Faszagyerekek kontra zabigyerekek

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Faszagyerekek kontra zabigyerekek

szeptember 28, 2014 - 13:53

Tüntetés az egyetemi szexizmus ellen, Cambridge (fwsablog.org.uk/)

 
2014. szeptember 28-án, a legális és biztonságos abortuszhoz való jog nemzetközi világnapja alkalmából.
 
A gólyatáboros erőszak nyomán néhány hete került előtérbe az ELTE JTK-n évtizedek óta „Jogászinduló”-ként számontartott műremek, sőt annak egyik előadása is. Aki még nem ismerné és elég edzett, megnézheti itt.
Azóta is rendszeresen visszacseng a fülembe a büszke két sor:
„Jogászok vagyunk mi, faszagyerekek, tőlünk származnak a zabigyerekek… ”
Aha. Hát jó, hogy tudjuk végre.
 
Lehet persze ez erős túlzás, sőt egyesek szerint csupáncsak poén - ám attól még tény, hogy ezt melldöngetve vagy humorként hirdethetik a huszonegyedik század jogászhallgatói egy olyan társadalomban, amely évszázada állami jogi módszerekkel és propagandával igyekszik a nőket meggátolni , befolyásolni, kordában tartani a szabad döntésükben az abortuszt illetően.

Mindig csodáltam, hogy az évezredek óta patriarchálisan működő társadalmak a modern korban is, mindmáig úgy tesznek és tehetnek, mintha nem tudnák, hogy minden megszülető gyereknek van apja is.
Létezik, ott vannak a génjei az új emberben - függetlenül attól, hogy szeretné-e a gyereket vagy sem, vállalja-e vagy sem, egyáltalán tudható-e a személye vagy sem. Hiszen minden embernek van egy biológiai-genetikai apja, aki férfi, és akinek a gyerek felnevelésére nézvést éppen annyi kötelessége volna, mint az anyának - aki viszont szinte minden esetben ismert.
 

 
 
 
Ám ezek a társadalmak valami csodával határos módon mindmáig úgy rendezkedtek be, hogy a lelépett apa megtalálását a nő jól felfogott érdekének kiáltják ki, és ezer más dolga mellé még ezt is az ő feladatává teszik. És ha az anya esetleg nem találná meg, vagy nem bizonyítja az apaságot, horribile dictu nem is sejti, ki lehet - akkor mintha nem létezne a gyereknek apja, egyedül a nőre hárul a „zabigyerek” felnevelése. Van ugyan pár jelképes támogatás az egyedülálló szülőnek, de ezek távolról sem mérhetők össze egy szülő befektetésével.
 
Pedig ha egy társadalom még erre sem jó, akkor ugyan mire?
 
Bezzeg mily elítélően csodálkozunk rá a csecsemőgyilkos anyákra anélkül, hogy eljutna a tudatunkig : ezt a nőt a gyerekével magára hagyta az apa, majd magára hagyja az állam is - gyermekét egyedül, kínlódva nevelheti fel, amikor munkája se sok, és az egyedülállósága meg a nősége mellett nem is lesz egykönnyen. Ráadásul ott a stigma rajta-rajtuk egy életen át. Micsoda őrült lelki nyomás nehezedik egy ilyen magára hagyott nőre, míg eljut odáig, hogy megöli a saját, kihordott és megszült gyermekét ? Ám ekkor, láss csodát, azonnal ott tud teremni az állam, hogy rendet tegyen és megregulázza az elvetemült gyilkost.
 
A férfiarcú állam, amely nem keresi az apákat, ugyanakkor nem áll be kollektíve a helyükre - noha pontosan tudja, hogy minden gyerekhez tartozik egy apa. Hanem mit sem téve, kezeit széttárva a nőn veri le az árát, no és a gyereken, akire az anyagi ellehetetlenítésen túl még a „zabigyerek” stigmát is ráakasztja - míg az apja vígan, sőt mint látjuk, büszkén fut meg az egymagára jutó, többnyire magas fizetéssel.
 
Nálunk jó viccnek számít hirdetni fennen, hogy ő a legaljasabb csalás elkövetője – önmaga felmagasztalásával párhuzamosan a saját otthagyott, ártatlan gyermekét mocskolja, széles jókedvében zabigyereknek nevezve őt… 
 
Nem kell különösebben magasra tett erkölcsi mérce ahhoz, hogy világosan lássuk: micsoda ádáz disznóság ez !
 
És alighanem csak azért „megy át”, mert errefelé egyáltalán nem ritka, hogy így viselkedik a társ és a társadalom is a kiszolgáltatott nőkkel és gyerekekkel – gúny tárgyává téve őket, rajtuk verik le a saját bűneik árát, és még a szemükbe is röhögnek, miközben lekurvázva és lezabigyerekezve alázzák őket.
 
Az már csak hab a tortán, hogy mindeközben az állam nagyon jól tudja, hogy továbbélése a következő generáció létén múlik - ezért ezer és ezerféle módszerrel igyekszik a nőket beterelni az anyák regulázható közmunkás táborába. Ha kell, hát apa nélkül is - sőt, úgy a legnagyobb vehemenciával…
 
Ennek legfőbb eszköze az erőszak, azaz a nők testük feletti önrendelkezésének korlátozása : drága, így sokak számára elérhetetlen fogamzásgátlás, abortuszellenes lelkiismereti kampányok - természetesen csakis az anyákat célozva meg, egyúttal ismét elegánsan megfeledkezve a kegyetlen döntést az esetek többségében meghozó apákról!
 
Van és volt itt már abortusz-szigorítás és teljes tilalom is, manapság a női szervezet büntetéseként a kisebb kockázatú abortusztabletta elvetése miatt szenvednek duplán a nők, a KDNP-s keresztény uraknak hála. Mi ez, ha nem „a csalán más farkával verése”?
 
Hiszen valami egészen furcsa logika mentén ez az egyoldalúan a nőket sújtó, férfiakat meglépni hagyó törvénykezés jogász és politikus férfiak kezében van. Kivitelezésük ellenben szintén valami érthetetlen módon gyakran landol női végrehajtóknál : lásd Ratkó Anna, kinek nevével a huszadik század legradikálisabb abortusz-szigorítását fémjelezték az akkori urak. De említhetnénk némileg más vonalon ma Selmeczit, Hoffmannt vagy utóbb Czunyinét, akiket szintén vudu-bábként dobnak a köz elé : lássátok, ím, hát nők teszik mindezt veletek…
 
Pedig dehogy.
 
Jól ki van ez találva, hiszen a vak is látja, s ha mégse, akkor hallhatja az énekből : a dolog döntő végén a faszagyerekek ülnek – az alvégen pedig a - szintén kedveskedő kifejezéseik szerint - „szopóágra” küldött, megvetett zabigyerekek, a férfiigények alapján antagonisztikusan kurvákká kontra szüzekké és anyákká szedett női társadalom, mellettük meg a sokmillió balek, akik mind felülnek ennek az égbekiáltó igaztalanságnak - igaz, ebben az esetben nem az ő kárukra megy ki a játék.
 
Számomra az ősközösségi hordák, ahol nem tudták, kié a gyerek, de nem is volt fontos, mert mindet nevelték együtt, sokkal igazságosabb arcúak voltak, mint a mi mai „modern” társadalmunk, amitől naponta hányni tudnék.
 
Leginkább a faszagyerekek egyre szélesebb táborától, köztük is a legfaszább faszagyerektől, a magyar államtól, amelyik úgy bánik a nőivel, hogy lehetőleg egész Európában mi érezzük magunkat a legrosszabbul.
 
Ez az egy legalább sikerült nekik.
 
 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



16 AKCIÓNAP A NŐK ELLENI ERŐSZAK ELLEN (nov. 25. - dec. 10.) - Képeslapok minden napra

november 25, 2009 - 18:25
November 25. és december 10. között minden nap egy-egy, nőknek, illetve férfiaknak szóló képeslap jelenik meg az interneten. Az idei 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen szervezői ezen képeslap-sorozattal szeretnék felhívni a bántalmazott nők helyzetére és a bántalmazó férfiak felelősségére a figyelmet. A képeslapokon a bántalmazás hátterében álló gondolatok olvashatóak, kiegészítve az érintettekkel dolgozók véleményével. Kérjük, hogy a képeslapjaink továbbküldésével járuljon hozzá az áldozatok támogatásához!

Olvasói levél: hogyan fonja körül a hímsovinizmus a női szerepeinket?

május 08, 2011 - 08:45
Fotó: PublicDomainPictures / Pixabay

c. cikkünk kommentjei között sokat beszélgettünk arról, hogyan viszonyul környezetünk, társadalmunk az . Olvasónk küldte ezt az írást, személyes hangvételű cikke arról, hogyan rombolja le a hímsovinizmus a nőiségünket mind a nél, mind a párkapcsolatunk viszonylatában. Köszönjük!