A Johns Hopkins School of Medicine-en diplomázott, gyakorlóévét a baltimori Harriet Lane gyermekgyógyászatán töltötte. Itt találkozott azzal a betegséggel, amely egész további tudományos munkáját meghatározta: az influenzás agyhártyagyulladással, amely gyermekeknél 100%-os halálozással járt. A New York-i Babies Hospital mikrobiológiai laboratóriuma vezetése alatt szakmai etalonná vált. Első komoly tudományos sikere 1939-ben volt, amikor az általa kikísérletezett gyógyszerrel influenzás agyhártyagyulladásos csecsemők teljes gyógyulásáról tudott beszámolni.
Harmadik gyermeke születése után lett a Woman's Medical College of Pennsylvania hallgatója. Diplomája megszerzése után San Franciscoban praktizált, gyermek- és nőgyógyászatra szakosodott. A gyakorlati munka mellett figyelemmel kísérte a szakirodalmat, munkájában alkalmazta a legújabb eredményeket. Feltalált egy tejsterilizáló készüléket, és továbbfejlesztette a Franciaországban alkalmazott inkubátort. Hét másik orvosnővel megalapították a Women’s and Children’s Hospitalt. Egyik lánya és fia is orvos lett.
Kaliforniában nőtt fel, a Los Angeles Figure Skating Club-ban indult sportolói karrierje 1983-ban. 1986-ban megnyerte a US bajnokságot, ő volt az első afroamerikai műkorcsolyázó, aki ezt elérte. Ugyanabban az évben a világbajnokságon is aranyérmes lett. 1987-ben sérüléssel küszködve mindkét versenyen ezüstérmes volt. 1988-ban ismét US bajnok, Calgaryban az olimpián pedig bronzérmes volt, a szezon végén visszavonult a versenyzéstől. Ő volt az első afroamerikai sportoló, aki téli olimpián érmet nyert, 2000-ben beválasztották a U.S. Figure Skating Hall of Fame tagjai közé.