A román idősgondozók új betegsége: az „Olaszország-szindróma”

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

A román idősgondozók új betegsége: az „Olaszország-szindróma”

április 04, 2018 - 23:33

Az állam hozzájárulása a gondoskodási feladatokhoz, bár országonként jelentős eltérések vannak, összességében globálisan alacsonynak mondható. Emögött nagyrészt az az ideológia áll, miszerint a gondoskodás a nők "természetéből" fakad, ők erre velük születetten alkalmasak, ezért önként-dalolva - és persze ingyen, vagy megalázóan alacsony bérért - elvégzik. Ehhez a folyamathoz kézenfekvően illeszkedik a nők engedelmességre, kiszolgálásra, csendességre való szocializációja - így ugyanis kisebb eséllyel fognak szervezkedni, tiltakozni, hangosan követelőzni, sztrájkolni. Az egészségügyi és szociális szféra siralmas helyzetéből adódóan sokan arra kényszerülnek, hogy beteg, fogyatékos vagy idős hozzátartozóikat otthon ápolják. A feladatra persze - ellentétben az ideológiával - távolról sem minden nő alkalmas.

A tehetősebb országokban ezért, akik megengedhetik maguknak, alkalmazottat vesznek fel a gondoskodási feladatok ellátására. Ez idézi elő a nők migrációját keletről nyugatra. Közben saját gyerekeiket otthon hagyják, így a hiány mindig fennáll. A helyzet ráadásul az ápolt személynek sem feltétlenül ideális, hiszen ezek a munkavállalók általában nem rendelkeznek szakirányú végzettséggel. A szakképzett segítőt a család gyakran már nem tudná megfizetni, így feketén foglakoztat (kizsákmányol) egy kiszolgáltatott, képzetlen kelet-európai nőt. 

Az elmúlt évtizedek során becslések szerint mintegy kétmillió romániai nő vállalt ilyen körülmények közt gondozási munkát Olaszországban. Ilyenkor saját gyerekeiket a férj, a nagyszülők vagy akár a szomszédok felügyeletére kénytelenek bízni. Eleinte minden érintett derűlátó, mert az anyagi helyzet javulását remélik, ugyanakkor a családok kényszerű elszakadása egy idő után mindenkit megvisel. A nőkön először fizikai tünetek jelentkeznek: krónikus fáradság, vagy ismeretlen eredetű fájdalom, majd egy idő után elhatalmasodik rajtuk a depresszió vagy a pszichózis. Így visszatérnek hazájukba, ahol pszichiátriai kezelésen esnek át. A feltűnően nagyszámú (csak az elmúlt két évben egyetlen kórházban 150) hasonló eset miatt olasz antropológusok utaztak a jászvásári (Iasu) kórházba, hogy tanulmányozzák a jelenséget. 

(2017 márciusában az Observer és a  az Olaszországban, jellemzően Szicíliában dolgozó román mezőgazdasági munkásnők kiszolgáltatottságáról írt. 2017 novemberében pedig járta be a világsajtót egy tíz éve szexrabszolgaként fogva tartott román nőről, aki idősgondozóként érkezett az országba.) 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



"Tőlem ezért nem kapsz munkát" – szerzőnk válasza Jakab Andor blogbejegyzésére, avagy: Mennyit ér egy Nő?!

augusztus 15, 2011 - 11:54

A kérdés a közösségi oldalakon igen elterjedt és népszerűnek tűnő elolvasása után fogalmazódott meg bennem. Az író minden köntörfalazás nélkül hangot ad véleményének, mellyel, úgy tűnik, nincs egyedül, és sajnos számos állást kereső nő számára megszokott, hogy munkáltatóként nem alkalmazna női munkaerőt. Az indok egyszerű: nem éri meg!

„Nem négy évre tervezzük a gyereket” - a Friedrich Ebert Alapítvány párbeszédfóruma

május 12, 2015 - 21:37

Április 22-én tartotta a Friedrich-Ebert-Stiftung – 2012 óta futó Nemek közötti igazságosság Kelet-Közép-Európában című regionális projektje, azon belül pedig a 2014-ben indult Párbeszéd a nemek közti egyenlőségről című vitasorozata keretében – „Az eltűnt népességrobbanás nyomában – A gyermekvállalással kapcsolatos diskurzusok” című párbeszédfórumát.