Ludmila Ulickaja

Módosítás dátuma: 2011. december 19. hétfő, 12:58 Írta: Frank Tyrell 2010. szeptember 15. szerda, 14:27

           Az egyik legnépszerűbb orosz írónő, Ljudmila Jevgenyjevna Ulickaja 1943-ban született a baskíriai Davlekanovoban, ahova a családját a háború alatt evakuálták. Anyja Sztálin haláláig biokémiusként dolgozott. Ulickaját már a közpiskolában is érdekelte a tudomány, később pedig felvételt nyert a Moszkvai Állami Lomonoszov Egyetemre, ahol biológia szakon szerzett diplomát. Két évig dolgozott genetikusként egy akadémiai kutatóintézetben, de 1970-ben munkatársaival együtt elbocsátották őket szamizdat tiltott irodalom terjesztéséért és birtoklásáért. Ulickaja többé nem tért vissza genetikusi munkájához, de a tudomány többször is feltűnik könyveiben, pl. a Kukockij eseteiben, vagy az Odaadó hívetek, Surik c. regényében.

Bővebben: Ludmila Ulickaja

Mary Shelley (1797-1851)

Módosítás dátuma: 2011. december 19. hétfő, 12:57 Írta: Antoni Rita 2010. szeptember 08. szerda, 18:42

Angol regényíró, drámaíró, esszéista, legismertebb Frankenstein c. regénye, melyet mindössze 21 évesen írt. Rendkívül tragikus élete volt, de alkotóerejét a csapások sem tudták megtörni.

Londonban született, a feminista író, „A nők jogainak követelése” c. esszé szerzője, Mary Wollstonecraft, és a filozófus, és gótikus regényeket is író William Godwin lányaként. Szülei mindketten liberális-anarchista elveket vallottak. Ellenezték a házasságot, a kor normáihoz képest szabad szerelmi életéről hírhedt Wollstonecraft pl. – akinek már volt egy törvénytelen lánya, Fanny Imlay – „legalizált prostitúciónak” tartotta. Születendő gyermekükre való tekintettel azonban mégis hivatalossá tették kapcsolatukat, és reménykedtek egy boldog közös életben. Mary Wollstonecraft azonban tragikus módon, 38 évesen belehalt a szülésbe.

Godwin hamarosan új feleséget hozott a házhoz, akinek már voltak gyerekei, egyikük a Mary életében később is szerepet játszó Claire Clairmont. A feszültséggel teli otthonban Mary „Hamupipőkének” érezte magát, és lázadó fiatal lányként gyakran vonult ki anyja sírjához, egész napokat töltve ott olvasással. Anyját emlékiratain keresztül ismerte meg, ezeket William Godwin adta ki. Hatalmas botrányt kavartak, de annál nagyobb csodálatot váltottak ki a lányból. A filozófus, noha állítása szerint rajongott felesége írásaiért, a gyakorlatban nem osztotta a lányok nevelésére vonatkozó elveit. Mary Wollstonecraft például külön tankönyvet írt nagy gonddal Fanny számára, melyet Godwin semmibe vett. Mary azonban még így is kora szokásaihoz képest kiemelkedő oktatásban részesült.

Bővebben: Mary Shelley (1797-1851)

Anna Laetitia Aikin-Barbauld, angol író, költő, irodalomtörténész, társadalomkritikus

Módosítás dátuma: 2011. december 19. hétfő, 12:57 Írta: Antoni Rita 2010. szeptember 05. vasárnap, 22:56

Anna Laetitia Aikin Barbauld (1743-1825)

az angol romantika jelentős költője, esszéista, ezen kívül gótikus történeteket, illetve meséket is írt. Férjével a Palgrave Academy nevű fiúiskolát igazgatta, tanított is. Irodalomtörténészként 50 kötetes regénygyűjtemény szerkesztésével járult hozzá az angol kánon kialakulásához. Kiterjedt levelezést is folytatott. Leveleiben és esszéiben - kora normáit tekintve egy nő számára szokatlan módon - határozott politikai állásfoglalást tanúsított. Ellenezte hazája részvételét a napóleoni háborúkban - emiatt ádáz kritikát kapott, mire örökre felhagyott az írással. A 19. században csak meseíróként őrizték emlékét, a 20. század végi feminista kutatás helyezte vissza az őt megillető prominens helyre az irodalomtörténetben. (Noha, mint látni fogjuk, az ő viszonya a feminizmushoz furcsán ambivalens.)

Egy Kibworth Hatrtcourt nevű faluban született, ahol kevés volt a lány, így inkább fiúk társaságában volt. Ennek nyomán kialakult, szabadságvágyó tulajdonságait anyja igyekezett - sikertelenül - letörni azzal, hogy mindez nem illik egy "hölgyhöz." Anna (Nancy) ezzel szemben addig nyaggatta édesapját, amíg az kötélnek nem állt, és meg nem tanította neki a klasszikus irodalmat és nyelveket - anyja aggodalmaskodásai közepette, aki attól tartott, hogy a sok intellektuális erőfeszítés miatt gyermeke majd vénlány marad. Ennek eredményeképp a tehetséges Anna mindig is apjához állt közelebb, később azonban anyja is büszke lett szellemi teljesítményére.

Bővebben: Anna Laetitia Aikin-Barbauld, angol író, költő, irodalomtörténész, társadalomkritikus

„Magányos vadász a szív” – Carson McCullers élete és művei

Módosítás dátuma: 2011. december 19. hétfő, 12:55 Írta: Antoni Rita 2010. július 05. hétfő, 16:14

Akinek – hála többek között a patriarchális szemléletű és RÉSZLEGES (akár köz–, akár, a magyar szakot tekintve, felső) oktatásnak – sztereotípiák élnek a fejében a nőírókkal kapcsolatban, pl.: „nem voltak/nincsenek”, „inkább önfeláldozó vagy éppen házsártos írófeleségek/elérhetetlen múzsák stb. voltak” , „ha időnként fel is bukkant 1-2, nem alkottak jelentőset” , „férjük diktálta nekik műveiket” (mondta egy középiskolai magyartanár!!!), „csak csöpögős szerelmes regényeket írtak/írnak, melyek nem sorolhatók a szépirodalomba” stb. olvasson bátran Carson McCullerst (1917-67).

Nem cseng a név ismerősen? Pedig a magyar könyvkiadás kivételesen jól bánt az amerikai írónővel. A 70-es, 80-as években majdnem az összes írása megjelent az Európa Kiadó gondozásában – talán azért is, mert a szerző műveiben, igaz, nem mindig fő motívumként, de felszólal a fasizmus, a háború, a rasszizmus és az osztálykülönbségek, a szegények kizsákmányolása ellen. (Ennyit arról is, hogy „a nőírók nem foglalkoznak társadalmi problémákkal.”) A mainstream kritika leginkább ezért méltatja műveit, illetve az emberi kapcsolatok, a szeretet, a kommunikáció filozofikus-melankolikus megjelenítése miatt.

Bővebben: „Magányos vadász a szív” – Carson McCullers élete és művei