"Nem félte szívem az igazság láncait" - Anna de Noailles (1877-1933)

Módosítás dátuma: 2011. december 19. hétfő, 12:54 Írta: Antoni Rita 2010. augusztus 12. csütörtök, 00:30

Francia költőnő, Párizsban született, születése révén Bracovan hercegnője, később Noailles grófnője. Szenvedélyes hangulatú, panteista tartalmú verseket, valamint három regényt és egy önéletrajzot írt. Apja román származású, havasalföldi vajda fia, anyja görög származású zenész. 20 évesen feleségül ment egy francia arisztokratához, egy fiuk született. A költőnő a párizsi szellemi elit rendkívül népszerű tagja volt, barátai közt tudhatta Colette-et, Marcel Proust-ot , Paul Valéry-t és André Gide-et. Portéját számos korabeli híres festő megfestette, itt László Fülöp, magyar származású londoni portréfestő művét láthatjuk. Rodin szobrot készített róla. Irodalmi teljesítményét számos elismeréssel díjazták,közülök többet is első nőként nyert el. 56 évesen halt meg. Életében Ady Endre így méltatta: " Ez az asszony az új, francia irodalom egyik legbiztosabb, legerõsebb tehetsége és valakije." A Nyugat nekrológja a következőképpen emlékezik meg róla: "hol a szintén dunai, sőt román eredetűnek vélt Ronsard, hol a legnagyobb romantikusok, a Hugók, a Lamartine-ok egyenes örökösnőjének, áradozó természetleírásai s féktelen szerelmesversei miatt hol a kertek, virágok és vetemények Királynőjének, hol a francia költészet Szulamitjának és Szirénájának" becézték, s "művei és szerelmei, hiúsága és elméssége, hűsége és vakmerősége úgyszólván végső percéig vonzották a Közvéleményt."

Bővebben: "Nem félte szívem az igazság láncait" - Anna de Noailles (1877-1933)

Szendrey Júlia, az elfeledett magyar George Sand

Módosítás dátuma: 2011. december 19. hétfő, 13:00 Írta: Antoni Rita 2010. március 15. hétfő, 10:59

Visszatetszőnek tartom, hogy egyesek képesek aktuálpolitikai vonatkozást tulajdonítani a kokárdának. E napon inkább érdemes lenne odafigyelni arra az emberre, aki 1848. március 15-én az első példányt elkészítette, és Petőfi ruhájára tűzte – ám jóval több volt, mint egy elismert férfi árnyékába vesző, rózsaszín ködbe burkolt, szürke múzsa, egy, a „második” szerepében átszellemülten sorvadozó költőfeleség, majd "az özvegyi fátylat eldobó" kiátkozott. Szendrey Júlia (1828-68)  író, költő, műfordító volt, emellett – bár előszeretettel hallgatnak arról, hogy a magyar történelemnek is léteztek ilyen alakjai! Azért ne dőljünk be olyan könnyen a híresztelésnek, hogy Magyarországon nem volt a nők öntudatra ébredésének hagyománya! – a kor által a neme számára kijelölt határokat szétfeszítő, igazi szabad szellemű, lázadó entellektüel, nevezhetjük akár (proto)feministának is.    

Szendrey Júlia 1828-ban született Keszthelyen. Arról, hogy akkoriban milyen élet várt egy közepesen jómódú úrilányra, és miként ítélték meg, ha többre vágyott, értesülhetünk Schöpflin Aladár 1930-as, Nyugatban megjelent cikkéből:

“egyszerű, világos perspektíva állt előtte: falusias érdekek, konszolidált helyzetű család, nagykárolyi, szatmári, debreceni mulatságok, apró flirtök, könyv vagy kézimunka melletti ábrándozások, aztán házasság valami derék, rendezett viszonyok között élő fiatalemberrel, jobbfajta gazdatiszttel vagy közepes birtokossal, a házasságba eseménytelen élet, melynek csendjét gyakori gyereksírás teszi még csendesebbé.  (…) benne is benne volt a kor romantikus álma, valami imaginárius szép és nagy élet után való vágy, az a méreg, amelyet George Sand oltott bele a kor izgékonyabb asszonyaiba. Normális körülmények között ez a nyugtalanság aligha mutatkozott volna máskép, mint az egyszerű falusi élettel való elégedetlenségben s a haladó korral egyre rusztikusabbá öregedő férjjel való sűrű csetepatékban. Egyelőre abban a szép elsóvárgásban élte ki magát ez a nyugtalanság, amelyet ma is annyiszor látunk frissebb elméjű és fantáziájú vidéki lányok arcán, mikor az ablakból merengve néznek az elszáguldó gyorsvonat után. Fellengzős levelek Nagykárolyba Térey Marihoz, a hű barátnéhoz, fellengzős naplójegyzetek tanuskodnak erről az ábrándos sóvárgásról, feltűnik egy-egy vidéki gavallér bajúszos arca, - egyebekben Szendrey Julia sorsa úgy indul, mint száz meg száz középmódú magyar úrilányé az 1840-es évek második felében.” (Nyugat, 1930, 12. szám, kiemelés tőlem)

Bővebben: Szendrey Júlia, az elfeledett magyar George Sand

Alfonsina Storni

Írta: Mamika 2009. július 21. kedd, 20:17

argentin feminista, költő 

A huszadik század latin-amerikai íróinak egyik legjelentősebb, legszínesebb egyénisége, sok kalanddal, váratlan fordulatokkal fűszerezett élete jelenik meg alkotásaiban. Korában szokatlan nyíltsággal beszél az egyedülálló nő nehézségeiről a férfidominancián alapuló társadalomban, a nők egyenlőségét, az egyenrangú kapcsolatokat hirdeti, gyakran visszatérő témái a szerelem és a halál. A feminista eszmék iránti érzékenysége és a nők társadalomban betöltött szerepének kritikai szemlélete személyes tapasztalatain alapul.

Bővebben: Alfonsina Storni