Victoria Woodhull - "Wicked Woodhull", "Mrs. Satan" - , az első nő, aki indult az USA elnöki posztjáért

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Victoria Woodhull - "Wicked Woodhull", "Mrs. Satan" - , az első nő, aki indult az USA elnöki posztjáért

december 22, 2012 - 18:05
Egy újságcikk a következőképpen jellemezte: "a nők szavazati jogának legrátermettebb élharcosa, lenyűgözően eredeti és erőt sugárzó."
"Nem fogok letérni a saját utamról csak azért, mert azok, akik jobbnak hiszik magukat nálam, ezt akarják."
 
"Amíg mások imádkoztak a változásért, én tettem érte."
 
"Szabadon szeretek. Elidegeníthetetlen, alkotmányos és természetes jogom szeretni, akit akarok, ameddig akarom, és bármelyik nap jogom van ezen változtatni."
 
Victoria Woodhull amerikai vezető nőmozgalmár, az első nő, aki újságot alapított, az első nő, aki brókercéget alapított és bankot nyitott a Wall Streeten, és az első nő, aki - akkor, amikor a nőknek még szavazati joguk sem volt - indult az Amerikai Egyesült Államok elnöki posztjáért. Hírhedtté vált a szabad szerelemről alkotott nézeteiről is - ezen nem promiszkuitást értett (nagyon is hitt a monogám szerelemben), hanem a nőnek azt a jogát, hogy szabadon vállalhassa a szerelmét, és ha akar, legyen joga elválni.
 
Victoria Claflin néven született 1838-ban, tízgyermekes családban, az ohioi Homerban. A kor szokásai miatt kevés formális oktatásban részesült, de tanárai a rövid 3 év alatt is felismerték rendkívüli intelligenciáját. 15 évesen (abban az időben ez nem számított túl korainak) hozzáment Canning Woodhull orvoshoz, akiről azonban kiderült, hogy alkoholista és hűtlen. Két gyermekük született, az első értelmi fogyatékossággal, melyet Victoria a férje alkoholizmusának tulajdonított. Rövidesen elváltak.
 
Abban a korban, ha a nő egyáltalán el tudott válni, általános megvetésre, kiközösítésre számíthatott - Victoria ennek ellenére nem csak hogy kétszer elvált, de több házasság nélküli kapcsolata is volt. Síkra szállt a nők jogáért, hogy a bántalmazó házasságokból kiléphessenek, és ostorozta kora társadalmát, amiért míg a nőktől maximális erényességet vár el, szemet huny a férjek hűtlensége felett. Elítélte a prostitúció intézményét is, amit szintén képmutató, hallgatólagos elfogadás övezett, és természetesen a prostituáltakat vetette meg a társadalom, az őket használó - házas, családos - férfiak maximális tiszteletet élveztek. Meghökkentő nyíltsággal beszélt a nő szexuális önrendelkezési jogáról, biztatta a nőket, hogy a "szexuális rabszolgaság" állapotából a "szexuális szabadság" állapotába lépjenek. Érvelt amellett, amit ma leginkább úgy hívunk, hogy "az életmód szabad megválasztása". Népszerű szalont működtetett és előadásokat tartott.
 

Botrányos személyisége (Trevor Lloyd Suffragettes International c. könyve szerint) húsz évre megosztotta az amerikai női választójogi mozgalmat, noha a vitás kérdések között nemcsak ő szerepelt, hanem az Alkotmány Tizenötödik Kiegészítése is, amely szavazati joggal ruházta fel a feketéket, de a nőket nem. Az 1866 óta működő American Equal Rights Association 1869-ben kettészakadt: a és vezette National Women's Suffrage Association ellenezte a Tizenötödik Kiegészítést, támogatta Victoria Woodhullt és azonnali, alkotmányos szavazati jogot követeltek a nőknek is, a vezette, visszafogottabb American Women Suffrage Association (AWSA) pedig erőteljesen támogatta a Tizenötödik Kiegésztést, túlzónak és botrányosnak tartotta Victoria Woodhullt és a fokozatos, államonkénti jogkivívásban hitt. (A két szervezet 1890-ben egyesült.)

1870-ben húgával, Tannie-vel az első nők lettek, akik brókercéget nyitottak a Wall Streeten. Elizabeth Cady Stanton nagy örömmel üdvözölte a lépést. Victoria a nő anyagi függetlenségét még a szavazati jognál is fontosabbnak tartotta. Ezzel még nagyobb botrányt kavart, mint a kapcsolatokról szóló megnyilatkozásaival - az újságírók, fennakadva azon, hogy ő és húga nőkként gardedám nélkül közlekedtek (!), szexuális erkölcstelenséggel sőt, prostitúcióval vádolták őket.

Szintén 1870-ben alapították meg húgával a Woodhull & Claflin's Weekly magazint, mely főként feminista témájú cikkeket közölt, és - a mintegy húszezer előfizető számára - hat éven keresztül jelent meg, gyakran olyan tabutémákkal, mint a szexuális felvilágosítás, , a szavazati jog, a vegetarianizmus és a . Személyisége, fellépése, a korban szélsőségesnek számító nézeteivel együtt még a feministákat is megosztotta, opportunizmussal (mai nevén talán megélhetési feminizmussal :P ) vádolták. A szabad szerelemről alkotott nézeteit kiforgatták, a szószékekről kiprédikálták. Ugyanakkor Susan B. Anthony és Elizabeth Cady Stanton rajongtak érte, és az érveléséért, miszerint
mivel az alkotmány rögzíti minden polgár szavazati jogát, a nők már most rendelkeznek szavazati joggal".
 
Előadásai ezreket vonzottak. Egy újságcikk a következőképpen jellemezte: "a nők szavazati jogának legrátermettebb élharcosa, lenyűgözően eredeti és erőt sugárzó."
 
Ellenlábasai a válása miatt nehezteltek rá, előrángatták a rövid időszakot, amíg spiritizmussal foglalkozott, és azt állították róla, hogy a stílusa és viselkedése nélkülöz minden finomságot. (Mondanom sem kell, nem fakadt sírva.) Boszorkánytól a már említett prostituálton át aggattak rá mindenféle jelzőt, de a leghízelgőbbnek talán a "Wicked Woodhull" illetve a "Mrs. Satan" bizonyult.
 
1872-ben az Equal Rights Party (Egyenlő Jogok Pártja) színeiben indult az elnöki posztért, alelnökének Frederick Douglass abolicionistát nevezte ki, aki a szüfrazsetteket is aktívan támogatta. Ő egy afroamerikai férfi volt, a sajtó így rasszista alapokon, valamint egy vitatott cikke miatt lejárató hadjáratot indított Woodhull ellen, ráadásul a kampányhoz szükséges anyagi forrásai is kiapadtak, így a próbálkozása kudarcba fulladt. E törekvését sajnos (a Tamás bátya kunyhója című abolicionista regény írója) is ellenezte, azzal az esszencialista elgondolással, hogy a politika világa még egy férfinak is túl nyers és vad, nemhogy egy nőnek.
 
1876-ban Angliába költözött, ott harmadszor is férjhez ment (ez a házassága már boldog volt, és csak a férj halálával ért véget), és lányával, Zulával a The Humanitarian c. lapot szerkesztette, valamint sikeres előadásokat tartott. Mindemellett még kétszer (1884-ben és 1892-ben) jelöltette magát az USA elnöki posztjáért, azaz nem adta fel egykönnyen. 
 
1901-ben, férje halála után visszavonult birtokára - de a brit szüfrazsettekkel, főleg ékkel tartotta a kapcsolatot. 1927-ben halt meg.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Aletta Jacobs, holland orvos, feminista (1854–1929)

július 05, 2011 - 11:07

Abraham Jacobs orvos és felesége, Anna de Jongh 6 lányt és 6 fiút nevelt fel abban a meggyőződésben, hogy az iskolázottság, a tudás egyformán megilleti őket. A XIX. század végén Hollandiában a lányok modern nyelveket, művészetet, zenét, kézimunkát és jómodort tanultak, az egyetemi tanulmányokra készülő fiúk pedig matematikát, történelmet, latint és görögöt. Jacobs doktor meggyőzte a helyi középiskola vezetőjét, engedje be Alettát az órákra, hogy fel tudjon készülni az egyetemi tanulmányokra.

Marie Heim-Vögtlin, az első svájci orvosnő (1845–1916)

május 30, 2015 - 22:24

Sokat küzdött, amíg elérte célját és ő lett az első svájci orvosnő. A bözeni lelkész lánya magántanuló volt, és apja – nehezen kikönyörgött – engedélyével beiratkozhatott a zürichi egyetem orvoskarára, amely Európában elsőként felvett nőket is, de ő volt az első svájci nőhallgató. A korabeli közvélemény szégyenteljesnek tartotta választását. 1872-ben kitüntetéssel letette vizsgáit, Lipcsében és Drezdában nőgyógyászatot tanult, és 1874-ben sikeresen megvédte doktori értekezését. Zürichben kezdett praktizálni – ehhez is apja hivatalos engedélye kellett.