Mindennapos hírek..
Mark Zuckerberg és Priscilla Chan: éljen az ifjú pár!
Módosítás dátuma: 2012. május 20. vasárnap, 22:23 Írta: rd 2012. május 20. vasárnap, 21:40
Geréb és testüregmotozás, avagy nevezzem nevén: börtönbeli szexuális erőszak?
Módosítás dátuma: 2011. december 26. hétfő, 03:22 Írta: Katica 2010. október 21. csütörtök, 11:44
http://ertseykatalin.blog.hu/2010/10/18/interpellacionk_navracsicshoz#comments
"Azt az orvosnőt, aki szülészként segíti ezeket az édesanyákat és gyermekeket, frakciótársam többször meglátogatta a börtönben, és a következőkről számolt be. Pénteken a beszélőre lekísért doktornőt a beszélő előtt és – mint utólag megtudtuk - utána is teljes testi motozásnak vetettek alá, amely egy nyitott ablaknál való meztelenre vetkőztetéssel és testnyílásaiba való betekintéssel járt."
Felháborító, igazságtalan, aljas, jogtalan, egekig dühítő húzás!
Mindjárt sikítófrászt kapok...
Módosítás dátuma: 2011. december 26. hétfő, 14:19 Írta: Katica 2010. június 09. szerda, 09:08
Aha. Tehát ha tudok arról, hogy gyógyíthatatlan nemi beteg vagyok, és potenciálisan fertőzök, ha óvszer nélkül élek nemi életet, erről nem tájékoztatom a szexuális partneremet (többet is), és megfertőzöm a gyógyíthatatlan nemi betegséggel (többet is) azért, hogy később rajtam kívül mással ne lehessen szexuális kapcsolata, mert én szeretek tulajdonjogot formálni egy másik ember életére és szabad akaratára, akkor az nem szándékos. Csak, amolyan mindennap megtörténő véletlen, ártatlan dolog.
Napi...
Módosítás dátuma: 2010. június 08. kedd, 12:31 Írta: Katica 2010. június 08. kedd, 10:09
http://index.hu/kulfold/2010/06/07/elrabolt_egy_magyar_lanyt_egy_alban_bunozo/
Prostitúció és gyilkossági kísérlet. De természetesen a prostitúció egy önként vállalt, jól jövedelmező munka, amely az emancipáció része. Mintha a tények mást mutatnának.
Mai termés
Módosítás dátuma: 2010. március 30. kedd, 11:32 Írta: Antoni Rita 2010. március 30. kedd, 10:53
"A férjem imád engem és a gyerekeimet - meséli egy 34 éves nő. - Már több mint négy éve vagyok otthon a kicsikkel, és be kellett ismernem magamnak, hogy belefáradtam. Megkértem a páromat, hogy két-három este maradjon a fiúkkal egyedül, amíg eljárok aerobikozni, vagy csak meginni egy pohár bort a barátnőimmel. Szívesen beleegyezett, de amikor harmadszor vettem a kabátom az elmúlt héten, félig tréfásan megjegyezte, hogy azért láthat-e még a család valaha. Megfordult velem a világ. Akkor csak elszégyelltem magam, és lemondtam a következő edzéseket, utána viszont elgondolkoztam: vajon képes-e a férjem egyáltalán odafigyelni arra, amire nekem szükségem volna?" A társunk emberszámba vétele, a pusztán amiatt kimutatott tisztelet, mert ő is "valaki", a gyakorlatban az idézett kismama által felvetett kérdésnél kezdődik. Vajon a másikat csupán önmagam meghosszabbításának tekintem? Pótlábnak, hogy megtartson, ha elveszítem az egyensúlyt, vagy mankónak, amikor már állni is fáradt vagyok? Vagy ellenkezőleg: amellett, hogy elismerem, hogy borzasztó nagy szükségem van rá, egyúttal nagyra becsülöm a tőlem független, privát szféráját is?"
További cikkeink...
1. oldal / 15



