„Hallottad bizonyára, miként győzött a futásban

egy lány férfiakon: nem költött volt ez a nagy hír;

mert győzött csakugyan, de nehéz volt dönteni: vajjon

gyors lábával vagy szépségével volt-e kiválóbb.

Férje felől istent kérdett, s neki akkor az isten

«Nem kell férj, Atalanta, neked;» szólt, «fuss te a férjtől!

S minthogy eképp nem téssz, még élsz, s már nem te magad léssz.»”

(Ovidius, Átváltozások, Atalanta; ford.: Devecseri Gábor)