(Megj.: a cikk a szerző személyes véleményét tükrözi, annak egyes állításairól más feministák véleménye eltérő lehet.)

 

Amikor a lányok egy laza hangulatú listás levelezés során félpoénosan, majd egyre komolyabban felvetették , hogy csináljunk divatrovatot, a fejemet fogtam. Először divatrovat, aztán receptek, fogyókúra, sztárpletykák, horoszkóp, lebutított ezotéria, hogyan szerezz pasit és társai?! - gondoltam rémülten. Oké, hogy nem szép az a sztereotípia, hogy "a feministák férfias öltözetűek, zsíros hajúak, igénytelenek, slamposak" (persze, sokak szerint biztos ez a "feminista divat" :D ) - de eddig úgy véltem, elég az, ha mi tudjuk magunkról, hogy nem vagyunk ilyenek, egyébként meg felesleges, sőt káros lenne, ha még mi is (!) a nők külsejére terelnénk a hangsúlyt.

 

Emmeline Pankhurst, amikor épp nem a nők szavazati jogáért küzdött, rajongott a párizsi ruhákért - de ez mellékes tény róla, mint magánemberről. Naomi Wolf könyvet írt a szépségkultuszról (erről lásd e cikk első részét), a soványság-ideál káros hatásairól, de ha rákeresünk a képeire, egy szép arcú, sminkelt nőt láthatunk, és ez - mivel a káros kulturális gyakorlatok, és nem a szépségipar egyes termékeinek ésszerű, kedv szerinti használata ellen foglal állást - mit sem von le műve hitelességéből. A harmadik hullámos amerikai feminista blogger, Jessica Valenti sem arról cikkezik, hogy mellesleg imádja a magassarkú cipőket - legfeljebb azért említ meg ilyesmit zárójelben, hogy a sztereotípiákkal szemben megnyugtassa nőtársait: attól, hogy valaki - a fontossági sorrendben mondjuk a huszadik helyen - szeret a külsejével foglalkozni, kihasználni a megjelenés variálásában, megváltoztatásában rejlő önkifejezési- és játékteret (arról nem is beszélve, hogy ha az ember jól érzi magát a bőrében, annak "empowering" hatása sem elhanyagolható!) még igenis magáénak érezheti a feminizmust! (Pláne, hogy a nők elleni sztereotípiák ugyanúgy léteznek előnyösnek, mint előnytelen külsejűnek számító nőkkel szemben!)

2-3 hetente meg szoktam nézni a többi internetes női portált (femina, nana, dívány, nlcafé és társaik) - hogy lássam, melyek azok a témák, amelyek a mi kb. öt-hatezres (bár folyamatosan növekvő :) ) olvasottságunkhoz képest nők tízezreit vonzzák. (Ha nagyritkán - de azért előfordul - találok olyan írást, ami tetszik is, megosztom a facebook profilunkon.) Az egyik ilyen oldalon állandóan rosszmájú cikkekbe ütközök, melyek - általában női - celebek külsejét ócsárolják, méghozzá kárörvendő modorban, és legtöbbször igencsak túlozva.

 

Egy éve kiverték már nálam a biztosítékot, amikor egy mindössze 13 éves kislányon szőrtelenítést kértek számonaz "Elképesztő fotó! Madonna tinilánya olyan szőrös, mint az anyja" c. cikkben. Ma ugyanott milyen cikkek fogadtak? (Ez mind egyszerre!)

 

Miért, mert reggel a boltba smink nélkül és melegítőben ment! Úristen, hát ez borzasztó, mit ne mondjak. Miért, az lenne az etalon, aki a boltba is tűsarkúban és rúzsban megy? (Hadd jegyezzem meg, az olyat meg általában ki szokták röhögni, hogy mekkora egy kényes p.csa...)

 

Smink, miniszoknya, a nőiesség egyéb mesterséges (!) kellékei. Van, aki - bár tudatos fogyasztóként, de - feministaként is viseli/használja, és van, aki ádáz antifeministaként is elutasítja őket. A hatvanas években állítólag szempillaspirál is került az elégetni szánt tárgyak közé (a melltartó csak mítosz!), a harmadik hullám szerzői közül (a kilencvenes évektől) viszont többen kiállnak a nők választási lehetősége mellett. A szépségkultuszról könyvet író Naomi Wolf egy dekoratív, sminkelt arcú nő - ez is jelzi, hogy még így is botrányt kavaró művében nem a puritanizmus mellett érvel. Van persze egy keményvonal is, pl. Sheila Jeffreys a leghatározottabban kiáll amellett, hogy még egy rúzs is az elnyomás eszköze, mert újratermeli a nemkívánatos különbséget, és megfosztja a nőket a lehetőségtől, hogy egyenrangú állampolgárként tekintsenek rájuk. Annyiban igaza van, hogy kutatások szerint a "férfiasan", zakó, nadrágkosztüm stb. öltözött női üzleti partnereket, szakembereket komolyabban veszik. (Kérdés, hogy jól van-e ez így.)

 

Akármi is zajlik a feminista elmélet berkein belül, a legtöbb női magazin tele van a szépségipar termékeivel, mi viszont nem sűrűn írunk róluk. Azért, mert ezek alapvetően másodlagosak és magánügyek. Ugyanakkor, ha szabályozás alá kerülnek, még ha első ránézésre bagatellnek tűnik a téma, az elnyomás eszközei lehetnek.