F. Lassú Zsuzsa: A kormány aktívan veszélyezteti a gyerekeket. (Könyv készül a szexuális nevelésről az ELTE-n.)

CímF. Lassú Zsuzsa: A kormány aktívan veszélyezteti a gyerekeket. (Könyv készül a szexuális nevelésről az ELTE-n.)
Közlemény típusaMagazin cikk
A kiadás éve2021
SzerzőkEmese, Bánhidi, and Lassú F. Zsuzsa
Magazin neve168 óra
Publikáció dátuma2021. 08. 19.
Publikáció típusainterjú
Kulcsszavaklánygyermekek, szexedukáció, transznemű gyerekek, transzneműség
Összefoglalás

Az absztinencia programok nem működnek. Ahol ez van Amerikában, ott a legnagyobb a tiniterhességek aránya.

Webcímhttps://168.hu/itthon/f-lassu-zsuzsa-a-kormany-aktivan-veszelyezteti-a-gyerekeket-210891
Teljes szöveg

"Bár javulnak ezek az adatok, hála azoknak a nagyon állhatatos gyermekvédelmi szakembereknek, például a végeken dolgozó Máltai Szeretetszolgálatnak, akik rengeteg munkát beletesznek abba, hogy a hátrányos helyzetű fiatal lányok mégse a gyerekszülést válasszák 14 évesen, hanem továbbtanuljanak. Szóval javul a statisztika, de azzal, hogy korlátozzuk az átfogó szexuális nevelést az iskolákban, azzal azt a fejlődést, ami volt az utóbbi időben, nagyon rossz irányba fogjuk fordítani. Nagyon fontos lenne a gyereknek, mert megvédheti őket a nemkívánatos szexuális jellegű közeledéstől, akár a felnőttektől, akár a kortársaktól, mert azért a gyerekek is tudják egymást bántani. A korai szexuális nevelés eredményeként a gyermek tudni fogja, hogyan mondhat nemet, és, hogy egyáltalán lehet nemet mondani bárkinek, és bejelentheti, ha bárki szexuálisan zaklatja. Vagy ha a kis társa olyat kér tőle, ami nem vicces és aranyos és nem az életkoruknak megfelelő, hogy papás-mamást játszanak, hanem valami annál súlyosabb.

És ez az „én megmutatom nekem mim van, te is mutasd meg neked mi van” az óvodában?

Az teljesen életkornak megfelelő és ártatlan. Viszont amikor valami olyasmit csinálnak, amit látnak mondjuk a pornóban vagy a szülőktől, merthogy sajnos hozzáférnek ezekhez az információkhoz a gyerekek, akkor merje azt mondani, hogy ez valami olyasmi, amit én nem szeretnék, és nem nyúlhatsz oda, és nem érintheted meg. Például ebben a könyvben a kora gyerekkori szexuális nevelés kapcsán ilyesmiről lesz szó, hogy mi a megnevezése a nemi szerveknek, hogy legyen nevünk rá, hogy a gyerek egyáltalán tudja elmondani, hogy megfogták a fütyijét, vagy hozzányúltak a puncijához, erre legyen megfelelő szó, ezt merje használni a gyerek, tudja, melyek azok a területek a testén, ahová nem nyúlhat senki se az ő beleegyezése nélkül. Adott esetben a szülőnek is illene, mondjuk egy olyan helyzetben, amikor a kislánynak a punciját meg kell mosni, akkor, ha nem is engedélyt kérni, legalább szólni arról, hogy most mi fog történni, és miért csinálják ezt. Ez a fehérnemű- vagy bugyiszabály nagyon-nagyon fontos. Azok a gyerekek, akik kapnak ilyen információt, hogy a testük bizonyos részei milyen szempontból kitüntetettebbek, azok védettebbek, és valószínűbb, hogy jelzik, ha valami nem kívánatos dolog történik velük.

És a későbbiekben is, serdülőkorban is nagyon fontos a nemet mondás képessége, a másik oldalról pedig tiszteletben tartani azt, ha valaki nemet mond nekem. Fontos a határokat, a saját határaimat meghúzni és tiszteletben tartani, tartatni másokkal, illetve én se nyúlok oda, és én se csinálok mással olyat, aminek a másik nem örül. Ezek a nagyon fontos dolgok, amiket a szülőnek meg a pedagógusoknak kell megtanítani. De nem minden szülő tanítja ezt meg, vagy mert aluliskolázott, vagy mert saját maga is szexuális abúzus áldozata volt: nagyon sok esetben ezért válik egy szülő maga is elkövetővé. Ebben az esetben a gyereket ki védheti meg? Megvédheti, vagy legalábbis nagyon fontos szereplő lehet az ő szexuális nevelésében a pedagógus.

Nem igaz tehát, hogy nincs ennek helye a nevelési intézményekben, amik az összes kulturált országban nagyon fontos terepe a szexuális nevelésnek. Ott tölti a gyerek az aktív, ébren töltött óráinak nagy részét, hogy is gondoljuk, hogy ott ne essen szó róla, ott ne reagáljanak a pedagógusok, és hogy mindezt a szülők hatáskörébe utalják? Azok a pedagógusok, akik nincsenek erre felkészítve, akik nem tanulnak ilyesmit, azok azt sem tudják, hogyan mondják el a szülőknek, ha valami olyat látnak, ami problémás. Mi most ehhez is segítséget nyújtunk, lesz egy egész fejezet a könyvben a gyermekkori problémás szexuális viselkedésformákról, mert nemcsak arról van szó, hogy a gyerekkel történhet valami, de adott esetben azok a gyerekek főleg, akik ilyen szexuális abúzusnak kitettek, vagy akiknél otthon a határokat nem tartják be, és a gyerek láthat pornót, láthatja a szülőket szexelni, túlságosan is átszexualizált a légkör, ezek a gyerekek maguk is ilyen problémás viselkedést mutatnak."

(...)

"Az absztinencia programok nem működnek. Ahol ez van Amerikában, ott a legnagyobb a tiniterhességek aránya. Átfogó szexuális nevelés van például Svédországban, meg Dániában. Ahol a legkorábban, a legnyitottabban beszélnek erről a témáról, ott a legalacsonyabb a tiniterhességek száma, és ott a legboldogabbak a fiatalok a testükkel kapcsolatosan. Ez nagyon fontos: ha a testiségről nyíltan tudunk beszélni, akkor sokkal kevesebb kislány lesz anorexiás."