1942-ben első helyezést ért el az országos női bajnokságon, amelyet további nyolc alkalommal nyert meg. A magyar női versenyzők közül elsőként kapta meg a nemzetközi női mesteri címet (1950). Számos nemzetközi tornán képviselte a magyar színeket; 1955-ben Zágrábban rangos nemzetközi mezőnyben első lett. Miután az aktív versenyzést abbahagyta, edzőként és versenybíróként tevékenykedett. 50 évig (1937-87) volt a Tatabányai Bányász igazolt versenyzője. A Sport Érdemérem ezüst fokozatának a tulajdonosa.