Viktorinánus úrilányból vegetáriánus feminista: Charlotte Despard kalandos élete (1844–1939)

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Viktorinánus úrilányból vegetáriánus feminista: Charlotte Despard kalandos élete (1844–1939)

június 15, 2016 - 11:50
Magabiztos, határozott, független nő volt, aki hosszú életében több ügyért harcolt.

1844. június 15-én született. Fiatalkorában a viktoriánus úrilányok életét élte, később férjével beutazta Indiát és Ázsiát, ebben az időben írta romantikus regényeit.

Férje 1890-ben hajóbalesetben meghalt, Charlotte ezután barátai ösztönzésére a jótékonysági munka felé fordult. Eleanor Marx jó barátja volt, részt vett a Második Internacionálén, és fellépett a búr háború ellen. 

A szegényeket segítette, majd belépett a a vezette Női Választójogi Szervezetek Nemzeti Uniójába (NUWSS). Az ő eszközeiket nem találta kellőképpen hatékonynak, így átállt a militáns Women's Social and Political Union (WSPU) soraiba. Az ő aktivistájukként többször le is tartóztatták, kétszer volt a hírhedt Halloway börtönben. Nem értett azonban egyet  autoriter vezetési stílusával, így 1907-ben Theresa Billington-Graig és Edith How-Martyn társaságában kilépett, és megalapította a Women's Freedom League (WFL) nevű szervezetet, amely a mérsékelt, lobbista NUWSS és a radikális WSPU között helyezhető el. Saját lapot is indítottak The Vote címmel. A militáns akciókat elvetették, ám a (pl. passzív ellenállás, adósztrájk) előszeretettel alkalmazták. Tagja volt az Ír Nők Választójogi Szövetségének is.

Az 1913-as budapesti Nemzetközi Női Választójogi Világkongresszus alkalmával Magyarországon is járt, a főváros mellett is ellátogatott.  

Az első világháború alatt - ismét Pankhurstékkel (sőt még a saját családjával is) ellentétben - pacifista nézeteket hangoztatott. A London Vegetarian Society alelnöke volt és részt vett a viviszekció (élveboncolás) elleni mozgalomban is.

Sokat utazott és sok időt töltött Londonban, bár 1921-től Írországban élt és aktiv tagja volt a Sinn Fein-nek. Az ír függetlenségi háború idején -nal dolgozott együtt.

Kilencvenes éveiben még antifasiszta megmozgulások karizmatikus szónoka volt. Kilencvenöt évesen, házában elesve érte a halál.

Londonban két utca is viseli a nevét. 

Néhány munkája: 

  • Economic Aspects of Woman's Suffrage (London: King, 1908)

  • Collins, Mabel and Despard, Charlotte, Outlawed: A Novel on the Suffrage Question (London: Drame, 1908)

  • Theosophy and the Women's Movement (London: Theosophical Society, 1913)

 

Források: 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Emmeline Pankhurst és lányai a nők szavazati jogáért

október 11, 2010 - 12:02
Emmeline, Christabel és Sylvia Pankhurst

Az anya: Emmeline (Goulden) Pankhurst

1858. július 14-én Manchesterben születik Emmeline Goulden, Robert Goulden és Sophia Crane leánya. Apja sikeres üzletember, radikális politikai nézetekkel, a rabszolgaság elleni mozgalom támogatója. Anyja szenvedélyes feminista, aki kamasz lányát magával viszi a nőmozgalmi rendezvényekre. Emmeline Manchesterben kezdi iskoláit, majd szülei 15 éves korában a párizsi École Normale de Neuilly internátusba küldik, ahol a megszokott női tárgyak mellett természettudományt és közgazdaságtant is tanítottak.

Rona Robinson angol vegyész, szüfrazsett (1881(84?) - 1962)   

június 24, 2019 - 21:29
1909. október 4-én Manchesterben letartóztatják Rona Robinsont

1902-ben lett a Victoria University of Manchester hallgatója, 1905-ben kapta meg az alapdiplomát, két évre rá mesterfokozatot szerzett. Végzés után az Altrincham Pupil-Teacher Centre tanára lett, emellett saját laboratóriumában végzett festékekkel kapcsolatos kísérleteket. Már hallgató korában a tagjaként bekapcsolódott a nőjogi mozgalomba.

A világon az első állatvédő szervezet alapítója: Frances Power-Cobbe (1822–1904) ír újságíró, feminista

május 23, 2016 - 23:43

Előkelő családba született, Dublin közelében 1822. dec. 4-én. Élénken érdeklődött a tudományok iránt. Mindössze két évet járt iskolába, de azt is időveszteségként, sőt tanulmányai kényszerű félbeszakításaként (!) értékelte, hatékonyabbnak tartotta az önálló ismeretszerzést. 1838-ban végül szülei kivették az intézményből, mert gyengélkedő anyja helyett (aki kilenc évvel később meghalt) át kellett vennie a háztartást. Otthon tovább képezte magát, és - legalábbis az egyház által diktált formában - elvesztette a hitét. Amikor ez kiderült, apja elűzte a családi otthonból.