Tévedés, hogy csak a háttérben működtek közre - nők a forradalomban
Módosítás dátuma: 2011. március 15. kedd, 13:13 Írta: Antoni Rita 2010. március 15. hétfő, 12:42
Mint általában az egész történelemben, az 1848/49-es események kapcsán is mély hallgatás övezi a nők szerepét, mely cseppet sem korlátozódott a másodlagosságra, a kokárda kitűzésére, a hős férfiak epekedő csodálatára, majd a jóval prózaibb hadiözvegységre. A magyar nők is ugyanúgy aktív szerepet válalltak a forradalomban és szabadságharcban, mint a férfiak, ám ezt a tankönyvekből sajnos nem tudhatjuk meg. E hiánypótlás céljából szeretném ajánlani az alábbi link-összeállítást.
Dr. Szalai Lajosné cikke a nők történelmi szerepvállalása szempontjából kulcsfontosságúnak tartja az 1848 márciusi eseményeket:
"a gyengébbnek tartott nem szerepe hagyományosan mindig is a családi tűzhely melegének őrzésére korlátozódott. A reformkor ugyan némi változtatásokat hozott a tradicionális viselkedési formákban, s tulajdonképpen a márciusi forradalom volt az, ami új utakat nyitott a nők közéleti szerepvállalása előtt is.A krónikák ugyan számos honleányról tudnak, akik már jóval korábban is segítették a férfiakat a török, majd a Habsburgok elleni küzdelmekben, mint pl. Rozgonyi Cicelle, Zrinyi Ilona, az egri nők, stb... Mégis az 1848-as szabadságharc volt az, ahol a csatatéren is kipróbálhatta magát néhány bátor nő, akiknek a teljesítményét még a férfi többségű történésztársadalom is elismeri. S ennek ellenére leginkább általában mégis csak a férfiak teljesítményéről, vértanúságáról szól a történelem. (...) Csak néhány név: Nyári Mari, Szentpály Janka, Jagelló Apollónia, Megyesi Karolina, Csizmárovits Mária, Vida Anna.... Kilétüket, nemüket sokszor az utolsó pillanatig titkolták. Voltak közöttük, akik a honvédseregben tanúsított bátorságukkal, rátermettségükkel, mellyel férfi bajtársaik tiszteletét is kivívták, tiszti rangot értek el, mint pl. Lebstück Mária, Pfiffner Paulina és Bányai Júlia." (kiemelés tőlem)
Kovács Emőke "1848 - Nők álruhában" c. írása szintén a férfiruhában hadba vonuló forradalmár nőkről, pl. Lebstück Máriáról emlékezik meg.
"A félig horvát származású Lebstück Mária harcolt a bécsi forradalomban, majd álruhában, Carl néven csatlakozott a magyar szabadságharcosokhoz. A legendárium szerint, amikor egy bálon női ruhában jelent meg, Görgey Artúr börtönbe záratta. Buda visszafoglalásánál – 1849 májusában – férfiakat megszégyenítő módon állt helyt. Főhadnaggyá léptették elő. A világosi fegyverletétel után az aradi börtönben raboskodott, gyermeke is ott született. Nélkülözve, nyomorban halt meg. Huszka Jenő operettje, a Mária főhadnagy neki állít emléket.
Bányai Júlia sorsa is példaértékű. Ős is férfiöltözékben lépett a honvédek sorába. Az erdélyi harctereken küzdött. „Osztrolenka véres csillaga”, Bem József századosi ranggal tüntette ki. A fegyverforgatás mellett olykor kémszolgálatot is ellátott: kitűnően beszélt franciául, így Paszkievics tábornok orosz csapatainál francia táncosnőként kémkedett. Sorsa Világos után is regényesen alakult: követte Bem tábornokot Törökországba. A magyar függetlenségért továbbra is harcba szállt, részt vett az 1852–53-as összeesküvésben, így ismét menekülnie kellett. Kairóban kötött ki, ahol férjével a Fáraóhoz címzett fogadót megnyitotta. Haláláig szoros szálak fűzték a magyar emigrációhoz."
Bányai Júlia sorsa is példaértékű. Ős is férfiöltözékben lépett a honvédek sorába. Az erdélyi harctereken küzdött. „Osztrolenka véres csillaga”, Bem József századosi ranggal tüntette ki. A fegyverforgatás mellett olykor kémszolgálatot is ellátott: kitűnően beszélt franciául, így Paszkievics tábornok orosz csapatainál francia táncosnőként kémkedett. Sorsa Világos után is regényesen alakult: követte Bem tábornokot Törökországba. A magyar függetlenségért továbbra is harcba szállt, részt vett az 1852–53-as összeesküvésben, így ismét menekülnie kellett. Kairóban kötött ki, ahol férjével a Fáraóhoz címzett fogadót megnyitotta. Haláláig szoros szálak fűzték a magyar emigrációhoz."
Ami a privát szférát és a nők konvencionálsiabb szerepeit illeti, Teleki Blanka a nők oktatását szorgalmazta, Kossuth Zsuzsanna ápolónőként működött közre. (Azaz, ahogy én mondanám, eltakarította a tomboló férfiagresszió romjait - bár nyilván a kényszerhelyzete, mely a forradalmat szülte, másként kell megítélni, és így a nők szerepvállalását is.)
További két kiváló cikket ajánlok még elolvasásra:
és Borbíró Fanni átfogó írását a Rubiconból:
Megosztás:
Hozzászólások (9)
Írta: Dana, március 16, 2010
Férfiruhás nők - teli velük a történelem! Mulan legendája Kínában, vagy Jeanne d'Arc a franciáknál. Örülök, hogy végre folynak korrekt kutatások a nők szerepével kapcsolatosan, reméljük, hamarosan a történelemkönyvek lapjain, a tananyagban is megjelenik.
-
- +0
-
-
Írta: palmoni, március 17, 2010
Nemcsak, hogy nem esik sok szó a nőkről a történelemben, de ha van pár ismertebb nő, ők főleg úgy tudtnak kiemelkedni, ha konvencionális nőként értek el valamit (vagyis pl. sebeket kötötnek hősiesen, ahogy egy fenti példa is mutatja).
-
- +0
-
-
Írta: Katica, március 19, 2010
ahogy az 56-os forradalom női részét is olyan szinten titkolják, mintha nők sose vettek volna részt a forradalomban.
egyébként jókai sokat írt a nők szerepéről a szabadságharcban, csak ugye megszoktuk, hogy az egy romantikus ponyva, és nem kell száznak venni, pedig a nyakamat rá, hogy az életből vette az alakjait, mert magától biztos nem tudott volna ilyeneket kitalálni...
egyébként jókai sokat írt a nők szerepéről a szabadságharcban, csak ugye megszoktuk, hogy az egy romantikus ponyva, és nem kell száznak venni, pedig a nyakamat rá, hogy az életből vette az alakjait, mert magától biztos nem tudott volna ilyeneket kitalálni...
-
- +0
-
-
Írta: Vika, március 15, 2011
Még gimiben kellett egyszer esszét írnom a szabadságharc utáni emigrációról, én pedig Jósika Miklósné Wesselényi Júlia történetét írtam meg egy Kertész Erzsébet-regény alapján. Így is átment az üzenet, nagyon megdicsért érte a töritanárom, én magam viszont nagyon sajnáltam, hogy hitelesebb történelmi összefoglaló sem akkor, sem azóta nem létezik a "nők a szabadságharc alatt/után"-témakörben. Jó lenne, ha egy történész végre kutatási témájául választaná ezt a nagyon érdekes témát, illetve ha még több tudományos ismeretterjesztő cikk születne róla... Egyúttal szomorúnak tartom, hogy az iskolai történelemkönyvek a mai napig nem veszik tudomásul azt az egyszerű tényt, hogy a '48-as forradalom nem kizárólag a férfiak forradalma volt, illetve hogy a nők ahhoz képest, hogy nem szavazhattak, nem kerülhettek be a forradalmi kormányba, és a sebkötözésnél komolyabb feladatokat nem szántak nekik a szabadságharc alatt sem - azért mégis sokat tettek a magyar ügy érdekében.
-
- +0
-
-
Írta: Vika, március 15, 2011
'56 ugyan most nem ide tartozik, viszont ezzel kapcsolatban azt mondom, hogy ha csupa ilyen Wittner Mária-féle nő vett részt benne, akkor jobb is, hogy nem esik szó róluk. Én szégyellem magam ehelyett a nő helyett, hogy egy ilyen mélységesen alulművelt, 8 általánost sem végzett, tirpák bunkó, mint Wittner Mária, most a parlamentben oszthatja az észt, és dönthet az én sorsom felől, holott egész életében semmi mást nem tett, mint a jó időben megfogott egy puskát, és lepuffantott pár szovjet katonát...
-
- +1
-
-
Írta: Cynthia, május 07, 2011
Wittner Máriában nekem sem szimpatikus, hogy úgy állítja be, mintha a „gonosz komcsik” miatt nem kapott volna normális munkát egész életében, nem azért, mert az érettségiig se jutott el. (Ha már itt tartunk, a „gonosz komcsik” alatt épp hogy volt munkája még az alapfokú végzettségűnek is, az más kérdés, hogy nem sebészorvosként...) Viszont azt nem bánom, hogy olyanok is vannak a parlamentben, akik tudják, milyen minimálbérből élni és nem úgy kezdődik az életrajzuk, hogy „elvégezte az egyetemet, aztán beült a parlamentbe…”
-
- +0
-
-
Írta: Vasszűz, május 08, 2011
Vika, '56-ban sokan, sokféle motivációval vettek részt. Van, aki csak reformot akart, van, aki demokráciát. Az egész társadalmat megmozgatta.
Szerintem essen már szó Wittner Máriától kezdve mindenkin. Hogy ma hogy él, mit tesz, az egy dolog.
(Egyébként az '56-osok között mai napig jellemző a szolidaritás, az összetartás, akármi is lett velük utána)
És bocs, de őket letartóztatták, megkínozták, börtönbe zárták, mégis mindig ferde szemmel nézünk azokra, akik mentálisan tönkrementek ebben. Ott van Udvaros Dorottya édesanyja, akit egy dok.filmben láttunk (Büntetlenül, asszem ez volt a címe), őt az '50-es években csukták le, gyakorlatilag a teljes pályája ráment. Bele is rokkant, mégis mindenki őt csitítgatja a filmben, meg "hagyjad már" stb.
Lehet, hogy nekünk, a környezetünknek nehéz ezt elviselni, őt viszont komoly trauma érte, évtizedekig nem beszélhet róla. Nem csoda, ha nem gyógyul belőle.
Szerintem essen már szó Wittner Máriától kezdve mindenkin. Hogy ma hogy él, mit tesz, az egy dolog.
(Egyébként az '56-osok között mai napig jellemző a szolidaritás, az összetartás, akármi is lett velük utána)
És bocs, de őket letartóztatták, megkínozták, börtönbe zárták, mégis mindig ferde szemmel nézünk azokra, akik mentálisan tönkrementek ebben. Ott van Udvaros Dorottya édesanyja, akit egy dok.filmben láttunk (Büntetlenül, asszem ez volt a címe), őt az '50-es években csukták le, gyakorlatilag a teljes pályája ráment. Bele is rokkant, mégis mindenki őt csitítgatja a filmben, meg "hagyjad már" stb.
Lehet, hogy nekünk, a környezetünknek nehéz ezt elviselni, őt viszont komoly trauma érte, évtizedekig nem beszélhet róla. Nem csoda, ha nem gyógyul belőle.
-
- +0
-
-
Szóljon hozzá Ön is!
Kérjük, hogy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni. Ha még nincs fiókja, akkor regisztráljon!
