Feministák
Feministák
Módosítás dátuma: 2012. május 18. péntek, 18:38 Írta: Antoni Rita 2012. december 28. péntek, 00:00
Az aláhúzott nevekre kattintva olvashatsz az egyes feministákról. (A link nélküli nevekről cikkek készülőben.) A listát és az ismertetőket folyamatosan bővítjük.
Magyarország:
Bédy-Schwimmer Rózsa
Gárdos Mariska
Wilhelm Szidónia
Kertész Erzsébet (író)
Emmeline Pankhurst és lányai: Christabel, Slyvia és Adela Pankhurst
Barbara Leigh Smith Bodichon (író, festő, iskolaalapító)
John Stuart Mill
Harriet Taylor Mill
Millecent Garret Fawcett
Annie Besant
Sarah Grand (író, "New Woman")
Dame Ethel Smyth
Emily Davidson
May Sinclair (író)
Virginia Woolf
Marie Stopes
Jane Goodall
Skócia:
Mona Caird (író, "New Woman")
Franciaország:
Olympe de Gouges
Francois Poullain de la Barre
Marguerite Durand
Anais Nin
Simone de Beauvoir
George Sand
Németország:
USA:
Abigail Adams
Sojourner Truth
Sarah és Angelina Grimké
Lucy Stone
Victoria Woodhull
Elizabeth Blackwell (orvos)
Catherine Beecher
Winnifred Harper Cooley (író, "New Woman"))
Jane Addams (szociális munkás, pragmatista feminista)
Charlotte Perkins Gilman (író)
Margaret Sanger
Margaret Fuller
Alice Paul
Betty Friedan
Gloria Steinem
Susan Brownmiller
Betty Ford
Andrea Dworkin
Kathleen Hanna és a Riotgrrrl mozgalom
Jennifer Baumgardner
Oroszország:
Nigéria:
Dél-Afrikai Köztársaság:
Olive Schreiner (író, "New Woman")
Új-Zéland:
Dél-Amerika:
Hozzászólások (0)
Maria Deraismes (1828 - 1894), az első francia feminista szervezet alapítója
Módosítás dátuma: 2012. május 18. péntek, 11:17 Írta: Mamika 2012. május 18. péntek, 00:00
Francia író, újságíró, feminista, szabadkőműves, az első francia feminista szervezet, a L’Association pour le droit des femmes (Egyesület a nők jogaiért) megalapítója.Maria Deraismes 1828. augusztus 17-én született, jómódú, művelt középosztálybeli családban. Szülei gondot fordítottak taníttatására, iskoláit Pontoiseban kezdte, majd Párizsban fejezte be. Miután szüleitől komoly vagyont örökölt, meg tudta őrizni függetlenségét, és úgy döntött, nem megy férjhez.
Az élénk szellemű fiatal leány karcolatokat majd vígjátékokat kezdett írni. Rendszeresen publikált a Le Droit des Femmes (Nőjogok) című lapban és irodalmi tehetsége mellett hamarosan előadói- és vitakészsége is kibontakozott. Népszerű volt haladó értelmiségi körökben, Victor Hugo is rajongói közé tartozott.
Bővebben: Maria Deraismes (1828 - 1894), az első francia feminista szervezet alapítója
Olasz feministák
Módosítás dátuma: 2012. március 24. szombat, 13:43 Írta: Antoni Rita 2012. március 24. szombat, 13:42
Clara Zetkin (1857-1933) az első szocialista feminista
Módosítás dátuma: 2012. március 16. péntek, 13:14 Írta: Mamika 2012. március 08. csütörtök, 12:32
Clara Eisnner 1857. július ötödikén született egy németországi kisvárosban, Wiederauban. 1878-ban osztályelsőként a Von Steyber Institute-ban szerzett tanítói oklevelet, és szeretett volna egyetemre menni, de németországi egyetemek abban az időben nőket nem vettek fel, és külföldön való továbbtanulását pedagógus szülei nem tudták fizetni. Clarat osztálytársa, az orosz Oszip Zetkin ismertette meg a szocialista eszmékkel, Clara az SPF-be (Német Szocialista Párt) is be szeretett volna lépni, de a párt nőket nem vett fel. Többek között valószínűleg ezért is kezdett foglalkozni a nők hátrányos helyzetével, kiszolgáltatottságuk megszűntetésével.
Oszip Zetkint kiutasították Németországból, Claraval együtt Párizsban telepedtek le, két gyermekük született. Nem házasodtak össze, mert az érvényes törvények szerint Clara elvesztette volna német állampolgárságát, de felvette élettársa nevét. Az aktivan politizáló pár rendkívül szűkös körülmények között élt, Oszip súlyosan megbetegedett és 1889-ben meghalt.
Clara visszatért Németországba és tovább folytatta politikai munkáját. A Második Internacionálé alapító kongresszusán tartott híres beszéde a nők felszabadításáról a szocialista nőmozgalom kiáltványa lett. A beszéd alappillére az alábbi mondat volt:
“Amíg a nők nem lesznek anyagilag függetlenek, addig ugyanúgy a férfiak rabszolgái maradnak, mint ahogy a munkások a tőke rabszolgái.”
1892-ben Clara Zetkin lett a párt Die Gleicheit (Egyenlőség) című újságjának szerkesztője. Erőteljes, világos stílusú cikkeit egyre többen olvasták, az újság példányszáma rohamosan növekedett. Mint szerkesztő, a női szerzőket bátorította és részesítette előnyben. 1916-ban háborúellenes nézetei miatt elbocsátották a laptól.
Bővebben: Clara Zetkin (1857-1933) az első szocialista feminista
Louise Michel 1830 - 1905, anarchista feminista
Módosítás dátuma: 2012. február 05. vasárnap, 11:50 Írta: Mamika 2012. február 05. vasárnap, 10:54
„A Forradalom félelmetes, de célja az, hogy boldogságot hozzon az emberiségnek. Elszánt harcosai vannak, könyörtelen küzdők, akikre szüksége van. A Forradalom egy vérből és sárból álló óceánból húzza ki az emberiséget, egy óceánból, amelyben névtelen ezrek szolgálnak néhány cápa eledeléül, és a forradalom győzelméért fájdalommal kell fizetni, ez szükségszerű. Amikor egy fuldoklót kihúzol a vízből, nem mérlegeled, hogy a hajánál fogva teszed-e ezt, vagy számára kényelmesebb megoldást keresel.”Louise Michel: Emlékiratok
Louise Michel 1830. május 29-én született a franciaországi Vroncourt-ban, a kastély fiatalurának és egy szolgálólánynak a kapcsolatából. A kislányt apai nagyszülei nevelték fel, liberális szellemű, széleskörű, jó oktatást kapott, megszerezte a tanítónői képesítést.
Audelancourtban kezdett tanítani, majd Párizsba ment, mert úgy gondolta, hogy ott többet tud tenni a szociális és szellemi elnyomás ellen. Párizsban a tanítás mellett verseket és tanulmányokat írt, fizika, kémia és jogi órákra járt, és előadásokat tartott. Elnöke a Le Comité de Vigilance des Citoyennes nőegyletnek; az egyesület fedelet és élelmet biztosított a rászorulóknak.
A párizsi kommün természetesen a barikádokon találta – fegyverrel harcolt, mentette a sebesülteket, és forradalmi klubot vezetett. Naplójában így írt a kommün kitöréséről:
„A nők az ágyúk és géppuskák elé vetették magukat, a katonák nem mozdultak. Amikor Lecomte tábornok kiadta a parancsot, hogy lőjenek a tömegre, egy altiszt kilépett a sorból, a katonák elé állt és a tábornoknál harsányabban kiáltotta: Fegyvert le! A katonák engedelmeskedtek ... a Forradalom elkezdődött.”
A kommün bukása után, 1871 decemberében életfogytiglani száműzetésre ítélték. 1873-ban érkezett meg Új-Kaledóniába, amely francia gyarmat. Louise itt sem tagadta meg magát – megismerkedett a kanak őslakókkal, tanította őket és támogatta a gyarmatosítók elleni függetlenségi harcukat. A főváros, Noumea múzeumában ma is megtalálhatók tevékenységének emlékei.
Hat év után a kommünárok amnesztiát kaptak és Louise Michel visszatért Párizsba.
1881-ben Londonban rész vett az anarchista kongresszuson, majd néhány évig Angliában élt. Nemzetközi iskolát nyitott, amely az első, a szabadgondolkodók körében rendkívül népszerű libertariánus iskola volt Angliában. Nem voltak kötelező tantárgyak, az oktatás kiscsoportokban folyt, hangsúlyt fektettek a tanulók önálló gondolkodásra szoktatására. Elfogadott volt, hogy a gyerekek tegyenek javaslatot arra, mit szeretnének tanulni.
Az iskolát néhány év mulva a rendőrség állítólagos bombafenyegetés miatt bezáratta.
Párizsban nagyszabású munkástüntetést tartottak, és végighordozták a városon az anarchisták fekete zászlaját, a demonstrációt Louise Michel vezette. Eljárást indítottak ellene és hat évi magánzárkára ítélték, de egy év után kiszabadult.
A következő években Louise sokat utazott Európában és Észak-Afrikában, előadásokat tartott, demonstrációkon vett részt. Algériából visszatérőben Marseillesben súlyosan megbetegedett, 1905. január 9-én meghalt. Temetésén többezres tömeg vett részt, megemlékezéseket tartottak szerte Franciaországban és Londonban.
További cikkeink...
1. oldal / 5
