Május 12-én tartják az ápolónők világnapját, annak az angol nőnek a születésnapján, aki kidolgozta a modern ápolási elveket és az ápolónői munkát megbecsült hivatássá emelte.

Nevét Firenzéről kapta, a városról, ahol született. Az előkelő társasághoz tartozó gazdag szülők két lányukat a kor igényeinek megfelelően nevelték – irodalmat, nyelveket, zenét és rajzot tanultak, és készültek a rangjuknak megfelelő házasságra. 

 

Florence azonban kilógott a sorból. Nem akart férjhez menni, szociális problémák iránt érdeklődött, rendszeresen látogatta a környékbeli családok betegeit, bejárt a kórházakba. Családja elszörnyedt, a korabeli kórházak többnyire sötét, piszkos helyek voltak, tanulatlan, nemritkán iszákos személyzettel. Figyelmének elterelésére szülei európai körútra küldték Florencet, barátaival bejárta Olaszországot, Egyiptomot, Görögországot, és 1850 júliusában Németországon át tervezték hazaútjukat. Közben látogatást tettek a Düsseldorf melletti kaiserswerthi kórházban, ahol ápolónőképzéssel is foglalkoztak. Hazatérése után Florence meggyőzte szüleit, és visszatért Kaiserswerthbe, ahol elvégezte a három hónapos nővértanfolyamot. Az itt tanultakon kívül komolyan tanulmányozta a különböző kórházak ápolási szokásait, és terveket dolgozott ki hatékonyabb, humánusabb módszerekre. 

 

 

1853-ban a Hospital for Invalid Gentlewomen főfelügyelőjének nevezték ki, ahol meg tudta valósítani elképzeléseit, melyek közül szerinte a legfontosabb:

 

“Furcsának tűnhet ezt kijelenteni, de a legelső követelmény egy kórház iránt az, hogy ne ártson a betegnek.” A kórház ápolási munkájának irányítása mellett cikkeket, tanulmányokat ír az ápolónői munka és a kórházi környezet megreformálása érdekében.

 

 

1854-ben cikkek jelentek meg a Times-ban, hogy a krími háború angol sebesültjei rendkívül rossz, elhanyagolt körülmények között, ellátatlanul szenvednek. Sidney Herbert hadügyminiszter, aki ismerte Florence tevékenységét, felkérte őt, hogy vegyen részt a katonai kórházak munkájában. Florence Nightingale 1854 novemberében érkezett Scutariba az általa kiválasztott 28 ápolónővel. Az orvosok, mivel női ápolók eddig nem dolgoztak a katonák között, eleinte bizalmatlanul fogadták őket, ők azonban néhány nap alatt bebizonyították hozzáértésüket. A szigorú higiéniai szabályok és a jobb ellátás eredményeként a katonai kórházakban drámaian csökkent a halálozási arány. A katonák komolyan tisztelték, és mivel lámpájával kézben éjszaka is ellenőrizte állapotukat, a “lámpás hölgynek” hívták Florencet. A költő, Henry Wadsworth Longfellow írta Santa Filomena című versében:  

"In that hour of misery, a Lady with a lamp I see ..." (Gyötrelmemnek órájában egy hölgyet láttam lámpásával ...)

 

A fronton és a betegek között töltött kemény munka Florence egészségét is megtámadta, amelyet teljes mértékben sohasem nyert vissza. 

 

1859-ben közreműködésével alakult meg az első Visiting Nurse Association (körzeti ápolónők egyesülete), 1860-ban pedig megalapította a Nightingale Training School-t, amely a modern nővérképzés modelljévé vált. A próbaidős nővérek itt egyéves képzést kaptak, amely elméleti, de főleg gyakorlati munkából állt. 

 

Az évek során Florence Nightingale munkásságát nemcsak Angliában, de az egész világon elismerték. Nemzetközi tekintélynek számított az ápolástudomány területén, több, mint 200 cikket, tanulmányt, könyvet publikált. A polgárháború idején az Egyesült Államok tőle kért tanácsot a sebesült katonák ellátásához. 

 

Munkássága elismeréseként Florence Nightingale-t Viktória királynő 1883-ban a Royal Red Cross-al tüntette ki, 1907-ben pedig, elsőként a nők között, megkapta az Order of Merit érdemrendet. 1910. augusztus 13-án, kilencvenéves korában húnyt el.

 

 

 

 

 

Kanizsai Dorottya (1490?-?) nagy műveltségű magyar főúrnő, az ő nevéhez kötődik a mohácsi nemzettemetés. Második férje, halála után kért és kapott saját címert az uralkodótól, ami abban az időben merőben szokatlan dolog volt, hiszen az csak a férfiakat illette. Több nyelvet beszélő, művelt, nagyvonalú, adakozó, kellemes ember volt. Nyilvános iskola híján a nemesi családok leányaikat híres főúri asszonyokhoz adták nevelőbe – Kanizsai Dorottya háza messze földön ismertté lett. A lányok nemcsak a korabeli tudnivalókat sajátították el, hanem emberségre, helytállásra is nevelte őket a nagyasszony példája. Kanizsai Dorottya 1519 után a szegények és elesettek támogatója is volt. A mohácsi csatát követően (1526. augusztus 29.) a környék papjai és 400 jobbágya segítségével közös sírba temettette az elesett hősöket, megadva nekik a végtisztességet. Összesen 24 000 magyar vitézt, köztük 2 érseket, 5 püspököt, 16 zászlósurat és magát a királyt is Kanizsai Dorottya helyeztette végső nyugalomra, a saját pénzén. Utolsó éveit Németújváron, majd Sárváron töltötte fivére árván maradt gyermekei nevelésével. Babits Mihály "Kanizsai Dorottya" címmel verset írt róla.

Nevelt lánya, unokahúga Kanizsay Orsolya (1521–1571) korán árvaságra jutott, apja halála után Szapolyai János 1532-ben "fiúsította". 1535-ben, tizennégy éves korában óriási vagyon örököseként vette őt feleségül Nádasdy Tamás, egy szegény királyi titoknok, a később nádor, akinek „szerelmes Orsikámmal” való levélváltását  1882-ben kiadták. Nádasdy, a művelt férfi Parnasszust, magyar Wartburgot szeretett volna teremteni Sárvárból, de a király hívására el kell hagynia otthonát, terveit, hitvesét. Férje hivatali távollétei alatt Orsolya ragadta magához a nemes feladatot; sárvári várukból maga igazgatta birtokaikat, amelyben gyakori betegségei sem akadályozták meg. Korának egyik legműveltebb asszonyává vált; írt, olvasott, támogatta a reformáció és a magyar nyelv terjesztését, ismerőseivel kiterjedt levelezést folytatott. Zala vármegye sok családjához fűzte familiárisi vagy rokoni kapcsolat. Ismert kertész hírében állott. Mindemellett tudósokat gyűjtött udvarába, köztük Sylvester Jánost és Dévai Bíró Mátyást, létrehozta a sárszigeti nyomdát. Buda elvesztésekor, 1541-ben pedig ő tette le a nemzet asztalára az első Magyarországon nyomtatott, teljesen magyar nyelvű könyvet, az Új Testamentumot.

 

 

Mary Wollstonecraft (1759-1797) az első feministák egyike, A nők jogainak követelése című esszéjében leírja, hogy a nők körében tapasztalható negatív tulajdonságok, viselkedésformák, amelyek miatt a férfiak oly gyakran próbálják elmarasztalni a nőket (pl. a külsőségekkel való túlzott foglalatoskodás) nem természetesek, pusztán társadalmi okokra vezethetők vissza. Ezek közül is kiemeli az egyenlő oktatás hiányát. Szót emel az egyenlő képviselet mellett a politikában.

Két lánya született, egyikük, Mary Shelley (1797-1851) író. Leghíresebb regényei a Frankenstein és Az utolsó ember, melyekkel megalapozta a science fiction/"őrült tudós" narratíva illetve a posztapokaliptikus vízió ("utolsó ember a Földön") műfajait. 

 

Takács Éva (1780-1845) az első magyar újságírónők egyike. Színikritikájában egy, a korban népszerű drámaíró sztereotip nőábrázolását kifogásolja, más cikkeiben pedig a nők egyenlő oktatása és politikai szerepvállalása mellett foglal állást. Leírja, hogy azonos képzés esetén a nők a férfiakéval azonos színvonalú tudományos, politikai és művészeti teljesítényre lennének képesek.

 

Nyolc gyermeke egyike, lánya, Karacs Teréz (1808-92) pedagógus, Teleki Blankával együtt dolgozott a magyar nőnevelés egyik úttörőjeként. 

 1658. július harmadikán az angliai Broadwindsor-ban született, John Pinney presbiteriánus lelkész és felesége, Jane French tíz gyereke közül nyolcadiknak. 

 

Az 1680-as évek elején John vitába keveredett egyháza vezetőivel, ezért rövid úton kirúgták. A család vállalkozásba kezdett, a csipkekereskedésben a szülők és a lányok egyaránt részt vállaltak. Hester nővérével, Rachellel 1682-ben Londonba költözött, a Seven Stars fogadóban laktak, a Royal Exchange (London kereskedőközpontja) közelében. Honiton (Devon) környékén készített csipkét árultak, valamint Antwerpenből finom cérnát importáltak,melyet a csipkekészítőknek adtak el.

 

 

Devoni csipke

 

 

A XVII. század végén nem sok nő foglalkozhatott üzlettel, ők is főként férjezett vagy özvegyasszonyok voltak, akik a családi vállalkozást vitték tovább. Hester Pinneyt üzleti szimata, gyors döntési készsége, jó kapcsolatteremtő képessége segítette a sokszor ellenséges környezetben.