Berta Vogel Scharrer német-amerikai idegkutató, a neuroendokrinológia egyik megalapítója

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Berta Vogel Scharrer német-amerikai idegkutató, a neuroendokrinológia egyik megalapítója

augusztus 13, 2016 - 12:08
A neuroendokrinológia mint önálló tudományág egyik megalapítója.

Berta Vogel Scharrer 1906. december 1-jén született Johanna Weiss Vogel és Karl Phillip Vogel gyermekeként Münchenben. Korai évei zenével, művészetekkel és kultúrával teltek, kiváló oktatásban részesült, már fiatal lányként kutató biológusnak készült. A Lajos Miksa Egyetemre vették fel, 1930-ban doktorált, disszertációját a méhek táplálkozásának elemzéséről készítette Karl von Frisch etológus közreműködésével.

Választása nem csupán abból a szempontból volt szerencsés, hogy a témavezető professzor jó tanácsadónak bizonyult; itt ismerte meg Ernst Scharrert, ugyancsak Frisch tanítványát, akivel hamarosan partnerekké váltak, mind magánéletükben, mind szakmájukban társakként együttműködve harminc éven keresztül.

Közös életüket a müncheni Pszichológiai Kutatóintézetben kezdték, Berta rövid ideig a spirochaeta baktériumok okozta agyi fertőzéseket tanulmányozta madaraknál és kétéltűeknél, ezt követően tanári oklevelet szerzett, hogy gimnáziumban taníthasson.

1934-ben összeházasodtak, Berta bevétel nélkül dolgozott. Nőként sem elismert tudományos fokozatra, sem jövedelemre nem számíthatott, a hátrányos szabályozás éveken át való kutatást és tanítást sejtetett mindennemű megbecsülés vagy fizetés nélkül.

1928-ban Ernst leírta a neuroszekréció jelenségét, felfedezését a fürge csellék (Phoxinus phoxinus) által igazolta először. Frankfurti tartózkodásuk alatt további organizmusokban igyekeztek kimutatni az „idegmirigysejteket” kettéosztott munkával: a nő a gerinctelen állatokat vizsgálta, míg férje a gerinceseket. 1935 és 1936 között készült el Berta publikációja az Aplysia csiga- és Nereis féregnemzetségben kimutatott neuroszekréciós sejtekről.

Nyaranta a Stazione Zoologicába látogattak, az olaszországi Naples városba, mintákat gyűjtöttek a Földközi-tengerből, és élvezték az odasereglett biológusok társaságát.

1937-re az egyetemi környezet paródiává redukálódott – „Néhány professzor uniformisban jelent meg az előadóteremben” –, olvasható Berta visszaemlékezésében. A Scharrer házaspárt is utolérte az erősödő politikai nyomás, csatlakozniuk kellett volna az NSDA Párthoz, azonban a mozgalom ideológiáját teljes mértékben elutasították. „Eldöntöttük, hogy lehetetlen számunkra ennek a rendszerként a részeként működni a továbbiakban” – jegyezte le Berta.

Az ugródeszkát az emigrációhoz az egy évre szóló Rockefeller-ösztöndíj jelentette Ernst nevére, átverték a hatóságokat, tettetve, hogy később visszatérnek Németországba. 1937-ben Berta és Ernst Scharrer feladták addigi életüket, hátrahagyták barátaikat és többéves kutatásukat, a chicagói egyetemre két bőrönddel és négy-négy dollárral érkeztek – mindössze ennyivel engedték ki őket az országból.

Már menekülés közben elkezdték újjáalapozni kísérletüket, kelet felől közelítették meg az Egyesült Államokat, ezért felhasználva a rövid tartózkodási engedélyt Afrikában, a Fülöp-szigeteken és Japánban, állatokat gyűjtöttek a további munkához. Bertának sikerült egy kis labort bérelnie az USA-ban, némi idő elteltével pénzszűkében muslicákon dolgozott, mígnem egy segítőkész gondnok révén felfedezte az épületben található csótányokat.

1940-től 1946-ig tanársegédként alkalmazták a Western Reserve University szövettani laborjában, Clevelandben – ismét juttatás nélkül. Tanítási időben gyakran éjszakákba nyúlóan dolgoztak férjével saját projektjükön, ám a nyarakat a Woods Hole-i Tengerbiológiai Laboratóriumban töltötték, emellett lovagolni tanultak és angolórákat vettek a vakációkon.

1945-ben mindketten megkapták az amerikai állampolgárságot, 1946-ban Denverbe költöztek, a Coloradói Egyetem munkatársaként Berta újra keresettel nem rendelkező tanársegéddé vált, viszont 1947-ben és 1948-ban anyagi támogatásban részesült a Guggenheim-ösztöndíj és a U.S. Public Health Service által.

1950-ben felkérték egy nemzetközi találkozó szervezésére Párizsban, ekkor illették először tudományos fokozattal. 1955-ben a frissen alapított Albert Einstein College of Medicine foglalkoztatta, szövettan kurzusokat tartott – a nő feleannyi fizetésért dolgozott, mint férje. 1960-ban a Scharrer házaspár összegezte neuroszekréciós kutatását és összehasonlító tanulmányaikat, az anyagból 1963-ban megjelentették a Neuroendokrinológia című kötetet, amely a rohamosan fejlődő, új tudományág egyik legfontosabb alapművét jelentette abban az időben. 1965-ben Miamiba látogattak egy konferenciára, férjét úszás közben elragadta az Atlanti-óceán.

Hazatérése után Berta az elsők között térképezte fel a rovarok idegrendszerének felépítését, majd két évig az Anatómiai Tanszéket vezette a Yeshiva Egyetemen – életében először teljes bérezéssel. 1978 és 1979 között második nőként töltött be elnöki pozíciót az American Association of Anatomistsnál, valamint társszerkesztőként publikált a Cell and Tissue Research és az Advances in Neuroimmunology lapoknál.

1967-ben a National Academy of Sciences és az American Academy of Arts and Sciences, majd 1972-ben a Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina szervezetek tagjává választották.

Számos elismeréssel honorálták munkáját: 1978-ban a Kraepelin Gold-érmet, 1980-ban a Fred C. Koch Awardot, 1982-ben a Henry Gray Awardot, 1983-ban a Schleiden-érmet, illetve a National Medal of Science-t vehette át. 1994-ben szülőföldje, a bajor tartomány is kifejezte tiszteletét.

1995. július 28-án bekövetkezett haláláig folytatta kutatásait, 88 éves koráig a tudományos élet aktív részt vevője maradt.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Maria Mitchell csillagász (1818–1889)

július 29, 2017 - 13:54

Massachusetts államban, Nantucket szigetén született. Az első nő, akit az American Academy of Arts and Sciences tagjai közé választott. Nemzetközi elismerést aratott 1847-ben, amikor apja teleszkópjával meghatározta egy új üstökös pályáját. 1865-ben lett a Vassar kollégium professzora, az obszervatórium vezetőjének nevezték ki. Elérte, hogy a férfi professzorokkal azonos fizetést kapjon. 1873-ban megalapította az American Association for the Advancement of Women-t (Amerikai Egyesület a Nők Helyzetének Jobbításáért). Sokszor idézik a tanítványainak leggyakrabban feltett kérdését:

Grace Murray Hopper matematikus, "a szoftver nagyasszonya" (1906-1992)

január 03, 2013 - 17:14

 A The Grand Old Lady of Software (A szoftver nagyasszonya), Grandma COBOL (COBOL nagyi) és az Amazing Grace (Bámulatos Grace) kifejezésekkel becézett csöpp, törékeny asszony pengeéles eszű volt, gyakorlatias, határozott és mellesleg az Egyesült Államok haditengerészetének ellentengernagya.