"Házasság és hivatás" - Schwimmer Rózsa előadása Szegeden, 1908

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

"Házasság és hivatás" - Schwimmer Rózsa előadása Szegeden, 1908

augusztus 29, 2014 - 11:51
1908 - négy évvel járunk azután, hogy a Feministák Egyesülete kivált az 1896-ban létrejött Nőtisztviselők Országos Egyesületéből, és mintegy hat évvel a szegedi feminista fiók megalakulása előtt.

Rosika Schwimmer

1908 - négy évvel járunk azután, hogy a Feministák Egyesülete kivált az 1896-ban létrejött Nőtisztviselők Országos Egyesületéből, és mintegy hat évvel a szegedi feminista fiók megalakulása előtt. Nőtisztviselő egyesület viszont már működik a városban (egy férfi, Szmollény Nándor elnökletével) s annak tagjai hívják meg két országos egyesület közös lapja, agilis szerkesztőjét. A Szegedi Napló január 5-i számában beharangozza az akkor már országszerte ismert nőjogi aktivista és újságíró, aznap esti előadását:

Bédy Schwimmer Rózsa, a magyarországi nőmozgalmak lelkes apostola, a budapesti feminista-egyesület elnöke vasárnap felolvasást tart Szegeden. "Házasság és hivatás" - ez lesz a címe a felolvasásának, mely elé városunk hölgyei nagy érdeklődéssel tekintenek.

A felolvasó nem csak társadalomtudományi, de politikai kérdésekkel is foglalkozik. Sőt, elsősorban politikával, mert mint a női jogok magyarországi előharcosa, azt vitatja folyton, hogy a nőnek minden téren meg kell adni az őt megillető működési teret, és nem kell elzárni attól sem, hogy a politika rögös mezején érvényesüljön, ha ebben kellő ésszel és előkészültséggel bír. (Szegedi Napló, 1908. jan. 5. p. 3.)

Két nappal később a lap a címlapon (!) számol be az előadásról. A csípős nyelvű tudósító megjegyzi ugyan, hogy "a markáns arcú, 36-38 éves" nőapostol "missziójához híven (sic!) nem ad valami sokat a toalettre, sőt mondhatnánk, tulegyszerű köntösben jelent meg. " (Megj. Schwimmer, aki valójában 31 éves volt 1908-ban, volt az első magyar nők egyike, akik botrányosnak számító módon eldobták a fűzőt és a nőket korlátozó többi kényelmetlen ruhadarabot, pl. a több kilónyi, számos rétegű alsószoknyát, és ún. reformruhát viseltek). Ugyanakkor a tudósító úr javára írható, hogy nem hanyagolja el a tartalmi beszámolót sem, bár a továbbiakban sem tudja féken tartani a kikívánkozó gunyoros megjegyzéseit, melyek által nem egyszer önellentmondásba is botlik.

Schwimmer Rózsa a következő, sokak számára ma is hajmeresztően radikális nézetekkel állt elő:

Amint a férfi nem tartja hivatásának a házasságot, s ennek körében a házvezetést, a nőnek sem hivatása a házasság, és annak mellékjárója, a házvezetés.

A házvezetést szerinte csakúgy gyakorolhatják a férfiak is, mint a nők, sőt ebben kettesben is résztvehetnek. (Szegedi Napló, 1908. jan. 7. p. 1.)

 "Körülbelül úgy is van - szellemeskedik jó humoránál levő tudósítónk. - A pénzt a férfi hozza haza, az asszony meg - elkölti." - és itt már meg is fogtuk a hímsovinizmus ma is létező egyik ellentmondását: a nő ne akarjon karriert a hagyományos szerep rovására, ugyanakkor ne hanyagolja el magát, legyen csinos, "adjon sokat a toalettre" (lásd fent), viszont egyúttal ne a férfi pénzére utazzon, mert mint költekező feleség, bősz homlokráncolásra számíthat a zurától meg az azzal szolidáris újságírótól.

Hivatkozott arra - folytatódik a beszámoló -, hogy a férfiak a főzéshez olykor még többet is értenek, hiszen a leghíresebb szakácsok a férfiak közül kerülnek ki.

Persze, hogy értenek, ha jár vele pénz, meg - akár egy vendégség alkalmával - presztízs. A mindennapokban azonban már sokszor másként fest a dolog, és ezt Schwimmer is láthatta, mert a folytatást a közös konyháknak szentelte, amelyek ekkortájt már Európa több városában sikerrel működtek. Alig három hónappal korábban így írt A Nő és a Társadalomban egyik legfigyelemreméltóbb, c. cikkében a közös étkeztetési intézményekről:

...még odajutunk, hogy a férfi kénytelen lesz a nőt tisztán magáért, házias tehetségektől független egyéniségéért szeretni, Az asszony pedig kénytelen lesz magában egyéni tehetségeket felfedezni és ápolni, hogy új utakat találjon a férfi tartósabb érzelmeihez. Mert a nem tartósokhoz amúgy is könnyű az ezernyi utacskát eltalálni. (...) A tűzhely idealizált fénye elég homályos volt arra, hogy a házasság magasabb kellékeinek homályát eltakarja. (Bédy-Schwimmer Rózsa, "A férfi szívéhez vezető út", A Nő és a Társadalom, 1907/9, 150-1501.)

Szegeden is volt - nem feminista, hanem gazdasági megfontolásból - hasonló kezdeményezés, ám, az, mint a Szegedi Napló másutt írja, az ehetetlen étel miatt csődöt mondott. Ennek az előadó is tudatában volt, és erre úgy reflektált, a nemek egyenlőségének eszméje ettől még nem mond csődöt.

Az újságíró, az unalmukban vadászó arisztokrata hölgyekre utalva heherészik még egyet a saját botcsinálta szóviccén (kenyérkereső vs. pecsenyekereső), majd közli, hogy az esemény tea-estéllyel zárult, és az előadónő következő úti célja Temesvár.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Miért kell a nőknek választójog? A Feministák Egyesületének 31 érve (1909)

szeptember 17, 2014 - 13:33
Női választójogi tüntetés a Parlament előtt 1912-ben

1. Mert a nő ugyanúgy tartozik engedelmeskedni a törvényeknek, mint a férfi: kell tehát, hogy részt vehessen azok alkotásában.  

2. Mert a nőt éppen úgy megadóztatják, mint a férfit és mégsem szólhat bele az adók felhasználásába. 

3. Mert a képviselők csupán a választók kívánságaival törődnek; hiszen azoktól függ mandátumuk.

4. Mert amíg a nő nem választó és nem választható, addig senki sem kérdezi: mire van szüksége. Úgy bánnak vele, mint a gyermekkel, aki nem tudja, mi jó vagy mi rossz reá nézve.

Interjú Bédy-Schwimmer Rózsával, 1946 (részlet)

március 23, 2013 - 23:19
Schwimmer Rózsa idős korában

1946. április 22. és április 29. között hét folytatásban jelent meg az Amerikai Magyar Népszava hasábjain Gáspár Géza részletes, sok problémát érintő interjúsorozata Bédy-Schwimmer Rózsával, a 20. század eleji magyar feminista mozgalom jelentős, nemzetközileg is elismert alakjával. Az alábbi, kiragadott részletek Bédy-Schwimmer Rózsa szerintem ma is korszerű gondolkodásmódját mutatják be, aki a második világháború és az emigráció éveinek tapasztalatával a háta mögött fogalmazta meg gondolatait.

"A magyar nő egyenjogúsítása minden téren" - hazai feminizmus a XX. század elején

augusztus 06, 2013 - 17:54

Magyarországon a kiegyezést követően megindult modernizációs folyamattal együtt megkezdődött a társadalmi önszerveződés kiakakulása is. A millennium idejére - az egyesületek virágkorában - csak nőegyesületből már 800-at jegyeztek be. Túlnyomó többségük jótékonykodással foglalkozott. Ilyen volt a legrégebben alapított, 1817-től fennálló Budai Jótékony Nőegylet, amelynek fő tevékenységei: szegény nők foglalkoztatása, betegápolás, szegény gyermekek taníttatása és élelmiszer-elosztás, de a nőegylet házában működött Brunszvik Teréz első óvodája is.