Ikeda Ryoko

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Ikeda Ryoko

augusztus 09, 2009 - 16:08
Ikeda Ryoko japán grafikusművész és énekes 1947. december 18-án született Osakában. A hetvenes években egyike volt a legnépszerűbb képregény rajzolóknak Japánban. Az elsők között volt, akik megújították a shojo, az immár nők által lányoknak készült manga műfaját.

Ikeda Ryoko

Ikeda Ryoko japán grafikusművész és énekes 1947. december 18-án született Osakában. A hetvenes években egyike volt a legnépszerűbb képregény rajzolóknak Japánban. Az elsők között volt, akik megújították a shojo, az immár nők által lányoknak készült manga műfaját.

Ikeda irodalmi és filozófiai tanulmányait szakította félbe, hogy minden idejét a manga-rajzolásnak szentelhesse. Első sikere, a Bara Yashiki no shojo 1967-ben jelent meg, és a történelmi manga előfutáraként tartják számon. Az ezt követő évben Ryoko minden addigi eladási rekordot megdöntött egy olyan közönség meghódításával, amelyet a nagy kiadók addig nem igazán vettek figyelembe.

## A művész így emlékszik vissza arra az időre:

> Őszintén szólva, azt hiszem, hogy a jelenség teljesen túlnőtt rajtam. Asszonyoktól és lányoktól kaptam leveleket, akik megköszönték munkásságomat, és hálásak voltak azért, hogy a manga történelmében először egy mangaka közvetlenül nekik készítette műveit. Pokoli tempóban kellett dolgoznom, hogy minden héten leadhassam a rajzaimat megjelentető magazinnak a következő munkáimat, és meglehetősen nagy nyomás nehezedett a vállamra. Túlságosan fiatal voltam ahhoz, hogy ezt az állandó feszültséget elviseljem. Időnként percekig áztattam a kezeimet jeges vízben, hogy a görcs alábbhagyjon…

Leghíresebb mangája, a Rose of Versailles, először 1972-ben a Weekly Margaret antológiában jelen meg, amelyben 82 héten keresztül, 1973-ig futott. Angolra, olaszra és német nyelvre is lefordították.

Ikeda munkáira jellemző az alapos, kidolgozott háttér. Rengeteg kutatómunkáról és kiváló történelmi ismeretekről tanúskodik a korról és az eseményeket kialakító tényezőkről, amelyek mangái hátterét alkotják (A francia vagy az orosz forradalom például). A történetekben rendszeresen megjelenik a nemi identitás problémája is (Orpheus no Mado, Claudine, Rose of Versailles)

Mára már több millió példányban kelnek el a művei, és a mai napig a shoujo mestereként tartják számon, akinek folyamatosan újranyomtatják alkotásait.
Régóta visszavonult a nyilvánosságtól, hogy gyermekkori szenvedélyének, a lírai éneknek hódoljon. A zenében is sikeres. Legutóbb 2009. július 9-én lépett fel Magyarországon a Művészetek Palotájában.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Mary Sargant Florence angol festő, feminista (1857–1954)

május 04, 2017 - 21:47
Mary Sargant Florence lányával, Alix Strachey-vel

Londonban született, Párizsban tanult festeni, a New English Art Club tagja volt. Portréi és tájképei mellett látványos freskóival vált ismertté. A szüfrazsettek elkötelezett támogatójaként plakátokat készített a mozgalom népszerűsítésére. 1915-ben részt vett a hágai Békekongresszuson. Több publikációja jelent meg művészeti  és nőmozgalmi témákban, társszerzője volt a Militarism versus Feminism: An Enquiry and a Policy Demonstrating that Militarism involves the Subjection of Women című könyvnek. Fia közgazdász lett, lánya, Alix Strachey pedig pszichoanalitikus Freud fordítója. 

Hanni Bay svájci festő, grafikus (1885–1978)

szeptember 29, 2017 - 15:00

Bernben és Zürichben tanult, már gyerekkorában érdeklődött a festészet iránt. Jómódú szülei 1901-ben két évre Antwerpenbe küldték, hogy ott tanulmányozhassa a holland mestereket. Az ezt követő években Bernben és Münchenben folytatta tanulmányait. Tájképei, portréi tették ismertté. Festett, rajzolt, freskókat készített és belekóstolt a fényképezésbe is. Több lapnak dolgozott, cikkeit saját fotóival illusztrálta. Témái általában a munkás- és nőmozgalom, a női emancipáció voltak. Szabadidejében szenvedélyes hegymászó és síző volt.

Rosia Ney (Földi Rózsi), fotóművész, festő (1897–1972)

november 29, 2017 - 18:37

Isaszegen született, művészi tanulmányait Budapesten végezte. A Tanácsköztársaság bukása után emigrált. Munkácson feleségül ment Illés Bélához. A házasság rövid ideig tartott, másodszorra Párizsban Ney László festőművésszel kötött házasságot. Elismert fotóművész lett, több kiállítása volt világszerte. Belépett a francia kommunista pártba, részt vett az ellenállási mozgalomban. Harmadik férje Sylvio Silka hangmérnök volt, a Csehszlovákiában tett utazásuk során készített fényképsorozatot a Sarló-mozgalom mutatta be Pozsonyban.