Margaret Whiting amerikai country-, jazz- és popénekesnő (1924–2011)

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Margaret Whiting amerikai country-, jazz- és popénekesnő (1924–2011)

augusztus 18, 2014 - 09:18

1924. július 22-én született az előző bejegyzésben, kapcsán is említett Margaret Whiting (teljes nevén Margaret Eleanor Whiting) amerikai country-, jazz- és popénekesnő, aki Starr-hoz hasonlóan az 1940-es és ’50-es években alapozta meg hírnevét. Egyik slágere a "."

Detroitban született, édesapja Richard Whiting zongorista és dalszerző (az ő nevéhez olyan dalok fűződnek, mint a „Hooray for Hollywood” vagy az „On the Good Ship Lollipop”). Margaret ötéves volt, amikor a család 1929-ben Los Angelesbe költözött. Margaret Young nevű nagynénje az 1920-as években volt népszerű énekes. Így tehát Margaret (és húga, Barbara) énektehetségét hamar felfedezte a család, és hétéves korában már John Mercerrel dolgozott. Mercer egyike volt a Capitol Records alapítóinak 1942-ben, és Margaret a lemezkiadó legelső szerződtetett előadói között lehetett.

Első felvételei különböző zenekarokkal való közreműködésként jelentek meg („That Old Black Magic” Freddie Slack zenekarával, 1942; „Moonlight in Vermont” Billy Butterfield zenekarával, 1943; Paul Weston zenekarával, 1945 – a legutóbbival futott igazán be először); ám 1945-től kezdődően saját neve alatt szerepelt. Ekkor rögzített olyan slágereket, mint az „All Through the Day” és az „In Love In Vain” (ezek a Centennial Summer című 1946-os filmben szerepelnek), az „” (1948-ban listavezető sláger), egy duett Jimmy Wakely countrysztárral, a „Slippin’ Around” (1949-ben listavezető), vagy a „Baby It’s Cold Outside”, amelyet Johnny Mercerrel vett fel 1949-ben.

Az ötvenes évek közepéig a Capitol Recordsnál maradt, de – említett zenetörténeti fejlemények, azaz a rock and roll gyorsan növekvő népszerűsége, a piac átrendeződése a tinédzserek korosztályának, mint célközönségnek a megnövekvő súlya nyomán – egyre nehezebben ért el sikereket, és 1957-ben átszerződött a Dot Recordshoz, majd a Verve-hez 1960-ban. Az új cél ekkor már Whiting számára is a nagylemezeket fogyasztó úgynevezett „felnőtt piac” targetálása volt (a kislemezeket fogyasztó tinédzserek helyett). Ezt követően rövid időre visszatért a Capitolhoz, majd 1966-ban a London Records-zal kötött szerződést. Utolsó nagy slágere az 1966-os „” volt, amely az easy listening listán ért el első helyet. Később, a nyolcvanas években az Audiophile lemezkiadóval vett fel szólóalbumokat, majd 1991-ben a DRG-vel.

Barbara húgával együtt a CBS Those Whiting Girls című televíziós vígjátékában is szerepeltek (1955-57 között), ahol saját magukat alakították. Whiting emellett gyakori vendége volt televíziós varietéműsoroknak és talk show-knak az ötvenes évektől kezdve egészen a hetvenes évekig (ilyen a Detroitról szóló Faye Emerson’s Wonderful Town; The Bob Hope Show; The David Frost Show; The Ed Sullivan Show, The Pat Boone Chevy Showroom stb.).

A 2000-es években számos, a ’40-es, ’50-es évek korszakának énekeseiről, dalszerzőiről szóló zenei dokumentumfilmben szerepelt (pl. Judy Garland: By Myself, 2004; Fever: The Music of Peggy Lee, 2004; Johnny Mercer: The Dream’s on Me, 2009). Négy alkalommal házasodott. 2011. január 10-én, 86 éves korában hunyt el New Jersey-ben.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Rita Marley kubai - jamaikai énekesnő (b. 1946)

augusztus 18, 2014 - 15:33
Rita Marley portréképe egy falon

1946. július 25-én Santiago de Cubában született Rita Marley (születési neve: Alpharita Constantia Anderson) kubai-jamaikai énekesnő, Bob Marley özvegye, „a reggae királynője”. Rita Marley Marcia Griffiths-szel és Judy Mowatt-tal együtt az I-Threes vokálegyüttes tagja, akik ismertségüket a Bob Marley and the Wailers háttérvokálosaiként szerezték.

Basilides Mária operaénekes (1886–1946)

november 28, 2017 - 16:20

Jolsván született, ahol apja volt a polgármester, művészi tehetségét zeneművészeti főiskolát végzett anyjától örökölte. 1905 és 1911 között a budapesti Zeneakadémiára járt, Sík József volt a mestere. Végzés után a Népopera szerződtette, 1911-ben a Quo Vadis című operában debütált. Csodálatos alt hangja a közönséget és a kritikusokat egyaránt elbűvölte. 1915-től az Operaház ösztöndíjas, majd 1917-tól rendes tagja lett, 1934-ben örökös tagnak választották.