Munka, jog

Segíti-e az alapjövedelem a női egyenjogúság elérését?

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Módosítás dátuma: 2012. január 24. kedd, 10:38 Írta: Pál Móni 2012. január 24. kedd, 10:37

 
1. Az alapjövedelem legfontosabb jellemzői

Az elmúlt húsz évben sokan, sokféle formában foglalkoztak azzal, hogy érdemes lenne-e bevezetni egy olyan, alanyi jogon járó juttatást, ami egy politikai közösség minden tagjának egyéni alapon járna, anyagi helyzettől függetlenül, munkakötelezettség nélkül. Ez a juttatás az alapjövedelem (basic income, Grundeinkommen); korábban többek között területi osztalékként, állami prémiumként, garantált létfenntartási minimumként vagy állampolgári bérként hivatkoztak rá. Az alapjövedelmet egyelőre csak Alaszkában vezették be, sok országban pedig vita tárgyát képezi, milyen formában, hogyan, milyen forrásból lehetne biztosítani. Ezekben az országokban valószínű, hogy készpénzben, rendszeresen fizetnék, és egy életen át járó juttatás lenne (az esetleges börtönbüntetések idejére felfüggesztve). Az összeg megállapításakor mindenképpen figyelembe kell venni különböző gazdasági, politikai, és ökológiai szempontokat.
Hozzászólások (12)

Bővebben: Segíti-e az alapjövedelem a női egyenjogúság elérését?

 

Nők nyugdíjba vonulása - hány évet jelent a gyerek ?

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Írta: rd 2011. szeptember 13. kedd, 20:38

http://hvg.hu/itthon/20110913_nok_nyugdijba_vonulasa#utm_source=hirkereso&utm_medium=listing&utm_campaign=hirkereso_2011_9_13


A nők nyugdíjkorhatára rövid idő alatt  55 évről 65 évre emelkedik. A férfiaké ugyanekkor 60-ról 65-re.
Mindeközben rendszeresen felmerül a kommunikációban, hogy a nők kedvezményben részesülnek, mert újabban már akár 40 év munkaviszonnyal is nyugdíjba pattanhatnak (az egyetemi tanulmányi idő ebbe nem számít), és hogy ebbe "hány évet jelent a gyerek ?"
Elárulom : gyakorlatilag semmit - illetve csak azok számára, akik legalább 5 saját gyereket neveltek, az ötödik és a tizenkettedik gyerek közti minden szülés 1 évet ad a jogosultsági időhöz, max. 7 évet. Tehát az a nő, aki 12 gyereket megszült és csak 8 évet maradt velük otthon összesen, ő nyugdíjba mehet majd 58 éves korában. De ha véletlenül 15 évig volt otthon a 12 gyerekkel, akkor már számára is a 65 év lesz a korhatár.
4  gyermekig pedig annyi "kedvezményt" kap a nő, hogy a gyermekneveléssel töltött évei a nyugdíjjogosultság szempontjából  nem vesznek el !
És ezt a nem-elveszést kommunikálják úgy, mint valami különleges jutalmat, beszámítást, ajándékot - de azt is max. összesen 8 évig !
Tehát azt, hogy a nők minden gyermekszüléssel a szervezetüket amortizálták, sehol nem számítják be sehová.
A rendőr, az más volt. Nehéz fizikai munka, ő amortizálódott, tehát jóval korábban mehetett nyugdíjba.
Viszont az a nő, aki ma 25 éves koráig tanul, majd utána megszül 4 gyereket, maximum 8 évig maradhat a gyermekeivel úgy, hogy ne vesszen el ideje, tovább nem. És mindezzel együtt ugyanúgy 65 éves korában megy majd nyugdíjba, mint azok a nők, akik egyet sem szültek.
Jóllehet a szervezete 65 évesen már sokkal elhasználtabb lesz, illetve 55 éves korától jó eséllyel bejönnek a nagyszülői teendők is annál, akinek 4 gyermeke van. Arról már nem is beszélve, hogy aki 4 gyermeket nevelt, annak világéletében béka segge alatt marad a fizetése, tehát majd éhbérért nyuvasztják 55-65 éves kora között, holott ha valaki, akkor  ő  már igencsak megérdemelné a "pihenést" (illetve a masszív unokázást).
 
Hát így állunk manapság. A fiatalok még nem gondolnak a nyugdíjra, de nehéz sorsuk lesz.
És az is biztos, hogy e nyugdíjrendelet sem fog jótékonyan hatni a népszaporulatra.
 
Ha már felemelték 10 évvel a nők nyugdíjkorhatárát, legalább megszült gyermekenként 3 évvel előbb engednék őket nyugdíjba, Ekkor is  még a 3 gyereket szültek is rosszabbul járnának, mint eddig  - de mégsem annyival, ahogy azt most megcsinálták.
Sajnos ha a parlamentben nincs képviselve a nők érdeke, azt csinálnak velünk, amit nem szégyellnek.
E változtatások  népességre gyakorolt hatását viszont mindannyian meg fogjuk érezni, és ez sajnos a férfiaknak sem lesz kellemes.
 
 
 
Hozzászólások (37)
   

"Tőlem ezért nem kapsz munkát" – szerzőnk válasza Jakab Andor blogbejegyzésére, avagy: Mennyit ér egy Nő?!

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Módosítás dátuma: 2011. augusztus 17. szerda, 21:20 Írta: Gyenese Andrea 2011. augusztus 15. hétfő, 12:54

A kérdés a közösségi oldalakon igen elterjedt és népszerűnek tűnő
 
jegyzet elolvasása után fogalmazódott meg bennem.

 

Az író minden köntörfalazás nélkül hangot ad véleményének, mellyel, úgy tűnik, nincs egyedül, és sajnos számos állást kereső nő számára megszokott, hogy munkáltatóként nem alkalmazna női munkaerőt. Az indok egyszerű: nem éri meg!

 

 

Nem éri meg, mégpedig azért, mert feltételezi, hogy minden nő előbb-utóbb szülni fog, ha beismeri az állásinterjún, ha nem. Véleménye szerint már az sem fair, hogy erről munkáltatóként nem kérdezheti meg a jelentkezőket, illetve, hogy válaszul a nők hazudnak, vagy ha felvette őket, meggondolják magukat. És valóban, az életben ennek a hozzáállásnak megfelelően a legtöbb munkáltató, nem is foglalkozik azzal, hogy az a bizonyos kérdés - akar-e gyermeket, ha igen mikor - pontosan azért, mert hátrány érheti miatta a női munkavállalókat, elvileg nem lenne feltehető, és diszkriminatív. Számtalan állásinterjún, ahol nő ül az asztal másik felén, elhangzik, akárcsak az, hogy van e párkapcsolata, férjezett e, stb. Holott senki nem állította, és tudja bizonyítani, hogy a nők által végzett munka minőségét, és mennyiségét befolyásolná a jövőbeni gyermekvállalási szándék, vagy férjezett családi állapot.  Fel is teszem a költői kérdést bárkinek, aki nőket foglalkoztat: tapasztalta-e, hogy a 20-35 közötti, hajadon, gyermektelen alkalmazottja gyengébb minőségű munkát végez?

 
Hozzászólások (187)

Bővebben: "Tőlem ezért nem kapsz munkát" – szerzőnk válasza Jakab Andor blogbejegyzésére, avagy: Mennyit ér egy Nő?!

   

Mi legyen a gyerek neve? Egy abszurd jogi helyzet

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Módosítás dátuma: 2011. július 14. csütörtök, 14:53 Írta: Lambing Emese 2011. július 14. csütörtök, 14:51

B. helyzete – ahogy ő írja: „egyszerűbb nem is lehetne”, hiszen gondjai „csak” bürokratikus jellegűek. Éppen a házassági bontópere zajlik.

Íme a története, saját szavaival:

            "Nem akkor váltam el, amikor kellett volna, öt év házasság után és egy majdnem hároméves gyerekkel, hanem - mivel a (volt) férjem vallásos, és erkölcsi okokra hivatkozva nem tartotta megoldásnak a válást - csak most, kilenc, házasságban töltött év után. Miután rájöttem: nem érdekel, hogy ő mit tart megoldásnak, ha én közben belerokkanok, elköltöztem az utolsó közös albérletünkből. Hét éves gyerekünkről együtt gondoskodunk.

Ezután félmagányos hónapjaim következtek, mert még nem akartunk összeköltözni a sok éve szeretett és várt, régi/új párommal. Boldog vagyok vele azóta is. Sőt, egy kicsit belegömbölyödtem a boldogságba, mivel gyermeket várunk - reménykedős napok, hetek, aztán lassan hónapok jöttek, jönnek.
            Beadtam a válókeresetet, majdnem tíz hónap különélés után, idén áprilisban. A bontóper első felvonására június 7-én került sor. Tájékozódtam előtte, hogy milyen módon lehet az apaság vélelmét a lehető legegyszerűbben megdönteni, mivel esetünkben mindenki ugyanazt állítja: a november elején születendő kisbaba apja a jelenlegi párom, aki nagyon is szeretné, hogy az ő nevét viselje a gyerek. A volt férjem meg egyáltalán nem szeretné. Ez eddig elég egyszerűen hangzik, ugye?

Hozzászólások (5)

Bővebben: Mi legyen a gyerek neve? Egy abszurd jogi helyzet

   

Nőként a munkaerőpiacon

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Módosítás dátuma: 2011. július 02. szombat, 17:30 Írta: Gyenese Andrea 2011. július 02. szombat, 17:28

Pécsett, 2011. május 24-én „Egyenlőség a munkában és a családban nőknek és férfiaknak” regionális tanácskozást tartottak. Ennek apropója kapcsán, született az alábbi írás:

Hozzászólások (13)

Bővebben: Nőként a munkaerőpiacon

   

További cikkeink...

1. oldal / 9