Párkapcsolatok

Tavaszi feladat: gyűjtsünk egyenrangú párokat!

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Módosítás dátuma: 2012. március 18. vasárnap, 14:46 Írta: Antoni Rita 2012. március 18. vasárnap, 13:49

Kedves olvasóink már minden bizonnyal észrevették gyűjtési, listázási hajlamainkat a Női Arcképcsarnok illetve az Ajánlott könyvek esetében :), sőt egy alkalommal megpróbáltuk összeszedni a társadalomhoz sokat hozzátevő, de gyermektelen embereket is. Ezúttal a kissé hervasztó Ákos-interjú sugalmazására arra gondoltam, gyűjtsünk emberileg és szakmailag egyenrangú párokat, olyanokat, ahol egyik sem rendelte alá magát a másik karrierjének, hanem mind a ketten, segítve, támogatva, ösztönözve egymást, egyforma fontosságú tudósokként, alkotókként stb. érvényesültek. Ellenpéldából sajnos rengeteg van, de én arra gondoltam, a biztató, felemelő pozitív példákat gyűjtsük össze!Írhattok példákat a múltból, jelenből, bármilyen szakmai, művészeti ágból. Jöhetnek akár sportolók, politikusok, üzletemberek is!
 
Várjuk a példákat a következő gondolat jegyében:
 
"Ne a párt tekintse a társadalom egységnek, zárt sejtnek, hanem mindenekelőtt az egyén mint olyan váljék a társadalom szerves részévé, bontakoztassa ki önerejéből lehetőségeit, s ezáltal váltsa meg jogát arra, hogy nagylelkű és önzetlen kapcsolatot építsen ki egy másik, ugyancsak közösség tagjává ért egyénnel - olyan kapcsolatot, mely tehát két szabadság kölcsönös elismerésére épül." (Simone de Beauvoir, A második nem, 367.)
 

A (netes) társkeresés buktatói

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Módosítás dátuma: 2011. november 02. szerda, 13:44 Írta: Németh Anita 2011. október 20. csütörtök, 14:19

Noha a szerkesztőségünkben két pozitív példa is van arra, hogy a netes ismerkedés is sikerülhet jól (egyikről itt olvashattok), sajnos, mint minden társkeresési formának, ennek is megvannak a maga buktatói. Én úgy gondolom, ez nem az ismerkedés formáján múlik, a hímsoviniszták sajnos mindenhol hemzsegnek. Mi is megérdemeljük a lazítást, így humoros részlet következik egy olvasónk blogjából, ahol társkeresési tapasztalatait írja le könnyed, ironikus, szerintem - és ezt most pozitívumként mondom - erősen Szex és New York-stílusban :) - a szerk.

 

Földi Irányítás jelenti a naplóolvasók (szűk) táborának: átestem a tűzkeresztségen!!!!!!!!! Megvolt az ESZT(Első Személyes Találkozóm)!!!!! Ebben ugye semmi különös nincsen,hacsak azt nem vesszük figyelembe,h ez a regisztrációmat követő majd 1 év után történt...

A lóbox népes táborából sikerült nekem is kiválasztódnom és egy arra elég érdekesnek vélt személlyel összebarátkoznom olyannyira,h találkozó(amitől egyébiránt kategorikusan elzárkóztam) kerekedjen a stati ill. a levélváltásokból.
Sűrű elfoglaltságom/elfoglaltsága miatt este 10 után realizálódott a találkozó,amiről persze nem mellékesen,de sikerült elkésnem elég alaposan....hősömet azonban ez nem tántorította el,türelemmel várt,mint utóbb kiderült, már rutinos versenyző.

Bővebben: A (netes) társkeresés buktatói

 

Párkapcsolat, hűség és megcsalás – válasz a Femina cikkére

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Módosítás dátuma: 2011. április 09. szombat, 11:48 Írta: Antoni Rita 2011. április 08. péntek, 14:43

A Femina  női portál "3 elfojtott vágy, ami miatt a pasi megcsal" c. cikkére (szerző: Gémesi Melinda) egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet, aki a következőt írta ennek kapcsán:

"Nem tudom elfogadni, hogy azáltal, hogy egy ember milyen neműnek születik, automatikusan hatalmi vagy alárendelt helyzetbe kerüljön. Számomra ez embertelen, és más sem dől a médiából.

Borzalmas, és nem tudom, lehet-e ez ellen egyáltalán tenni valamit, én nem így éreztem ezeket a dolgokat sosem, a párkapcsolatok EGÉSZSÉGES EGYENSÚLYÁT éreztem ideálisnak és láttam kialakulni.

Szerintem a média irtózatos pofonokat ad(ott) a női nemnek, és nem is hiszem, hogy ez kiheverhető egyhamar.
A tiszteletet, imádatot, hódolatot, amit a nőért a férfiak még boldogan megtettek 50-100 éve, felváltotta a lenézés és a nő haszonjószágként való kezelése, és a büszkeség helyett arra a szerepre való tanítása.
Ti nem veszitek észre ?  Egyáltalán, miért kell félni attól, hogy a pasi megcsal ? Ez az ő döntése, az ő felelőssége. Nem hiszem, hogy azt a nőt, aki mindent belead egy kapcsolatba erején felül, kevésbé csalnák meg. Sőt - de érdekes módon mindig csak az önállóbb nők irányában nyomják a lelkiismeretfurdaláskeltő dumát. Pedig ha már megcsalási kockázatokról beszélünk, egy teljesen meghunyászkodó feleség semmi kihívást és izgalmat nem nyújt, ami legalább akkora rizikófaktor."

A cikket elolvasva a levélíró minden szavával egyetértek.

Már a cím gyanúsan nőhibáztató: a nőket szólítja meg, mint a párkapcsolati probléma okát, forrását és felelősét, azt implikálva, hogy a férfi részéről azért következett be – mintegy "jogosan" (!) – a félrelépés, mert a nő nem teljesítette valamely vágyát.  A 3 elfojtott vágy a cikk szerint lehet szexuális természetű: vagy kevés, vagy a pasi számára nem megfelelő a szex, vagy pedig a nő alárendelt szerepének a hiányára vonatkozik. Ezek valamelyike tényleg legitim ok a megcsalásra?

Bővebben: Párkapcsolat, hűség és megcsalás – válasz a Femina cikkére

   

Miért van olyan sok egyedülálló ember? - egy lehetséges ok

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Módosítás dátuma: 2011. április 02. szombat, 13:15 Írta: Feledy Ilona 2011. április 02. szombat, 12:53

("Eddig csak sejtettem, hogy feminista vagyok, most már tudom!:)" - kaptam néhány napja a levelet, amikor is arra gondoltam, az ilyen visszajelzések, és az ilyen emberek miatt éri meg csinálni ezt az oldalt. Feledy Ilonának - nagy örömömre - annyira megtetszett a nőkért.hu, hogy úgy döntött, cikkeivel is hozzájárul, Íme az első. Köszönjük! - a szerk.)
 

Az utóbbi időben egyre többet hallani, hogy társadalmi szintű „probléma”, hogy nagy az egyedül élők száma, mind a férfiak, mind a nők körében. Valamelyik nap ezzel a témával összefüggésben a következőket olvastam az egyik internetes fórumon, az egyik férfitől: “A hölgyek illúzióktól átitatott igényeit kellene szabályozni. A feminizmus és az emancipáció tönkretette a család fogalmát, tradícióját, hegemóniáját.” Először kellően felháborodtam, ezen a – szerintem – erősen hímsoviniszta állításon, majd elkezdtem gondolkodni, hogy vajon milyen realitás alapja van ennek a mondatnak, és mi lehet mögötte.

Az elmúlt közel 100 év alatt gyökeresen megváltozott a világ. A nők megkapták a szavazati jogot, tanulás lehetőségét, és dolgozhatnak, azaz el tudják tartani  magukat (az most más kérdés, hogy nem mindig a férfiakkal egyenlő mértékben). Azonban a hagyományos sztereotípiákat oly mélyen belénk nevelték, és rögzítették, hogy az adott illető nem is tudja hogy azok mennyire befolyásolják. Az interneten találtam rá Acsády Judit szociológus tanulmányára. (Nagyon ajánlom, itt elérhető: http://www.csepeli.com/kotet/csepeli60_acsady_judit.pdf - a szerk.) Megdöbbentő adatokat olvastam!  Nők esetében a 8 általános osztályt végzettek több mint fele értett egyet teljesen a hagyományos munkamegosztással, azaz azzal, hogy a nők kizárólagos kötelessége a házi munka, míg a felsőfokú végzettséggel rendelkezők alig több mint 10%-a gondolkodik így. A férfiak nagy többsége viszont iskolai végzettségtől függetlenül (!) egyetért a hagyományos munkamegosztással. A szerző hozzátette továbbá, hogy azok, akik a sztereotip elképzeléseket vallják a nemi szerepekről, nem tartják összeegyeztethetőnek a munkát a családdal, valamint a házimunka jelentőségét is alábecsülik.

Bővebben: Miért van olyan sok egyedülálló ember? - egy lehetséges ok

 

Ki kezd? Aki kérdezi! - avagy kezdeményezhet-e a nő?

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Módosítás dátuma: 2011. március 14. hétfő, 21:20 Írta: Németh Gábriel 2011. március 14. hétfő, 21:18

           (Skandináviában igen, Magyarországon nem?! - ismerjük meg a témáról egy férfi gondolatait - a szerk.)

            Különböző, hétköznapi létkérdéseket tárgyaló fórumokon rendre belefutok a következő kérdés valamilyen változatába: "Kezdeményezhet-e [ismerkedést, kapcsolatot] a nő?". Ezekre néha érkeznek ugyan olyan válaszok, amiken csak csóválni tudom a fejem (bár szerencsére ilyen válaszokból mintha kevesebb lenne), de ami még inkább töprengésre késztet, az maga a tény, hogy ez a kérdés még egyáltalán felmerül – mégpedig a jelek szerint sokakban, és rendszeresen.

            Persze a bizonytalanság érthető a magyar társadalom még mindig meglehetősen konzervatív jellege, valamint a megkövesedett hagyományok és sztereotípiák miatt (mint pl.: "a férfi vadászni akar" (és/vagy "...legyen férfi"), "felkínálkozás = kurvulás", "a magát felkínáló nőt nem becsüli a férfi", stb.), viszont ezzel együtt meglehetősen lesújtó képet fest a mai magyar valóságról.

Bővebben: Ki kezd? Aki kérdezi! - avagy kezdeményezhet-e a nő?

   

1. oldal / 6