Rajk Júlia

ülönös és tragikus politikai sorsfordulóit hordozza. Rajk Lászlóné, született Földi Júlia, személyes ellenségének tudhatta mind Rákosi Mátyást, mind Kádár Jánost, akik részt vettek férje, illetve a rehabilitálásért fellépő Nagy Imre meggyilkolásában. Rajk Júlia 1945 és 1949 között jó néhány fontos politikai pozíciót töltött be. 1949-ben a bíróság ötévi börtönbüntetésre ítélte, gyermekét idegen néven állami gondozásba vették. A börtönbüntetés letöltése után nevét a beleegyezése nélkül megváltoztatták. A rehabilitációért és férje eltemetéséért, emlékének megőrzéséért, valamint „saját névéért” harcolt éveken át. Megkérdőjelezhetetlen erkölcsi súlyával döntő szerepet játszott abban, hogy a politikai rehabilitációs folyamat, ha zökkenőkkel is, de haladt, és sikerül elérnie férje nyilvános temetését. Rajk Júlia egész életében harcolt a megkülönböztetés és az igazságtalanság ellen. A „Júlia-féle szabadságakciók” az első valóban civil szervezet megalakításától, a bebörtönzött ellenzékiek védelmétől az abortuszjogszabályok szigorítása ellen indított aláírásgyűjtő akció megszervezéséig terjedtek. Ennek a harcnak az állomásai, a börtönévek, a romániai fogság, a Nagy Imre-csoport: győzelmei és vereségei, vagyis Rajk Júlia élettörténete bemutatja, hogy megvalósítható-e a mindennapok apró harcain keresztül az utópia: az autonóm, a férfi világtól szabad nő, a „saját név” megszerzése.