Sisterhood és a mítoszok

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Sisterhood és a mítoszok

július 23, 2009 - 11:43
Nem kell mítoszkutatónak lenni ahhoz, hogy megsejtsük: <b>a mítoszok mögött valódi történetek rejtőznek, az istenek mögött hús-vér emberek, a háborúkat pedig semmiféle csoda nem tette igazságosabbakká. Ebben a kontextusban nem lehet kétségünk afelől, hogy Iphigénia föláldozása, Pentheszileia meggyilkolása és holttestének meggyalázása vagy épp a tehetséges Kasszandra megerőszakolása és végül felkoncolása mögött valódi női tragédiák állnak. Margaret Atwood, kanadai írónő nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy egy kevésbé látványos női életutat mutasson be, a tiszteletnek örvendő Pénelopé sorsát, aki ezúttal a saját szemszögéből, egyéni, szubverzív, még véletlenül se eposzi nyelvezetén adja elő hányattatásait. - Harkai Daniella írása

És a kép máris nem oly idilli, a házastársi hűség mögött a korabeli patriarchális társadalom elnyomógépezetét pillanthatjuk meg, amely arra kényszeríti a jobb sorsra hivatott Pénelopét, hogy tipikusnak tartott asszonyi tevékenysége (szövés) mögé bújva, örök várakozásra kárhoztassa magát, míg Odüsszeusz a világot járja. A szorgalmas, hasznos házimunkát végző asszony képe így rögtön más színezetet kap, mert bár Pénelopé maga kreatívnak tartja tevékenységét, valójában nincs más választása, amennyiben meg akar menekülni a kérőktől, akik természetesen csupán az anyagi javakra pályáznak.
Miközben a korántsem olyan jó fej Odüsszeusz a maga kalandjait űzi (Atwood zseniálisan dönti le piedesztáljáról az eposzi hőst, a küklopszot félszemű kocsmárosnak, Kirké szigetét luxusbordélynak minősítve), addig Pénelopé női társaságot gyűjt maga köré tizenkét fiatal lányból, akikkel éjszakánként felfejtik a leplet. Női közösséget szervez tehát, felszabadultan társalognak, finom csemegéket falatoznak, meséket mondanak: „Majdnem olyanok voltunk, mint a testvérek. Reggelenként a kialvatlanságtól karikás szemmel cinkos mosolyokat váltottunk, és lopva meg-megszorítottuk egymás kezét.” Sajnos azonban Pénelopé elköveti azt a hibát, hogy színjátékra kéri őket, hogy az Odüsszeusz távolléte alatt a házat ellepő kérők szándékait kipuhatolják. A lányokat megerőszakolják, de azok hűségesek maradnak Pénelopéhoz, így időben értesülnek a kérők merénylő szándékáról, és persze az utolsó pillanatban maga a férj is betoppan. Véres bosszúja azonban nem kíméli a tizenkét fiatal lányt sem, akiket egy hajókötéllel felakasztat Pénelopé fiával. Pénelopét még a túlvilágon, az örök aszphodéloszmezőkön is mardossa a lelkiismeret, amiért képtelen volt megmenteni szeretett barátnőit, akik szomorú, magányos életében az egyetlen örömforrást jelentették.
Mindenképp szót érdemel a könyv szerkezete és sokat kritizált, már-már pongyola stílusa. Szerintem Atwood szándékosan szubvertálta az eposzi műfajt, végig követhető az eposzi kellékek koncepciózus áthágása (például jelzők esetében egészen a trágárságig), a műfajok keveredése (a regényben betétként olvashatunk a görög drámákra jellemző kórusdalt, verset, népdal jellegű verset, tengerésznótát, balladát, drámát, kultúrantropológiai előadást, bírósági tárgyalást – ezekben nyomokban az eposzokra jellemző hexa- és pentametereket is találhatunk), a pallérozott stílusról nem is szólva. Pénelopé tehát nem kér Odüsszeusz férfinyelvéből (sem), akinek soha nem bocsátja meg a nők legyilkolását, szándékosan és határozottan szókimondó.
A regény egyértelműen feminista szellemben íródott, nyíltan megkérdőjelezi a férfiak felsőbbrendűségét, rámutat a férfiak szexuális erkölcseinek megítélésekor alkalmazott kettős mérce visszásságaira (Odüsszeusz csélcsapságát normálisnak tartják, míg Pénelopét köti házastársi esküje és halállal lakolna, ha ezt megszegné), a tizenkét lánnyal alkotott női közösség a sisterhood szép megnyilvánulása és a kultúrantropológiai értekezés még egyéb, mélyebb, az Artemisz-kultuszhoz való kapcsolódásait is felfedi a történetnek.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Kavics a gépezetben - Lovas Ildikó: A kis kavics c. regényének kritikája

március 18, 2011 - 10:16
Lovas Ildikó: Kis kavics c. regényének borítója

A könyv mottója „szabálytalanságok tanulság nélkül”, és hogy ez valójában mit jelent, arra választ ad a könyv. A legtöbb ember keresi a szabályosságokat a világban, kapaszkodik valamibe, ami állandó – legalábbis állandónak hiszi –, keresi a helyét a világban, „így van ez mindenkivel, csak nem mindenki veszi komolyan, nem mindenki veszi észre, találja meg az összefüggéseket, vagy ha vannak, akkor az utolsó pillanatban tárulnak fel. Amikor már nem adhatjuk át a tapasztalatot. Kapaszkodni addig is lehet. (…) Az időjárás kiszámíthatatlansága is jelenthet igazodási pontot.” (323)

Nők, társadalmi nem, női öntudatnövelés - ajánlott könyvek, 4. rész, klasszikus szépirodalom, külföldi

december 29, 2011 - 15:19
Berthe Morisot: Olvasó lány (1888)

Alcott, Louisa May. Kisasszonyok. Ford. Sóvágó Katalin. Lazi, 2006.

„Louisa May Alcott bőségesen merített gyermekkorának emlékeiből, amikor megírta minden idők egyik legnépszerűbb romantikus regényét a négy March lányról, akik egy új-angliai kisvárosban élnek.

Meg, a legidősebb csinos, és igazi hölgy szeretne lenni; a tizenötéves Jo, az esetlen lázadó, írói ambíciókat dédelget; az érzékeny, törékeny, tizenhárom éves Beth a muzsikát szereti; Amy tizenkét éves, szőke és gyönyörű.