Az első Schwimmer-szoba Magyarországon - beszámoló a megnyitóról, képgalériával

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Az első Schwimmer-szoba Magyarországon - beszámoló a megnyitóról, képgalériával

június 09, 2012 - 10:11

Retek Erika és Antoni Rita (KATTINTS A KÉPRE a galéria megtekintéséhez!)

„le akarjuk rombolni azt a szörnyű hazugságot, amely az emberiség felénél a tudást: szégyennek, bűnnek, a legveszedelmesebb tudatlanságot: ártatlanságnak, a szellemi sötétséget: nőies bájnak, a természetellenesen megkínzott és elkorcsosított testet: szépnek, a társadalom iránti érdeklődést modern hóbortnak nevezi.” ( 1907)

2012. június 8-án Szegeden a Somogyi könyvtár Csillag téri fiókkönyvtárában megnyílt az első Schwimmer-szoba Magyarországon. A szervezők, az Együtt a Nőkért Egyesület (ENE) [a Nőkért Egyesület korábbi, nem hivatalos neve – a szerk.] alapítói szándékuk szerint Magyarország számos könyvtárába szeretnék bevinni a kezdeményezést. A Schwimmer-szoba megálmodói és kivitelezői Antoni Rita, az ENE elnöke, és Retek Erika a fiókkönyvtár könyvtárosa, akiket támogattak a fiókkönyvtár munkatársai. A Schwimmer-szoba egy igen barátságos, bensőséges hangulatot árasztó kis kuckója a könyvtárnak, ahol szívesen leül a lámpaernyő alatti fotelbe olvasgatni az ember. A könyvtárnak ebbe a részébe gyűjtötték össze a magyar és a külföldi nőirodalom jó néhány alkotását, amelyek segítik a kiegyenlítettebb társadalmi gondolkodás, a női öntudat és autonómia kialakítását, kialakulását.

Bédy-Schwimmer Rózsa A Nő és a Társadalom (1907-1913) valamint A Nő (1914-17) című feminista folyóiratok felelős szerkesztője volt, aki igen sokat tett a magyar nők megbecsültségért, egyenrangúsításáért, érdekeinek képviseletéért és a patriarchális rendszer megkérdőjelezéséért. (Mindkét lap olvasható az interneten: , ). A lapok célkitűzései közé tartozik, hogy megjelentessenek nőírókat, és közöljék olyan férfi írók írásait, akik foglalkoznak a nők problémáival.

 A szegedi Schwimmer-szoba célkitűzése megegyezik a 20. század eleji alapgondolatokkal. Antoni Rita fájdalmasan szomorúnak értékelte ezt, mivel ez azt jelenti, hogy a magyarok gondolkodása (mind a férfiaké, mind a nőké) nagyon keveset változott ahhoz, hogy a feminizmus végre eltűnhessen, mert a szexista gondolkodású, hegemón társadalmi berendezkedésünk folyamatosan újratermeli a nemi sztereotípiákat és a mindennapi élet természetesnek tűnő jelenségét, amiben a nő, mint gyengébb, alacsonyabb rendű, kevesebb kompetenciával rendelkező egyénnek tűnik, aki például „okos, ha Tomival mos”. Az előadó gondolatait azzal kezdte: az ENE egyik célja, hogy a magyar kanonizált irodalom(oktatás)ba kerüljenek bele a női írók is. Az előadás további része számos téma közül például felvillantotta annak problematikáját, hogy miért természetes az, hogy a lányokat érdeklik a fiúkról szóló regények, drámák, történetek, fordítva pedig… Na, lássuk csak!:

„Nekem például azt mondták, hogy a rózsaszínű könyvek lányoknak valók, és ha ilyennel látnak meg, akkor rám süthetik, hogy anyámasszony katonája vagyok. Emlékszem a Buenos Aires-i boltos meglepett, feddő tekintetére, amikor kértem egyet a rózsaszín kötetekből; kénytelen voltam gyorsan hozzáfűzni, hogy egy lánynak veszem ajándékba. Olyan irodalom berkeibe merészkedni, amelyeket a társadalom lenézően „kevésbé privilegizált” vagy „kevésbé elfogadott” csoportként elkülönít, annyit jelent, mint megkockáztatni a kompromittálódást. Ezzel szemben unokanővéremnek nem kellett hasonlóan vigyázatosnak lenni, mikor a [fiúknak szánt] zöld sorozat területére lépett: a határátlépéssel mindössze anyjának azt a megjegyzését vívta ki, hogy „vegyes az ízlése”.

(Alberto Manguel, Az olvasás története, 236.).

 Az is elhangzott, hogy a felmérések szerint a nők azok, akik többet olvasnak, és így a társadalmi problémákra is érzékenyebben reagálnak, vagyis több lesz köztük az önkéntes tevékenységet végző is.

Antoni Rita az egyenjogúság látszatát még felvillantani sem akaró számadatokkal világított rá arra, hogy Európában nálunk a legkevesebb a női képviselő a parlamentben, hogy bár a felsőoktatásban több nő végez, mint férfi, ám, ha egyetemen oktatókká válnak a nők, akkor a professzori szintig csak alig-alig jut(hat)nak el. Kiemelte, hogy a 17 idei Széchenyi-díjazott közül csak 2 a nő, a Kossuth-díjasok között (17) pedig csak egy fővel jobb a helyzet e tekintetben. Antoni Rita feltette a kérdést a jelenlevőknek, hogy vajon hány női mellszobor található nemzeti nagyjaink Dóm téri arcképcsarnokában?

Az előadásban elhangzó tényadatok mellett számos kiváló magyar és külföldi szerzőt, nőírót, írónőt említettek, akik munkásságukkal semmiképp sem sorolhatók a második vonalba.

Többször elhangzott Lesznai Anna, Polcz Alaine, , , Nemes Nagy Ágnes, Török Sophie, , , és neve is, aki megírta többek közt , , és Szendrey Júlia élettörténetét is.

A megnyitó egyik záró aktusaként Retek Erika felolvasott című könyvéből (Szeged: Lazi, 2012, fordította Antoni Rita). Ezt követően a megnyitó még interaktívabbá vált (az előadást is meg-megszakították jó hangulatú hozzászólások, kérdések). Tapasztalatok és tervek fogalmazódtak meg a közönség soraiból.

A Schwimmer-szoba megnyitása azt a nem burkolt célt is szolgálja, hogy megismerhessük azokat a női szerzőket, tudósokat, politikusokat, művészeket, akikről társadalmunk műveltebb fele is csak sejti, hogy létezhettek.

A cikk további értelmező, kiegészítő írásaiként lásd az alábbiakat:

Udvari–Kulcsár: Az „írónő” szerepe a a magyar középiskolai irodalomoktatásban: 

Magyar költőnők antológiája:
,

A szomjas oázisról:

A kanonizált irodalomól:

A tudatosságnövelésről:

Első megjelenés: Tiszatáj online

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



"Csupa virág a két-Ádámos éden" - Irodalmi est a Budapest Pride Héten

július 13, 2013 - 11:10
Nádasdy Ádám

Az egyik unásig hangoztatott ellenérv a "melegfelvonulással" szemben, hogy e "feltűnősködés" helyett "inkább kulturális eseményeket kellene szervezni". Nos, a helyzet az, hogy - noha ez a "parádéhoz" képest elenyésző mértékben jelent meg a sajtóban, médiában - a Budapest Pride egy egész hétig tartott, július 1. és 7. között, számtalan gazdag programmal: kiállítással, workshopokkal, irodalmi esttel.

"Az erőszak nem válogat!" - Antoni Rita beszéde az Együtt az Állatkínzás Ellen! szegedi rendezvényén

február 22, 2016 - 22:03
Együtt az állatkínzás ellen, Szeged, 2016. febr. 20.

Talán többen emlékeznek gyerekkorukból „A rest macska” vagy „A lusta lány” című történetre, melyben a makrancos ifjú feleséget a férj úgy leckézteti meg, hogy felszólítja a macskát különböző otthoni munkák elvégzésére. Miután az állat nyilván nem teljesíti a feladatokat, a férj ráköti az asszony hátára köti és elveri.