A nők világa. Művelődés- és társadalomtörténeti tanulmányok

E szókapcsolat – Nők világa –  már nemegyszer került a nyilvánosság elé: több mint más-fél száz éve e címen adta közre (a Honderű  nevű divatlap hasábjain) elmélkedéseit a nőiélethelyzetekről és szerepekről egy ifjú katolikus pap, Szabó Richard. E korszakban sokmagyarországi (és erdélyi) közíró fáradozott azon, hogy az elkülönülő női és férfi élet-világok és feladatkörök egymásra utalt és egymást kiegészítő voltát hangsúlyozva, a nőket is elhelyezze a haza és a nemzetiség (e két oly fontos politikai konstrukció) kereteiközött. Teljesítendő kötelességek és meghódítható erények egész listáját tárták eléjük,s mindezekért a honleányi szerepet kínálták fel ellentételezésül. Voltaképpen tehát egy új(rész)identitás birtoklását ajánlották fel, de igen kevesen voltak közöttük, akik ehhezúj jogokat is csatoltak volna. Az áhított jogegyenlőséget még ennél is kevesebben kívánták kiterjeszteni a nőkre, ahogy a polgári jog sokak számára példaértékű kodikációja,az I. Napóleon nevét viselő törvénykönyv (Code Napoléon) is igen szűkmarkúan mértea nőneműek jogait.

A reformokat, átalakulást, a rendi szerkezet lebontását szorgalmazó közírók és politikusok többsége a polgárosodás oly kívánatos (inkább csak meghirdetett, mintsem elindított) folyamatában is komoly szerepet szánt a nőknek, eközben azonban a magán- ésa közélet határát úgy húzta meg, hogy egyiket alapvetően női, a másikat szinte kizáró-lagosan fér cselekvési térként jelölte ki. Az efféle elkülönítés mögött természetesen többféle álláspont húzódhatott meg: többek a hagyományok megtartó erejét vélték elvesznia határ fellazításával, mások különféle esszencialista (többnyire tudományosan is alátá-maszthatónak tartott) nézetekre esküdtek, amelyek a nők korlátozott intellektuális és törékeny morális teljesítőképességét hirdették. Létezett azonban olyan érvelés is, amely – megengedve a női képességek férakéval való egyenértékűségét – társadalmi (sőt politikai) realitásként kezelte a női és férfi cselekvési terek elkülönülését, s hosszú időre nemadott esélyt a női szerepvállalások és jogok bővülésére.

Kérdés persze, hogy valójában mennyire volt zárt a nők világa és minden életszíntéren, társadalmi helyzetben és korszakban egyaránt elkülönült-e a férfiakétól? Hogyanhatárolták körül a normaállító, az emlékezetépítő irodalomban s hogyan a mindennapidiskurzusokban?

E kérdések egy részével már korábban is foglalkoztunk, amikor A nő és hivatása címmel 1999-ben megjelentetett szöveggyűjteményünk összeállítása során számba vettük ésközzétettük az úgynevezett nőkérdéshez kapcsolódó 1777 és 1865 közötti magyar nyelvűközirodalom jellegzetes álláspontjait, véleményeit és vitáit. Ezt a munkát az OTKA támogatásával vittük tovább: 2001 és 2004 között: választott szempontjaink szerint áttekintet-tük és szemléztük a 16–18. századi, illetve az 1865 és 1895 közötti közirodalom jelentékeny hányadát és (a 16–19. századra vonatkozóan) elkészítettük az irodalmi-közirodalmitevékenységet folytató magyar nők teljességre törő személyi és publikációs adattárát.

Emellett újabb kérdésfelvetésekkel és újabb (elsősorban levéltári) forráscsoportokkal bővítettük kutatásainkat, mindenekelőtt arra kerestünk választ: voltak-e sajátságosan (éskizárólagosan) nőies életterek, tevékenységek, foglalkozások és szerepek?A női munkavállalás legkorábbi példáinak feltárása közben azzal is szembesültünk,hogy a sajátosan női foglalatosságok nem feltétlenül voltak kevésbé megbecsültek, minta „férfiasak”, másfelől pedig azzal, hogy a nők és férfiak közötti munkamegosztás nemfeltétlenül és nem minden vonatkozásban rendelődött alá az általánosan érvényesülő nemimegkülönböztetéseknek. Hasonló tapasztalatokat szereztünk a társasági és közszereplések lehetőségeit vizsgálva is, e téren mutatkozott meg a leghatározottabban a társadalmi(rendi) hovatartozás szerep- és identitáskijelölő, illetve -módosító ereje. Más következtetések adódtak azonban a viselkedési normákkal és a sajátosan női erényekkel foglalkozó (18. századi) közirodalmi művek elemzéséből, csakúgy, mint a jogkiterjesztések,sőt az emancipáció (már nem teljesen elméleti) kérdéseivel foglalkozó 19. század végi sajtócsatározásokéból.Kutatásaink eredményeit esettanulmányokban foglaltuk össze, amelyek legjavát 2004 februárjában a Petőfi Irodalmi Múzeumban konferencián ismertettük meg a szakmai közvéleménnyel. E kötetben a konferencia-előadások szerkesztett változatait a társadalmi nemek történeti kutatásához való érdemi hozzájárulás, egyszersmind a szélesebb körű érdeklődés felkeltésének reményében adjuk közre. Hiszen mindannyiunk számára ismerősés fontos témáról: nők és férak életéről és gondolatairól szólnak.

Budapest, 2005. szeptember 30.

A szerkesztők