Brunszvik Teréz, az első magyar óvoda megalapítója (1775–1861)

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Brunszvik Teréz, az első magyar óvoda megalapítója (1775–1861)

január 01, 2019 - 00:00
Unokahúgával, Teleki Blankával együtt a magyar nőnevelés úttörője.

Brunszvik Teréz - Szinay István metszete, 1860 (részlet)

1775. július 27-én született Pozsonyban, nevét Mária Terézia után kapta. Három fiatalabb testvére volt: Ferenc (az ő lánya lesz Brunszvik Júlia), Jozefin és Karolina (az ő lánya lesz Teleki Blanka). Apja, Brunszvik Antal gróf 1790-ben a pozsonyi diétán felszólalt a nőnevelés és az állami lányiskolák szervezése érdekében. Felfigyelt Teréz zenei tehetségére, zongorázni taníttatta, így a kislány már hatévesen zenekari kísérettel közönség előtt eljátszotta Rosetti zongoraversenyét. A tehetséges, szívesen tanuló gyerek komponálással, valamint vers- és novellaírással is próbálkozott - műveltségét azonban később hiányosnak érezte.

Apja korán meghalt, a mélyen gyászoló lány tizenhat éves korában a saját összegyűjtött pénzén vörös márvány emlékművet emeltetett neki. Küldetéstudata ekkortájt alakult ki, megfogadta, hogy sosem megy férjhez, hanem a társadalom jobbításának szenteli életét. (Valóban nem alapított családot, később ezt szerelmi csalódásának tulajdonította - megalkudni nem akart.) 1810-től élete végéig részletes naplókat írt, ezekből kirajzolódik rendkívüli önfegyelemmel bíró, lelkiismeretes egyénisége. 

Anyja, Seeberg Anna nemsokára Bécsbe utazott a gyerekeivel, ekkor kötött a család életre szóló barátságot Beethovennel.  Egy később kialakult mendemonda szerint Teréz volt a "halhatatlan kedves", de levelezésük alapján inkább barátok lehettek, és az ekkor még csak feltörekvő zeneszerzőt Jozefinhez fűzte kölcsönös, de a társadalmi osztálykülönbség miatt reménytelen vonzalom. 

Teréz később Jozefin családjánál Svájcban élt. Itt, Yverdunben megismerkedett a neves pedagógussal, Pestalozzival, aki nagy hatást tett rá: felismerte a köznevelés fontosságát és ezeket az eszméket itthon is meg akarta valósítani. Kisdedóvót, szegényházat, munkásotthont és ipariskolát akart alapítani. 

Hamarosan Budára költözött. Állítólag ő állította fel Magyarországon az első karácsonyfát. 

Az első óvodát – korabeli nevén: kisdedóvót – ő nyitotta meg az egész Habsburg Monarchiában, 1828. június 1-jén, Angyalkert név alatt, édesanyja budai házában, a mai Mikó utca és Attila út sarkán. 1836-ban egyesületet alapított az óvodák elterjesztésére. További 11 óvodát indított útjára, haláláig 80-ra nőtt ezen intézmények száma. Magyarországon kívül is munkálkodott, Bécsben, Regensburgban, Münchenben stb. is az ő kezdeményezésére alapítottak ilyen intézményeket. A tervezett ipariskolát is felállította. MIndezt jelentős ellenállás közepette tette: az osztrákok azzal gyanúsították meg, hogy "kis carbonarikat" (monarchiaellenes lázadókat) neveltet.

Ezért egy időre ismét külföldre ment, megfigyelte az ottani intézeteket és arra jutott, hogy a nevelés legfontosabb eleme a jó tanító. Követlkező célja a nővevelés megalapozása, és tanítóképző intézet felállítása volt, de az arisztokráciában nem sok megértésre talált. A tanítóképzőt végül nem sikerült létrehoznia, azonban unokahúgával, val (Brunszvik Karolina és Teleki Imre gróf leányával) létrehozták az első magyar nőnevelő intézetet. 

Másik unokahúga, Brunszvik Júlia (társ)kezdeményezésére Pesten, a Kalap u. 1. sz. alatt 1852-ben Majer István vezetésével megnyílt az ország első (és a monarchia második) bölcsődéje. Júlia a Budai Jótékony Nőegylet elnöke is volt. 

Brunszvik Teréz 1861-ben halt meg. Élete vége felé így írt: 

Amit gondoltam, tettem, és megvalósítottam, az nem volt érdem, hanem belső ösztön, aminek nem tudtam és nem akartam ellenállni.

1865-ben az Országos Széchényi Könyvtár ( által létrehozott) dísztermében emlékülést tartottak tiszteletére. Az egyik felszólaló Brunszvikot Széchenyi Istvánnal állította párhuzamba, aki „az anyagi fejlődést, az indusztrializmust indította meg és közvetlenül rakta le alapjait annak a Magyarországnak, amely csak ’lesz’ – Brunswick Teréz az indusztrializmus nyomában járó (…) veszedelmeket igyekezett közneveléssel tompítani”.

Művei:

  • Felszólítás egy intézet felállítása iránt, melyet a kis gyermekeket gyámnevelő intézetek számára tanítók készítenének hazánk minden részeiben. Hely és év n. 4r.
  • Rajza azon véghetetlen haszonnak, melyeket a kis gyermekek oskolái nyújtanak. Hely és év n. 4r.
  • Rendszabási a nemzeti egyesületnek, a kisdedek koránti nevelésére nézve gyám- és képzőintézetek által. Pest, 1830.

1938-ban kiadták naplófeljegyzéseit Brunszvik Teréz grófnő naplói és feljegyzései címmel (szerkesztette és a bevezetőt írta  - az első magyar könyvtárosnő).

 

Felhasznált irodalom:

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



„Bálványozott bábok voltunk, legyünk emberekké” - Teleki Blanka (1806–62), a magyar nőnevelés úttörője

január 02, 2019 - 00:00
Teleki Blanka

A sors fintora: Teleki Blanka édesapja, gróf Teleki Imre jelmondata a hosszúfalvai kastély homlokzatára vésve az alábbi volt: „Qui bene latuit bene vixit − Aki jól rejtőzködött, jól élt” (Ovidius). Ugyanakkor a grófnő és unokahúga, teljes életpályája ennek a mondatnak a cáfolatává lett.

Maybanke Anderson ausztrál tanár, szüfrazsett (1845–1927)

március 31, 2018 - 18:20

Az angliai Kingston-on-Thames-ben született, szüleivel 1855-ben emigráltak Ausztráliába. Sydneyben telepedtek le, édesanyja bíztatására ott végezte el a tanárképzőt. 1867-ben házasságot kötött Edmund Kay Wolstenholme kereskedővel, hét gyerekük született. A férfi alkoholista lett, 1884-ben elhagyta családját. Hogy el tudja tartani a magát és gyerekeit, Maybanke iskolát alapított lányok számára, ahol felkészítette tanulóit az egyetemi felvételire. A modern módszereket alkalmazó iskola hamarosan népszerű lett. Oktatói munkája mellett komoly szerepet vállalt a nőjogi mozgalomban.