Herstory

A nőkért.hu 1000. cikke: nők a hazai felsőoktatásban

Figyelem! Új ablakban nyílik meg.

Módosítás dátuma: 2012. március 27. kedd, 21:13 Írta: Kovács Anikó 2012. március 28. szerda, 00:00

I. Nőirodalom és nőkép a 19. század második felében és a 20. század elején

Évek óta foglalkoztat a kérdés: hová tűntek a nők az irodalomból? Hiszen noha napjainkban már csak Kaffka Margit neve él a köztudatban, Szalay Fruzsina és Czóbel Minka örökségét folytatva írónők egész sora lépett fel a XX. század elején az irodalmi életben.

A társadalom figyelme ekkor a nők felé fordult és a közélet egyik meghatározó témája a nők emancipációja volt. A női szerzők elfogadottá válása egybeesett a női érdekvédő szervezetek, valamint a feminista mozgalmak megjelenésével.

A század első felének írónői azóta, Kaffka Margit kivételével, feledésbe merültek. Irodalmi tudatunkból egy egész nemzedék törlődött ki annak ellenére, hogy a kortársak elismerően emlegették őket. (Zsadányi, 2007)

A Nyugat legendás szerkesztője, Osvát Ernő is kellemetlen szónak tekintette a nőirodalmat, de az írónők tevékenységét bájos jelenségnek tartotta és lelkesedett értük. Előtte, 1872-ben még Arany János szemében is gyanúsnak számított, ha valaki nő létére verseket írt. Az Arany János nagyságát felismerő Gyulai Pál, a hazai kritikatörténet mindmáig kimagasló alakja szerint a művészetben a nők nem találnak új pályákat, 1858-ban háromrészes cikksorozatában értekezett erről a kérdésről a Pesti Naplóban (Gyulai, 1910), majd Arany János mentette meg a Családi Kör szerkesztője és olvasótábora felháborodásától egy újabb, szintén a nőíróknak szentelt cikkben (Arany, 1975).

Madách az 1864-ben tartott akadémiai székfoglaló beszédét áldozta a nő írói alkalmatlanságának bizonyítására (Madách, 1942). „[A nő] teremtő géniusz híjával az emberiség irányadó szellemei közé nem emelkedhetik. Ő mindig csak szenvedő, sohasem a beható elemet képviseli (…) nem valami konvencionális megállapodás, de nemi viszonyai okozzák, hogy a nő a család alkotója, a házi kör összetartója.” (Madách, 1942)

Hozzászólások (30)

Bővebben: A nőkért.hu 1000. cikke: nők a hazai felsőoktatásban

"Vigaszhölgyek", azaz prostitúcióra kényszerített nők a háború alatt

Figyelem! Új ablakban nyílik meg.

Módosítás dátuma: 2012. január 08. vasárnap, 22:11 Írta: Antoni Rita 2012. január 08. vasárnap, 22:04

"A történészek 200 ezerre becsülik azoknak a nőknek a számát, akik a világháború alatt "vigaszhölgyek" voltak kínai, koreai és Fülöp-szigeteki japán katonai bordélyokban. A sokáig elhallgatott tragédia a 90-es években került napvilágra, amikor néhány egykori "vigaszhölgy" összeszedte bátorságát és a nyilvánosság előtt kezdett el beszélni szenvedéseiről."

http://index.hu/kulfold/2012/01/08/molotov-koktellal_allt_bosszut_szexrabszolgakent_tartott_nagymamajaert/

Hozzászólások (0)

Hatalom és nemi erőszak: a pornó elődei

Figyelem! Új ablakban nyílik meg.

Módosítás dátuma: 2011. december 06. kedd, 17:16 Írta: Biró István 2011. december 06. kedd, 12:08

(Figyelmeztetés: a cikk alkalmas lehet a nyugalom megzavarására!)

1. (Sajnos) nincs új a nap alatt

Elöljáróban engedjetek meg egy kis kitérőt, mely alapot szolgáltat a szexualitás és az elnyomó hatalmi viszonyok összefüggéseinek elemzésében. A mai gondolkodásunkat, mivel európainak valljuk magunkat, alapvetően három dolog határozza meg: a görög kultúra, a római jog és a keresztény erkölcsök. Emellett azonban az európai szellemiségnek sajátja a kompromisszumkeresés. Például az emberölés tekintetében arra a köztes „megoldásra” jutott, hogy míg magát a tényt elítéli, addig használatát bizonyos keretek közt, gyakorlati szükségszerűségből, megengedi. A prostitúcióra és az ember tárgyiasítására hasonló, kifordított logikával keresett elfogadható utat. Míg fennen hirdeti az individuum szabadságát, addig, ha a szükség úgy kívánja, elvárja a teljes behódolást. Férfiak esetében ez a két világháború értelmetlen vérfürdőiben jelentkezett, ahol az életnek és a józan észnek semmi szerepe nem volt, és százezrek haltak meg pár négyzetkilométernyi sárért nyomorultan, mindezt egy személytelen hatalom parancsára. A női, és esetenként a férfinem szexuális célú eltárgyiasítása ennél bonyolultabb, hiszen nem ölt olyan szemmel látható méreteket, iparszerűsödése és kegyetlensége mégis vetekszik egy háborúéval. És ugyanúgy egy személytelen hatalom nevében történik, melynek talán már lassan kezdjük sejteni nevét: a haszon.

Hozzászólások (25)

Bővebben: Hatalom és nemi erőszak: a pornó elődei

Tévedés, hogy csak a háttérben működtek közre - nők a forradalomban

Figyelem! Új ablakban nyílik meg.

Módosítás dátuma: 2011. március 15. kedd, 13:13 Írta: Antoni Rita 2010. március 15. hétfő, 12:42

Mint általában az egész történelemben, az 1848/49-es események kapcsán is mély hallgatás övezi a nők szerepét, mely cseppet sem korlátozódott a másodlagosságra, a kokárda kitűzésére, a hős férfiak epekedő csodálatára, majd a jóval prózaibb hadiözvegységre. A magyar nők is ugyanúgy aktív szerepet válalltak a forradalomban és szabadságharcban, mint a férfiak, ám ezt a tankönyvekből sajnos nem tudhatjuk meg. E hiánypótlás céljából szeretném ajánlani az alábbi link-összeállítást.

Dr. Szalai Lajosné cikke a nők történelmi szerepvállalása szempontjából kulcsfontosságúnak tartja az 1848 márciusi eseményeket:

"a gyengébbnek tartott nem szerepe hagyományosan mindig is a családi tűzhely melegének őrzésére korlátozódott. A reformkor ugyan némi változtatásokat hozott a tradicionális viselkedési formákban, s tulajdonképpen a márciusi forradalom volt az, ami új utakat nyitott a nők közéleti szerepvállalása előtt is.A krónikák ugyan számos honleányról tudnak, akik már jóval korábban is segítették a férfiakat a török, majd a Habsburgok elleni küzdelmekben, mint pl. Rozgonyi Cicelle, Zrinyi Ilona, az egri nők, stb... Mégis az 1848-as szabadságharc volt az, ahol a csatatéren is kipróbálhatta magát néhány bátor nő, akiknek a teljesítményét még a férfi többségű történésztársadalom is elismeri. S ennek ellenére leginkább általában mégis csak a férfiak teljesítményéről, vértanúságáról szól a történelem. (...) Csak néhány név: Nyári Mari, Szentpály Janka, Jagelló Apollónia, Megyesi Karolina, Csizmárovits Mária, Vida Anna.... Kilétüket, nemüket sokszor az utolsó pillanatig titkolták. Voltak közöttük, akik a honvédseregben tanúsított bátorságukkal, rátermettségükkel, mellyel férfi bajtársaik tiszteletét is kivívták, tiszti rangot értek el, mint pl. Lebstück Mária, Pfiffner Paulina és Bányai Júlia." (kiemelés tőlem)

Hozzászólások (9)

Bővebben: Tévedés, hogy csak a háttérben működtek közre - nők a forradalomban