Főiskolát Végzett Nők Egyesülete) szegedi fiókjában is aktív. 1941-ben Bp.-en kapott kinevezést.

Tudományos munkásságában a késői antik filozófiatörténettel, főként a hellén újplatonizmussal foglalkozott. Lefordította Plotinosz A szépről és jóról (Bp., 1925), Istenről és a hozzá vezető utakról (Bp., 1944) c. munkáit.

Fő műve: A hellén új platonizmus története (Bp., 1934).

A német megszállás után Tatára menekült férjével. Szálasi hatalomátvétele után el akarták hagyni az országot, de a határról visszafordultak. A Tata melletti Héregen bújtak meg az erdészházban, de az átvonuló szovjet csapatok atrocitásainak következtében 1945. március 24-én együtt öngyilkosok lettek. Tatán található sírjuk.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Az első magyar régésznő: Torma Zsófia

február 27, 2013 - 22:06
Torma Zsófia (netbaratno.com)

Torma Zsófia (1832-1899) az erdélyi Csicsókeresztúron született 1832. szeptember 27-én. Már a gyermekkora is ásatási leletek társaságában telt, hiszen szobája padlóját régész-történész édesapja cserépdarabkái borították. Érdeklődését csak fokozta, hogy gyakori vendégük volt a magyar régészet és műemlékvédelem megalapítója, Rómer Flóris bencés szerzetes.

Dömötör Tekla néprajzkutató, színháztörténész (1914–1987)

január 08, 2018 - 21:21
Dömötör Tekla Ranschburg Jenő és Voigt Vilmos társaságában, 1982 (Fotó: Moldován Domokos)

A Pázmány Péter Tudományegyetemen diplomázott 1936-ban, a német passiójátékokról írt doktori disszertációját 1937-ben védte meg. A következő évben jelent meg első publikációja az Etnographia-ban. A háború után a Nemzeti Múzeum, később a Szabó Ervin könyvtár munkatársa volt, 1953-tól az ELTE Néprajzi tanszékén dolgozott, 1967-ben tanszékvezetőnek nevezték ki. Egyetemi munkája mellett évekig volt a Színháztudományi Intézet osztályvezetője. Rangos hazai és külföldi lapokban publikált, több külföldi egyetem vendégelőadója volt., Norvégiában a bergeni egyetem díszdoktorrá avatta.