In Memoriam Dr. Asbótné Thorma Judit (1930-2013)

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

In Memoriam Dr. Asbótné Thorma Judit (1930-2013)

június 11, 2013 - 19:13
Alföldi Andrea búcsúbeszéde.
„Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
 Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.”
 
(Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd)
 

Tisztelt Egybegyűltek! Gyászoló család, barátok, munkatársak!

Főhajtásra gyűltünk össze, egy emberi élet, emberi tett köszöntésére.

Búcsúra, az élet egy magasztos pillanatára.
Egy gazdag életút előtti főhajtásra, emlékezve egy édesanyára, és a magyar nőmozgalom egy korszakának meghatározó vezetőjére.
Hangtalan szavak ülnek torkunkban, elfojtó könnyekbe burkolva, melyet fájdalom tart fogságában.
Nehéz megszólalni. Elköszöni még nehezebb.
Elköszönni azok nevében, akik barátai, munkatársai voltak, a magyar nők nevében, akiket hosszú évtizedeken át képviselt.

 Ezek a percek soha senkinek nem könnyűek. Különösen nem könnyűek, amikor egy köztiszteletben álló közösségi ember távoztával szembesülünk a megmásíthatatlannal, hogy többé nem lehet köreinkben, nem várhatjuk vendégségbe. 1989-ben egy újságírói kérdésre, miszerint „Mit vár, ha vendégségbe megy?” az Elnök asszony azt válaszolta: „Hogy szeressenek! Érzelmekkel teli találkozások érdekelnek….a csillogó szemeket szeretem magam körül, a valódi kíváncsiságot, az igazi feltárulkozást, hogy amikor hazaindulok, úgy érezhessem: néhány tiszta gondolatot fogalmaztunk meg együtt, valami olyasmit adtunk egymásnak, ami a barátságot igazán tartalmassá teszi.”

E búcsú pillanatában minden szó, melyet útravalóra kaptam Judit nénitől, megváltozik, más értelmet nyer, más fogalmat. A sors nem adta meg számomra, hogy többet tanuljak tőle, hogy jobban megértsem döntéseit. Ám, egy vezető végső megítélésekor az utódok számára erényei adnak támaszt: minden körülmények között folytatni a kijelölt munkát, megpróbálva megvalósítani terveinek, gondolatainak legjavát, hozzátéve saját tehetségünk, képességünk tartalmát, hogy a múlt eredményei a jövő irányát mutassák, a női tudástár gyarapodását szolgálják.

Dr. Asbótné Thorma Juditra, a Magyar Nők Szövetségének volt elnökére, és örökös tiszteletbeli elnökére emlékezve első szavunk a köszönet és hála szava kell, hogy legyen. Köszönet egy olyan hosszú életért, amelyet teljesen átölelt a közösségéért való munka, melyet a közösségi gondolkodás hatott át, s amelyben a magánélet és a közösségéért való cselekvés mindig elválaszthatatlanul összefonódott.

 
Dr. Asbótné Thorma Judit 1930-ban született Budapesten. Édesapját korán elvesztette, így édesanyja és nőrokonai szoros kötelékében nőtt fel. Középiskolai tanulmányait az újpesti Kanizsay Dorottya leánygimnáziumban végezte. Munkáját 1949-ben az Egyesült Izzó Művek vállalatnál kezdte, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára nyert felvételt, ahol 1957-ben gépészmérnöki diplomát kapott. Dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia KUTESZ Vállalatánál, 1968-tól pedig a Magyar Dohányipari Vállalatnál. 1971-ben kormánykitüntetéssel díjazták munkáját. 1971-től a Magyar Hűtőipari vállalat fejlesztőmérnöke lett, 1975-től a Magyar Hűtőipar Budapesti Gyárának igazgatója 1989-ig.

A magyar nőmozgalomba 1957-ben csatlakozott, 1966-tól a főváros XIV. kerületi Nőtanácsának elnöke, 1972-től a Hazafias Népfront Országos Elnökségi tagja, és 1975-ben az Országos Választási Elnökség elnökhelyettese. 1989-ben a Magyar Nők Országos Tanácsának jogutód szervezetének, a Magyar Nők Szövetségének elnöke lett, mely tisztséget 2011-ig látta el. A magyar nőkért tett munkásságát többször elismerték kormány szinten is: 

Büszke volt a „mélyhűtött karrierre” - ahogy 2002-ben egy újságnak nyilatkozott, - „sosem vágytam a kiváló háziasszony kitüntető címre”.

Becsüljük benne azt az olthatatlan lázadó lángot, mely benne lobogott, tiszteljük a végsőkig feszített akaratot és elszántságot, mellyel a magyar nők érdekét, ügyét szolgálta.

Tisztelt Búcsúzók!

Thorma Judit életműve megmutatja, hogy kell irányt mutatni, hogy kell a lehetetlennek vélt feladatokhoz is a legkisebb kétségek nélkül hozzálátni.

A főhajtás mindennek együtt: az emberi hivatás, az emberi áldozatvállalás, és az élet rangjának szól.

Megemlékezésemet Márai Sándor soraival zárom:

„Most pontot teszek, s mint aki  
vesztett csatából maradt meg
hírmondónak, s  elfújta mondókáját:
emlékezni s hallgatni akarok."
 

Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Judit néni!

Köszönjük fáradhatatlan munkádat, küzdelmedet!

Nyugodj békében!

 

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Bédy-Schwimmer Rózsa (1877–1948) újságíró, feminista

június 24, 2014 - 19:02

1904-ben megalakította a polgári radikális jellegű Feministák Egyesületét, amely a nők minden területen megvalósulandó egyenjogúságáért dolgozott, komoly nemzetközi kapcsolatokat is ápolva. A nők választójogáért küzdő nemzetközi egyesülethez, az International Women’s Suffrage Alliance-hez kapcsolódott, és e minőségében nyomást gyakorolt a parlamentre a választójogi reformról szóló törvénytervezet elfogadtatásában.

Gróf Teleki Sándorné "Szikra" író, feminista (1864-1937)

március 11, 2013 - 18:58
Teleki Sándorné Szikra (Tolnai Világlapja, 1914)

Kölcsei Kende Júlia (Juliska)  1864. márc. 7-én született Budapesten. Anyja a nagykállói Kállai Ida, apja (kölcsei) Kende Kanut országgygűlési képviselő volt, aki különösen fontosnak tartotta a kultúrát, a nemzeti művelődés ügyét. Júlia 1886-ban feleségül ment Teleki Sándor grófhoz (1861-1919), aki szintén foglalkozott újságírással.

Kende Júlia irodalomi szalont működtetett, amelyet a kor jeles személyiségei látogattak.