"A liberálisok csak abban „bűnösök”, hogy merik néven nevezni a dolgokat!" - Tanos Áron beszéde

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

"A liberálisok csak abban „bűnösök”, hogy merik néven nevezni a dolgokat!" - Tanos Áron beszéde

május 23, 2013 - 18:59
Ezért mi most itt egyedülállók, élettársak, feleségek és férjek, gyermeket nevelők és gyermek nélküliek, liberálisok, baloldaliak, és normális jobboldaliak KÖVETELJÜK a magyar parlamenttől, hogy szakemberekkel, tapasztalati szakértőkkel, volt áldozatokkal egyeztetve fogadjon el egy tisztességes, civilizált, törvényt a családon belüli erőszakra vonatkozóan.

Tanos Áron (Fotó: Kati Holland)

Sziasztok.

Tanos Áron vagyok 26 éves, kapcsolatban élő magyar férfi,

és még mindig nem verem a  barátnőmet.

A szeptemberi tüntetésen is , azóta csak annyi  változott, hogy 26 éves lettem, a kormány családon belüli erőszakkal kapcsolatos politikája sajnos nem.

Lehet, hogy a magyarországi parlamenti jobboldal meg fog lepődni, de a gyermekek, idősek, nők és férfiak családon belüli bántalmazása nem a liberális gondolkodás terméke!

Volt  már ilyen abban a középkorban is amibe épp vissza akarnak minket gyömöszölni. 

A liberálisok csak abban „bűnösök”, hogy merik NÉVEN NEVEZNI A DOLGOKAT!  

Ki merik mondani: ez nem magánügy!, nem az áldozat a hibás!

Ki merik mondani: a probléma rendezéséhez szakemberek és tisztességes törvényre van szükség!!

Ki merik mondani: a bántalmazás családon belül sem megengedett!

Az ember, az ember, akár gyerek, akár nő, akár férfi.
Az embert törvények védik, ebben az esetben az áldozatokat az

Az a kormány, amelyik nem csatlakozik ehhez, amely nem védi az áldozatokat és nem lép fel a bűnözők ellen, az a kormány tettestárts, az a kormány bűnös.

Tudjuk, hogy a magyar parlament nagy részének nem jut el sem az agyáig, sem a jogérzékéig, hogy a családon belül bántalmazottak függnek a bántalmazóiktól, így sokkal kiszolgáltatottabbak, mintha ismeretlenek bántalmaznák őket.

Tudjuk, hogy nem jut el a tudatukig: a bántalmazottak foglyok egy olyan intézményen, a családon belül, amelynek a szeretet és a valódi közösség volna a lényege.

De szerencsére a magyar parlamenti képviselők nagy részénél intelligensebb, tájékozottabb, kulturáltabb emberek már kötöttek egyezményeket, tettek ajánlásokat ezzel a problémával kapcsolatban.
A magyar parlamentnek csupán annyi lenne a feladata, hogy tanulmányozza ezeket, levonja a következtetéseket és ezek alapján meghozzon egy olyan törvényt, amely a rendőrséget felruházza a szükséges jogokkal, amely jogi alapot ad a segítők munkájának, amely védi az áldozatot és amely bünteti az elkövetőt.
Egy olyan törvényt, amely az egész magyar társadalom előtt nyilvánvalóvá teszi, hogy az erőszaknak ez a speciális formája sem elfogadható!

Ezért mi most itt egyedülállók, élettársak, feleségek és férjek, gyermeket nevelők és gyermek nélküliek, liberálisok, baloldaliak, és normális jobboldaliak KÖVETELJÜK a magyar parlamenttől, hogy szakemberekkel, tapasztalati szakértőkkel, volt áldozatokkal egyeztetve fogadjon el egy tisztességes, civilizált, törvényt a családon belüli erőszakra vonatkozóan.

Ha ezt nem teszik meg, ők is bántalmazókká válnak és senki nem tudhatja, hogy mikor esnek át véletlenül egy vak komondoron.  

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



KREDITRENDSZERT A POLITIKAI PÁLYÁN IS !

szeptember 14, 2012 - 21:57
Ha a magyar polgár elvégzett egy egyetemet, feltehetőleg van némi ismerete arról a szakmáról, amiből diplomázott és amire készült. Mégis kötelezővé tették számukra, hogy rendszeresen frissítsék, aktualizálják tudásukat, így pl. a praktizáló mérnököknek, orvosoknak, pedagógusoknak rendszeresen előírt mennyiségű kreditpontot kell szerezniük a számukra kiírt, választható továbbképzéseken. Így helyes a rendszer - bár kissé túlbiztosított és pénzlenyúlós, mint az egyes szakmák kötelező kamarai tagsághoz kötése is.

Miért nem jó a "családon belüli erőszak" kifejezés?

szeptember 17, 2012 - 23:07
Állítólag a cselekmény ilyetén megnevezése negatív dolgot társít a magasztos család fogalomhoz. Értehetetlen  szemforgatásnak látom ezt:
elkövetni nem annyira ciki, de nevén nevezni, azt igen. Olyasvalaminek érzem, mint a kliens háttérben maradását. Habár ő a főbűnös, mégsem szabad róla beszélni.