Apák napja alkalmából

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Apák napja alkalmából

június 19, 2012 - 21:07

Apamókus, családjával

Június harmadik vasárnapja Apák Napja.
Erre való megemlékezésképp egy nagyon kedves édesapa jelenleg íródó, nagyon jó blogját ajánlom figyelmetekbe :
 
 
Magam már hónapok óta kitartó figyelemmel követem a srác küzdelmét, aki nehéz helyzetében is ilyen figyelemmel és szeretettel ír gyermekeiről, családjáról.
 
Szerintem sok mélyen érző apa van, csak valahogy a hétköznapokban magukba zárják ezeket az érzéseket.
S talán csak akkor kerül felszínre ez a mély, amikor valamely más dolog kapcsán (mely az ő esetében sajnos egy súlyos betegség) belefognak egy blogba.
 
És ilyenkor persze az is mindjárt ott motoszkál az ember  fejében, hogy amikor annyi pocsék szülő szaladgál a világban,
akkor pont egy ilyen remek apa küzd azért, hogy felnevelhesse a három kicsi gyermekét - micsoda fintora ez a sorsnak.
Bízzunk benne, hogy nem véletlenül mérte rá a sors ezt a kihívást, és ha lehet, minden szempontból megerősödve, az egész család hasznára válva tudják legyőzni a kórt.
 
Hajrá, APAMÓKUS !

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Mi legyen a gyerek neve? Egy abszurd jogi helyzet

július 14, 2011 - 13:51

A. A volt férjemnek lenne egy partnere, aki nem házas vele (naná, hogy még nem), és lenne közös gyerekük, akkor ő írna egy papírt, hogy "én vagyok a gyerek apja", és kész. Az a név kerülne az anyakönyvi kivonat megfelelő rovatába. Nem kell hozzá orvos, ügyvéd, bíró, családjogász, csak egy toll, egy A4-es papír, meg két tanú. ...És a papíron (még) házas nő, akinek a válópere zajlik, s akinek hamarosan születik egy gyereke? Nos, neki még az utolsó menstruációja is dokumentált, és minimum háromszor-négyszer tiszteletét kell tennie a bíróságon a közeljövőben. B. helyzete – ahogy ő írja: „egyszerűbb nem is lehetne”, hiszen gondjai „csak” bürokratikus jellegűek. Éppen a házassági bontópere zajlik.

Férfi létemre

augusztus 15, 2010 - 21:28
(A kép illusztráció.)

Férfi létemre a két nemet elsősorban egyenlőnek tartom, a különbségeikkel együtt,

- felismerem, hogy a férfi neműek kiváltságosak, és ez az egyik alapja a társadalmunk működésének, aminek én is része vagyok,
- felismerem, hogy attitűdjeimet, nézeteimet és szexualitásomat programszerűen formálja a többségi társadalom az oktatásban és a médiában, és hogy ez rám nézve sem kötelező érvényű,
- felismerem, hogy a társadalmat nemi és másféle egyenlőtlenségek előidézésével és fenntartásával működtetik, és működtetjük,