Pongor Ildikó balettművész (sz. 1953) 

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Pongor Ildikó balettművész (sz. 1953) 

június 15, 2019 - 00:18

Az Állami Balett Intézet tanulója volt Budapesten, 1971-ben végzett, utána egy évet töltött el a a leningrádi Vaganova Akadémián. Hazatérése után az Operaház szerződtette, 1974-ben már magántáncosi kinevezést kapott. Remek technikájára és ihletett előadásmódjára nemcsak itthon, de külföldön is hamar felfigyeltek. Vendégszerepelt többek között a bécsi Staatsoperben, Stockholmban, Japánban, Mexikóban, Kanadában, Tajvanon. 1969-ben az Operaház örökös tagja lett. Liszt Ferenc-díjas, Kiváló és Érdemes művész, Kossuth díjas, az Operaház Mesterművésze, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, tagja a Halhatatlanok Társulatának. 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Méhely Mária énekesnő (1880-1957)

február 17, 2019 - 22:46

1880. december 3-án született Budapesten. Apja Méhely Pál vasúti tisztviselő, anyja Czapf Júlia, aki tehetségesen zongorázott, de a műkedvelő zenélésen túl nem voltak előadói ambíciói. "Mici" tanítónői oklevelet szerzett, de művészi hajlamokkal bírt, így énekelni, zongorázni és festeni tanult. Összejöveteleken sikert aratott slágereinek előadásával. 

Hegyesi Mari színész (1861–1925)

december 26, 2019 - 14:47

1861. december 28-án született Padovában. Krecsányi Ignác fedezte fel 16 éves korában. 1886-ban a Nemzeti Színházhoz szerződött, 1918-ban örökös tagja lett. A korszak egyik legszélesebb skálájú és legbensőségesebb drámai művészének tartották. Eleinte a klasszikus műsorban szerepeltették (Shakespeare Portiája és Hermionéja; Katona Melindája; Madách Évája). Egyénisége később modern drámák nőalakjaiban bontakozott ki. – F. sz. Lady Windermere (Wilde); Rose Bernd (Hauptmann); Gina (Ibsen: Vadkacsa).

Ady így írt róla:

Basilides Mária operaénekes (1886–1946)

november 28, 2017 - 16:20

Jolsván született, ahol apja volt a polgármester, művészi tehetségét zeneművészeti főiskolát végzett anyjától örökölte. 1905 és 1911 között a budapesti Zeneakadémiára járt, Sík József volt a mestere. Végzés után a Népopera szerződtette, 1911-ben a Quo Vadis című operában debütált. Csodálatos alt hangja a közönséget és a kritikusokat egyaránt elbűvölte. 1915-től az Operaház ösztöndíjas, majd 1917-tól rendes tagja lett, 1934-ben örökös tagnak választották.