Nekem nem ez a feminizmus: „semlegesneműnek” nevelés, avagy a ló másik oldala
Módosítás dátuma: 2012. február 09. csütörtök, 20:03 Írta: Antoni Rita 2012. január 24. kedd, 19:38
(Megj.: a cikk a szerző személyes véleményét tükrözi, annak egyes állításairól más feministák véleménye eltérő lehet.)Korábbi cikkek:
http://velvet.hu/sztori/2011/07/09/betiltottak_a_nemeket_a_sved_oviban/
http://divany.hu/poronty/2011/06/01/a_szulok_titkoljak_gyermekeik_nemet/
Látjuk, és olvasóink is gyakran – nemritkán aggódva! – jelzik: a különböző népszerű hírportálokon sorra jelennek meg cikkek arról, hogy egyes szülők (illetve óvodák), a nemi sztereotípiák hatását enyhítendő, drasztikus módszerhez folyamodnak, és eltitkolják gyerekek nemét. Sajnos ezt az új „divatot” nemritkán összefüggésbe hozzák a feminizmussal, pedig mi, feministák ezt egy nagyon, sőt ijesztően szélsőséges gyakorlatnak tartjuk, és többségben nem értünk egyet vele. Én feminista anyukát sokat ismerek, olyat viszont egyet sem, aki feministaként támogatná ezt a bizarr ötletet! Hiába kiáltottak farkast annak idején egyesek: az óvodai reformnak sem ez lett volna a célja, hanem a nemi sztereotípiáktól mentes nevelés.
A cikkek illetve azok kritikusai, hozzászólói gyakorta összekeverik a nem nélküli nevelést: ez lenne a „semlegesneműnek nevelés”-nek becézett gyakorlat, a gyerek nemének eltitkolása, ami szerintünk nem követendő példa (és fenti cikkek többnyire erről a verzióról szólnak); és a nemi sztereotípiáktól mentes nevelést: ami, leegyszerűsítve, nyitottabban értelmezi, hogy miként szabad viselkednie, mi iránt szabad érdeklődnie, mit szabad megtennie egy kisfiúnak illetve egy kislánynak. A nemi sztereotípiák nélküli nevelés esetén a gyerek és a környezete tudja, hogy a gyerek melyik nemhez tartozik, csak éppen a „fiú”-„fiús, fiúnak való, fiúhoz illő”, illetve „lány”-„lányos, lánynak való, lányhoz illő” összefüggéseken lazít a szülő. Azaz a szülő megengedi a kisfiának, hogy pl. szeresse a macskákat, vagy ha ahhoz van kedve, zongorázzon, főzőcskézzen, verseket mondjon, netán balettozzon (ajánlott film: Billy Eliot) és, ha oka van rá, sírjon; a kislánynak pedig hogy ha arra érez késztetést, fára másszon, matchboxozzon, összekoszolja a ruháját, nagy hangon beszéljen, és érdekelje a csillagászat, a történelem vagy a matematika.
Még egy gyakori félreértést korrigálnék: a nemi sztereotípiáktól mentes nevelés sem jelenti az adott gyereknek az ellenkező nem (sztereotip és kiélezett) szokásaira, viselkedésformáira való, azaz a kisfiút „anyámasszonykatonájának”, a kislányt bokszolónak való szándékos nevelését, a gyerek ilyen irányú befolyásolását. Utóbbi törekvés (amit nevezhetnénk egyszerűen a hagyományos nevelés megfordításának) szintén merev határokat szabna, és így negatív gyakorlat lenne; ahogyan az is az, ha a kislányt erővel habos-babos rózsaszín fodros ruhákba kényszerítik, és az is, ha kifejezetten eltiltják a nőiesség hagyományos kifejezési formáitól, és akarata ellenére „fiúsan” öltöztetik. (Megj.: e kettő közt is vannak átmenetek.) A cél, hogy a gyereknek mozgástere, választási lehetősége legyen, ne kelljen sokszor értelmetlen sémákhoz, normákhoz, viselkedésformákhoz igazodnia, csak mert kislánynak vagy kisfiúnak született. Emellett simán belefér, hogy egy kislány a tündérmesékért, a kisfiú pedig a vízilabdáért rajongjon, ha kedve, hajlamai maguktól ebbe az irányba viszik. A nemi sztereotípiáktól mentes nevelés csak szeretne nyitni azon a sztereotip gyakorlaton, hogy a kislányokból idejekorán nyafka, kényes minihercegnőt és/vagy főzőcskéző konyhatündért, a kisfiúkból meg verekedő minimacsókat nevelnek. A nemi sztereotípiáktól mentesen nevelő szülő tartózkodik az olyan megjegyzésektől, hogy „ez nem való neked, mert te fiú/lány vagy” – de nem titkolja a gyereke vagy bárki más elől, hogy ő fiú vagy lány.
A hagyományos nemi szereposztás: anyuka főz, miközben apuka a sokadik munkahelyén hajt a megélhetésért (vagy, rosszabb és talán gyakoribb esetben, újságot olvas, mert nehogymár férfi létére fakanalat vagy porszívót fogjon) EGY életforma a sok közül, és NEM veszti el női vagy férfi mivoltát, aki nem ezt a mintát követi, és nem gyakorol nyomást ilyen irányban a gyerekére (hanem pl. olyan példát mutat, hogy anya-apa egyaránt kiveszi a részét az otthoni terhekből, és mindkettejük otthonon kívüli munkája egyformán fontos). Az, hogy a család nem egy kiszolgáló anyukából és egy asztalracsapó apukából áll, nem jelenti "elférfiasodott", dirigáló feleség és alamuszi papucsférj kettősét.
Megosztás:

Írta: palmoni, január 25, 2012
Írta: Arkangyal, január 25, 2012
Írta: kagy, január 25, 2012
Úgy hozta a sors, hogy egy fiunk és egy lányunk született.
Őszintén szólva nem emlékszem, hogy először mikor, milyen formában merült fel, hogy melyiküknek mi a neme.
Valószínűleg bizonyos ruhadarabokkal kapcsolatban. Akkoriban természetesen gőzük nem volt semmiről, csak annyit tudtak, hogy én és a Bíborka, mi lányok vagyunk, a bátyám meg az Fecó fiúk. Minden tartalom nélkül.
Utána következett az, hogy milyen fehérneműt viselnek lányok, és hogy ki hogy pisil.
Na most az öltözködést még lehet irányítani esetleg, de mi történik akkor, amikor felmerül a nemi szervek közötti különbség és, hogy mit mire kell, lehet használni?
Ha addig nem csináltak nagy ügyet az egészből a szülők, akkor gyereket semmilyen megrázkódtatás nem éri, ha megtudja, hogy mi a különbség közte és a másik nembéli gyerek között. Meg az anyja és az apja között.
Egy nyugati társadalomban nevelkedő gyerek életében nagyon korán bekövetkezik ez a pillanat.
Ettől kezdve semmiféle titkolózásnak semmi értelme többé.
Ha ezt a felfedezést nem kapcsoljuk össze mindenféle ostoba, anakronisztikus közhellyel, akkor nem lehet baj.
A Velvet cikkben nyilatkozó brit
pszichológus az identitás keresést emlegeti. Az szerintem is fontos, hogy egy ember ne csak mint "ez vagyok én" definiálja saját magát, hanem mint különböző csoportok tagjai (család, óvodai csoport, akik szeretik a fasírtot) is. De miért pont nemi identitásra lenne szüksége egy óvodásnak? Ebben a korban ennek még semmilyen értelmes tartalma sincs. Emlékszem, hogy az óvodában a fiúkkal versenyt kúsztunk az óvónénik után, hogy a köpenyük alá nézhessünk. Biztos vagyok benne, hogy senki sem tudta közülünk, akkor, hogy ebben mi a jó.
Ugyanakkor azt viszont tényleg nem szabad "eltitkolni", hogy milyen társadalmi közegben kell majd a gyerekünknek felnőnie.
Én folyamatosan azzal hecceltem a lányomat, hogy egy lány ezt nem értheti, nem tudhatja, stb., és az egészséges lelki fejlődés jeleként értékeltem, ha megütött vagy megrúgott ezért.
Még annyit, hogy mivel a feminizmus úgy általában, a magyar társadalom többsége számára a felesleges marhaság szinonimája (jobb esetben), és az ilyen "elképesztő" hírek csak tovább rontják a mozgalom hitelét.
Ezért szerintem nem fölösleges újra és újra megpróbálni definiálni, hogy miről is szól az egész.
Írta: rd.8495, január 25, 2012
Én is disznóságnak tartom, hogy ilyen cikkek hülyesége által magát a feminizmust kérdőjelezik meg, kívánják lejáratni.
A nemek esélyegyenlőségét nyílván nem úgy kell megvalósítani, hogy a nőknek férfiruhába kell bújniuk egy sikeres állásinterjú reményében (mert ma sajnos ez tűnik a legcélszerűbb módszernek), hanem hogy a férfiakat is elküldjük katonaság helyett a saját gyermeküket gondozni, hiszen képesek rá.
És ezért a kisfiú kezéből nem szedjük ki a babát és nem teszünk helyette tankot bele.
Nem azért, hogy lány legyen, hanem hogy a nőknek is maradjon idejük a saját személyiségükre, amire évezredeken át nem maradt.
Írta: kagy, január 25, 2012
És milyen az a a társadalom, ahol "küldik" az embereket a saját gyermeküket gondozni?
Ezt a "maradjon idejük a saját személyiségükre"-t nem nagyon értem. A gyerek tisztába tevése, etetése, stb, elveszi az időt a saját személyiségtől?
Ezalatt a szórakozást kell érteni?
Írta: rd.8495, január 25, 2012
Mert a nőre rá van írva, hogy (a társadalom családi munkákat egyoldalúan nőkre ráterhelő berendezkedése miatt) jó eséllyel évekre ki fog esni a munkából.
És milyen az a a társadalom, ahol "küldik" az embereket a saját gyermeküket gondozni?
Például a patriarchális társadalom.
Ahol a nőket rengeteg módon igyekeznek elküldeni a gyereküket gondozni : pl. a meghosszabbított GYES-sel, az alulfizetett női munkakörökkel, az alacsonyabb fizetésekkel, kevesebb álláslehetőségekkel.
És ahol az így kreált előnyök miatt szinte egy férfi sem kívánja önszántából a saját gyerekét gondozni, mert ezzel elveszíti a nőkkel szembeni előnyét, ami pedig folyamatosan, sőt még a nyugdíjban is jelentkezni fog !
Ezt a "maradjon idejük a saját személyiségükre"-t nem nagyon értem. A gyerek tisztába tevése, etetése, stb, elveszi az időt a saját személyiségtől?
Ezalatt a szórakozást kell érteni?
naná, hogy elveszi az időt a saját érdeklődéstől, személyiségtől, a hobbitól, a tudományos munkától, és még ennek a gondolatától is, szóval mindentől.
Mint ahogy évezredekig elvette és veszi most is !
Vagy szerinted miért van az, hogy a nők rendre hiányoznak a történelemből , a tudomány és politika élvonalából, a versenyek szurkolótáborákból, etc.
ahol rendre nem 50-50, hanem 99-1 a nemek aránya ?
Írta: orlando, január 25, 2012
"Az apuka szerint Sasha tisztában van vele, hogy fiú, de lehetővé teszik számára, hogy mindent kipróbáljon, ami érdekli. 'Ha tündér- vagy hercegnőruhába akar öltözni, ám legyen. De nem erőltetjük a dolgot. A lányruhákban jól elbolondozik otthon, máshová pedig nem azokban visszük.'"
értem azt is, h aggályos a dolog a kiközösítés miatt, de ez bármilyen közösségben bármikor megtörténhet sajnos, nem kell hozzá "ok". engem pl azért közösítettek ki gyerekként, mert nem vallásos a családom, és nem jártunk templomba.
Írta: kagy, január 25, 2012
Úgy értettem, hogy nem akarok olyan országban élni, ahol küldik az embereket bárhová is, például gyereket gondozni. Szerintem egészségesebb és igazságosabb is, ha rájuk bízzuk, hogy gyereket gondoznak, vagy mást csinálnak.
Ettől függetlenül tulajdonképpen érdekelne, hogy hogy képzeled ezt a küldést.
A GYES egy lehetőség. Senki sem kényszeríti a nőket, hogy 3 évre eltűnjenek otthon.
Kicsit vicces azzal magyarázni, hogy azért kevés a női történelmi személyiség, mert el voltak foglalva a pelenkázással.
Ennél - szerintem - sokkal összetettebb a probléma.
Ugyanakkor vedd észre, hogy közvetlenül egy történelmi fordulat után vagyunk. A XX. századból nagyságrenddel több nő neve maradt fenn mint az előző 1000 évből összesen. Leni Riefensthaltól kezdve Indira Gandhin át Margaret Thatcherig.
Nem állítom, hogy most már csak idő kérdése, és itt van az áhított 50-50, de az elmúlt száz év az előző századokhoz képest komoly előretörést hozott.
Ami a szurkolótáborokat illeti, nézz megy egy foci vb meccset. Tele van nőkkel a lelátó. Az, hogy hazai meccsekre kevés nő jár, csak azt bizionyítja, hogy értenek a focihoz.
Írta: Bubu75, január 25, 2012
Én úgy látom, hogy egyenlőre még korai ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert sajnos az emberek túlnyomó többségének fogalma nincs, hogy egyáltalán van társadalmi nem. Először le kéne tisztázni ezeken a különböző oldalakon, hogy egyáltalán mit értenek biológiai, és társadalmi nemen.
Írta: rd.8495, január 26, 2012
Akkor máris felemelheted a szavad a jelen helyzet ellen, minthogy nálunk ezeregy módon a nőket küldik a gyerekkel otthon maradni - mint már említettem is, csak nem akarod megérteni.
Ami a férfiak "küldését" illeti, azt meg lehetett volna oldani úgy, hogy a sorkatonai szolgálatot nem egy tollvonással törlik el, hanem a saját gyermekekkel való fél-fél évi otthonmaradásra cserélik opcionálisan.
Akkor nem lett volna olyan "büntetés" jellege, mint aminek most érzik a férfiak, hogy ők maradjanak otthon ingyenmunkát végezni, minimális juttatás mellett a társnak anyagilag kiszolgáltatva lenni - ami most szinte kivétel nélkül a nőkre marad.
Ha pedig valóban azonosan béreznék és vennék fel a két nemet, nem lehetne mindig azzal torpedózni a nőt, hogy "úgyis te keresel kevesebbet", az a család érdeke, hogy te maradj otthon.
Mert ugye ez a "küldés" a leghatásosabb jelenleg élő módszer, úgyhogy ha nem akarsz ilyen országban élni, akkor ezt kéne megszüntetned.
Azt pedig, hogy a nők a történelem során való "elveszésének" a pelenkázásnál (amit nem említettem) jóval komplexebb okai vannak,
hááát, ha nem mondod, hülyén halok meg.
Írta: Tannhauser, január 26, 2012
“A nőknek nem kell megengedni, hogy otthon maradjanak és neveljék gyermekeiket. A társadalomnak egészen másnak kell lennie. A nőknek nem szabad meghagyni a választás lehetőségét, pontosan azért, mert ha erre lehetőségük van, akkor túl sokan fogják ezt választani.” - Simone de Beauvoir
Írta: cidre, január 26, 2012
Írta: kagy, január 26, 2012
Nem emelem fel a szavamat, mert ma Magyarországon, adminisztratív eszközökkel, senki nem küld senkit, sehová.
Egyelőre.
Az állam kereteket biztosít (vagy nem), amivel az emberek élhetnek, vagy nem.
Semmi sem kötelező, és semmi sincs megtiltva.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden rendben van, de az általad javasolt radikális intézkedésekkel biztos, hogy nem lehet javítani semmin a modern világban.
Ennél fogva nem tudlak támogatni abban, hogy - mondjuk - állítsuk vissza a kötelező sorkatonai szolgálatot, hogy aki nem akar bevonulni, az kötelezően gondozza a gyerekét otthon.
"Fókázol vagy pelenkázol, kopasz!" Ez lenne a szlogen?
Mi lenne - például -azokkal, akiknek nincs gyerekük? Fizessük az ellátásukat, miközben döglenek a nem létező laktanyákban?
A teljesítmény szerinti bérezést is könnyebb lenen elérni az ország modernizálásával, mint az általad javasolt középkori módszerekkel.
Mondok egy példát.
Távmunka.
El tudom képzelni, hogy a jövőben (nem a közeliben) elég lesz egy nick név és egy bankszámlaszám. A dolgozó leadja a munkát, a cég utalja neki a nettó bért, a az adót és a járulékokat az APEH-nek.
Az mindenesetre biztos (talán pont ezen az oldalon olvastam), hogy minél szabadabb, minél liberálisabb, minél fejlettebb gazdaságilag egy ország, annál nagyobb esélyei vannak a feminista követeléseknek.
Tévednék?
Írta: Rutén Barnabás, január 26, 2012
Én inkább azt mondom, hogy biztosítsuk a választás lehetőségét.
Írta: Tannhauser, január 26, 2012
Az idézet egyébként innen van:
http://books.google.hu/books?i...me+and+ra
ise+her+children.+Society+should+be+totally+different. +Women+should+not+have+that+choice,+precisely+because+i
f+there+is+such+a+choice,+too+many+women+will+make+that
+one&source=bl&ots=p2Ie1HHJD9&sig=UVbZaHJwB1w-5lrfy7UkPT9tB3c&hl=hu&sa=X&ei=3lIhT9X5HMiK4gSFpMSWCA&ved=0CCIQ6AEwAA#v=onepage&q=No woman should be authorized to stay at home and raise her children. Society should be totally different. Women should not have that choice, precisely because if there is such a choice, too many women will make that one&f=false





fura nekem ez a védekezés, h 'ez nem feminizmus', és én (mint feminista) nem tartom 'ijesztően szélsőséges gyakorlatnak' a dolgot. a nem (társadalmi értelemben) egy konstrukció - biológiánk már van, azt úgysem lehet a gyerekek elől 'eltitkolni', ezt meg sem próbálták a szülők.
kicsit sajnálom, hogy bulvárhíradások mentén jön fel ez a téma, így jóval kevésbé lehet róla vitázni. egyrészt teljesen más a két család és a svéd ovi koncepciója, másrészt nem hiszem, hogy az nlc, a dívány vagy a velvet azok az orgánumok lennének, amik hitelesen tájékoztatnak ebben a témában.
az persze jó, h most ennek kapcsán lehet ismét a genderről beszélni, de nem látom, h valójában mi a para. illetve én nem látom annak.