Miért nem érdemlik meg a nők a valódi kikapcsolódást?

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Miért nem érdemlik meg a nők a valódi kikapcsolódást?

július 31, 2009 - 20:38
A női lapok rendszeresen foglalkoznak azzal, hogyan kapcsolódjon ki, foglalkozzon magával, érezze jól magát egy nő. Jó esetben egy-egy ilyen témájú cikk kitűnő alkalom lenne arra, hogy a nőket arra bátorítsuk, fejezzék ki érzelmeiket, igényeiket, tanulják meg saját érdekeik képviseletét. Sajnos a legtöbb írásra ennek pont az ellenkezője igaz. A cikkekből az tűnik ki, hogy a nőket benne kell tartani hagyományos szerepeikben, esetenként egy-egy kisebb „kihágást” megengedve, így borítékolható, hogy nem fognak lázadozni, vagy megvédeni magukat. - Pál Móni írása

Mik is ezek a „jótanácsok”? Egy részük tipikusan a külső megjelenéssel való foglalkozás témakörébe sorolható. Más részük arra buzdít, hogy töltsünk esetenként több időt barátnőinkkel, cseverésszünk velük, hanyagoljuk egy-egy napra a házimunkát, vagy flörtöljünk (persze szigorúan csak akkor, ha nincs senkink). A cikkírók feltételezik, hogy nekünk, nőknek állandó bűntudatot okoz, ha édességet eszünk, ha nem sportolunk eleget, vagy ha sminkeljük/nem sminkeljük magunkat. Az utóbbihoz egy kis magyarázat: a sminkelés valószínűleg azért számít bűnnek, mert időt vesz el a házimunkától és a gyerekneveléstől, a nem sminkelés pedig azért, mert nem leszünk elég nőiesek. Megint csak arról van szó, hogy bármit csinálunk, sehogy sem jó. Az is evidens, hogy naponta meleg vacsorát főzünk, és általában nem a baráti társaságunkkal, hanem hites urunkkal töltjük a szabadidőnket.

Visszatérve a tárgyra: A szépségmítosz része, mint tudjuk, hogy vékonynak, fittnek és mosolygósnak kell lennünk, lehetőleg az éppen aktuálisan „elfogadott” paramétereknek megfelelve. Ahhoz, hogy ezt elérjük, rendelkezésünkre áll egy egész kozmetikai-fogyókúrás-fitness-ipar. Ezért elvárható, hogy a lehetőségeket kihasználva minden nap frissen és üdén járuljunk szűkebb és tágabb környezetünk elé. A nőknek szóló (valójában a nőket a patriarchátusnak még jobban kiszolgáltató) lapok ideológiája viszont néha megenged egy kis kikapcsolódást. De vajon tényleg erre van szükségünk? Mivel ők úgy beszélnek a csokievésről, vagy a szaunázásról, mint olyan „bűnözés”-ről, amit néha el szabad követnünk, de csak szigorú keretek között, ezek a dolgok tényleg bűnökké minősülnek. Ha azt halljuk, hogy néha nem muszáj vacsorát főznünk, vagy kitakarítanunk, akkor abból az következik, hogy a főzés és a takarítás egyébként a kötelességünk. Emellett az a feleség vagy anya, aki naponta kilométereket gyalogol, nehéz csomagokat emel, valószínűleg nem fogja díjazni a különböző (drága) sportokra való buzdítást; sőt rosszabb esetben gúnyolódásnak is élheti meg azt.

Mindezek a tevékenységek, amiket kikapcsolódásként és esetenként önmegvalósításként próbálnak nekünk eladni, részben a szépségipart szolgálják, részben pedig a nőinek nevezett feladatok ellátásának folyamatát biztosítják. Ez utóbbit azzal, hogy pihenésnek álcázva újratermeljük magunkat nőként. Összességében valószínű, hogy pont azt ilyen cikkek okozhatnak bűntudatot, vagy erősíthetik fel a már meglevőt, miközben a szabadidőt is strukturálni, szigorú keretek közé szorítani igyekszenek.  Így érthető, ha a nőknek nem lesz kedvük „kikapcsolódni”, és valójában soha nem tudnak kiszállni a mókuskerékből.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Amikor a nőközpontúság nem szolgál női érdekeket: Sissi és Diana kultusza

március 24, 2010 - 19:17

A történelmet, mint tudjuk, férfiak írják, így nem véletlen, hogy a főszereplői is elsősorban férfiak. Ismert nőkről nem sok szó esik, az ő történetük láthatatlan marad. Emiatt minden feminista szemében felcsillan a remény, ha olyan nőkről hall, akik valamiben sikereket értek el, valami miatt híresek, esetleg közkedveltek lettek. Vajon tényleg büszkék lehetünk ezekre a nőkre, és valóban örülnünk kell annak, ha velük foglalkozik a média? A negatív példa szerintem ezzel a témával összefüggésben  Erzsébet királyné (Sisi) és Lady Diana kultusza.

Nők lap nélkül

augusztus 29, 2010 - 15:22

 Régóta rágódom a problémán, hogy nincsen a magyar piacon egyetlen olyan újság sem, mely felnőtt, intelligens, kulturált nőket szólít meg. A napilapokban és a gazdasági / politikai hetilapokban 90 %-ban férfiakról van szó. Ez még csak hagyján is volna, ám amikor a maradék 10%-ban mégis nők kerülnek a figyelem középpontjába ( pl. „laplánya” meztelenül), akkor mindig azt érzem: ennél akkor még az is jobb lett volna, ha marad a 100%-os férfiorientáció…(és akkor lenne már ez  is „lapfia”, meztelenül :) )