Határáthágás (Galgóczi Erzsébet: Törvényen belül)

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Határáthágás (Galgóczi Erzsébet: Törvényen belül)

november 12, 2009 - 13:22
Kiss Noémi azt írja Galgóczi Erzsébet kapcsán, hogy nőírónak lenni szopás Magyarországon – a szónak abban az értelmében, hogy kell keresni egy anyamellet (a női hagyomány megalapozóját, egy ősanyát), melyre rácsimpaszkodhat a kortárs nőíró. És ez akár Galgóczi Erzsébet is lehetne.

Galgóczi Erzsébet (1930–1989), a magyar irodalmi kánon perifériára szorult írója, aki Földes Jolánhoz hasonlóan még a Világirodalmi Lexikon kiegészítő kötetében sem kaphatott helyet annak ellenére, hogy háromszor jutalmazták József Attila- és egyszer Kossuth-díjjal. Igaz, míg korábban a rendszer keblére ölelte a munkásmúlttal is rendelkező Galgóczit, később – különösen 1956 után – kiesett a kegyeiből.

Legelhallgatottabb könyve, a Törvényen belül bátran ábrázolja a szubverzív, őszinte, leszbikus Szalánczky Éva figurájában az öntörvényű, de körülményeivel küszködő értelmiségi nő helyzetét az 50-es éves Magyarországán, bátran állíthatom, hogy a kisregény a magyar par excellence feminista regény is egyben.

A történet 1959-ben játszódik, a mohácsi körzetben agyonlőnek egy illegális határátlépőt (szimbolikus aktus!), Szalánczky Évát. A körzet vezetője, Éva korábbi udvarlója, Marosi kezd nyomozásba: mi motiválhatta Évát, ezt az emlékezetében kiegyensúlyozott, határozott, éles eszű, ugyanakkor titokzatos és elutasító nőt erre az egyértelműen öngyilkos aktusra, a disszidálás eme őrült módjára. A kisregény így visszaemlékezésekből, telefonbeszélgetésekből, kiskocsmás diskurzusokból áll – ebből kerekedik ki egy diverz, mégis vonzó kép Éváról, erről a paraszti származású, végsőkig küzdeni tudó, igazságért harcba vonuló, leszbikus értelmiségi nőről.

Éva elsősorban újságíró, tényfeltáró riporter, bátran leplezi le a női munkásszállók világában dúló nemi erőszakot, a függöny nélküli szobákat, ahol „esténként és éjszakánként a város összes lumpenproletárja az ablakok alatt garázdálkodik”, de munkáját elhallgattatják, sőt bekáderezik, előbbre jutásra pedig lehetősége sincs.

Éva, ez a hihetetlenül vonzó karakter, nemcsak altruizmusa, megalkuvásra képtelensége miatt bámulatra méltó, hanem azon természetessége miatt is, amivel önnön homoszexualitásához viszonyul egy olyan korban, amikor akár az utcáról is becipelhetik a rendőrségre, ha egy nővel csókolózik az éjszaka leple alatt. Éva ugyanis nőket szeret, főleg a saját fals női szerepeibe fuldokló, erőszakos férjjel megvert Líviát, akit képtelen meggyőzni arról, hogy lehetséges a határok áthágása, hogy ugyanolyan teljes életet élhetnének kettesben, bár körülményeik egyszerűek és bizonytalanabbak lennének. Lívia választ – és ez közvetve Éva halálát fogja okozni. Éva persze szenved is a stigmatizáltságtól, így vall magáról: „Eretnek vagyok a teremtésben.”, ugyanakkor nem gyötri emiatt bűntudat, elfogadja magát.

„Az ember azonos az életével, és mégsem mindenkinek adekvát az élete. (…) … ahhoz, hogy az ember önmaga legyen, személyiség, a Létnek egy egyedi megjelenési formája, nélkülözhetetlen variációja – nem szabad, hogy elforduljon önmagától, inkább kézbe kell vennie önmagát.”

Ez a könyv egyik legfontosabb üzenete, Szalánczky Éva életének üzenete, amelyet ma is minden nő és férfi magáévá tehet.

A könyvből Makk Károly készített filmet Egymásra nézve címmel, mely az 1982-es cannes-i fesztiválon Arany Pálma-jelölést kapott, a női főszereplő, Jadwiga Jankowska-Cieslak pedig a legjobb női alakításért vitte el a díjat.

Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül. Két kisregény, Bp., Szépirodalmi, cop. 1980. 272 

Lásd:

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



A közelmúltban olvastam

július 23, 2009 - 12:23
Arundhati Roy

Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene - Az indiai írónő és aktivista fotója a könyv fülszövegén. Gyönyörű nő. Harminckilenc éves. Ez az első regénye. És az egyetlen. A szerelemről, szépségről, érzékekről, boldogságról és a megbocsátásról, a kasztrendszerről, az asszonyi sorsról, a kommunizmusról, a brit uralom örökségéről. A regényt az Európa Könyvkiadó adta ki 1998-ban. A fordítás Greskovits Endre munkája.

Földes Jolán és a (férfi)irodalomkritika - A halászó macska uccája (1936)

szeptember 21, 2009 - 21:49

Földes Jolán (1902–1963) neve méltatlanul esett ki a magyar irodalmi kánonból és úgy tűnik, ezúttal túlzások nélkül a férfikritika áldozatáról beszélhetünk: neve nem szerepel a Világirodalmi lexikonban (még a kiegészítő kötetben sem). Nyúlfarknyi méltatása az Új Irodalmi Lexikonban olvasható, de még halálának pontos dátuma is kérdőjeles.

Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában

szeptember 08, 2009 - 18:12

Karen Blixen (1885-1962) Dánia talán legismertebb írónője (eredeti nevén: Karen Christentze Dinesen) állítása szerint nem akart író lenni. Utazni, táncolni, élni, festeni – ez jelentette számára az élet teljességét. „Minden embernek joga van meghatározni a saját sorsát, függetlenül a mások által ráerőltetett szabályoktól…” – ez volt jelmondata és életfilozófiája, melyhez még hányattatásai és kudarcai közt is tartotta magát.