„nőszemély = pejoratív értelme: megvetéssel említett nő”…

„nőszemély = pejoratív értelme: megvetéssel említett nő”…

(Idézet az Értelmező Szótárból)

Ezt az újságot női személyek írják. Nem „fehércselédek”, nem „asszonyi állatok” és nem „eladó lányok”, hanem autonóm, gondolkozó személyek, mégpedig nőneműek. Emberi személyiségek, akik hisznek abban, hogy előbb-utóbb a nők is olyan politikai, gazdasági, társadalmi lehetőségekkel fognak bírni, mint a hímnemű személyek Magyarországon. Nők, akiket zavar, hogy azonos munkáért még mindig kevesebb bért és elismerést kapnak, mint férfitársaik. Női emberek, akik tiltakoznak az ellen, hogy egyesek ilyen-olyan ideológiák mögé bújva próbálják megfosztani őket a saját testük fölötti rendelkezés jogától. Olyan személyek, akik nem értik, miért alig 7% a női parlamenti képviselők aránya, amikor az ország lakosságának több mint fele nő? Olyanok, akiknek nem tetszik, hogy a „traktoroslány” ideálképét most a férjüktől függő, annak díszmagyarját teljes odaadással és kizárólagos tevékenységként stoppolónék ideálja váltja fel. Akik fellépnek az ellen, hogy a nőket elsősorban külsejük alapján ítéljék meg, hogy szabad prédái legyenek a szépségversenyt mustráló sörhasúaknak, akár a TV képernyőjén és szórakozóhelyeken, akár az utcán a nyáladzó, pornóújságot bámulóknak és otthon, az erőszakoskodó férjeknek, férfi partnereiknek. Olyan nők, akik maguk szeretnék eldönteni, hogy férjhez mennek-e, szülnek-e gyereket, és ha igen,  mikor; hogy családanyaként vagy/és az otthonon kívül dolgoznak-e – nem csupán a férfiközpontú társadalom elvárásait teljesítik. Nők, akik szeretnék felszabadultan és egyenjogú kapcsolatokban, a felelősség, és az élvezetek egyenlő megosztásával örömüket lelni a szexben, és emberi értékük tudatában,  kényszerjellegű társadalmi sztereotípiák nélkül szabadon dönteni abban is, hogy akarnak-e szexuális életet élni. Akik úgy gondolják, nemcsak a nyugati közgazdászoktól tanulhatunk valamit, hanem a nyugat-európai nőmozgalmaktól, az amerikai feministáktól is,-például azt, hogy hogyan lehetne egyre több ilyen nőszemély Magyarországon.

„…mert a női munka sosincs kész, és alulfizetik, vagy meg sem fizetik, unalmas, vagy örökké ugyanaz, és minket rúgnak ki elsőként, és az a fontosabb, hogy nézünk ki, nem pedig az, amit csinálunk, és ha megerőszakolnak bennünket, az a mi hibánk, és ha megvernek biztos mi provokáltuk ki, és ha felemeljük a szavunkat, csak nyafogó szukák vagyunk, és ha élvezzük a szexet, nimfománok, ha meg nem, frigidek, és ha a nőket szeretjük, csak azért van, mert nem tudunk magunknak egy „igazi” férfit megkaparintani, és ha az orvosnál túl sok kérdést teszünk föl, idegbetegek vagyunk és/vagy tolakodóak, és ha az önkormányzattól bölcsődéket, óvodákat várunk el, önzőek vagyunk, és ha kiállunk a jogainkért, agresszívek és „nőietlenek”, ha meg nem, tipikus gyenge nők, és ha férjhez akarunk menni, csapdába akarjuk ejteni a férfit, ha meg nem, természetellenesek vagyunk, és mert még mindig nem elérhető a megfelelő, biztonságos fogamzásgátlás, a férfiak bezzeg a holdon járhatnak, és ha nem tudunk vállalni egy terhességet, vagy nem akarjuk, bűntudat érzését keltik bennünk az abortusz miatt és… sok-sok más ok miatt a nők felszabadító mozgalmának tagjai vagyunk.”