Minden, amire egy nőnek valóban szüksége van

A Nyugat alapításának 100. évfordulójára született egy könnyen feledhető előadás az Örkény Színházban. Váradi Szabolcs állította össze elsősorban cikkekből, levelekből, de elhangzott egy-két vers is. Az ember kulturáltan végigülte, tapsolt, vállat vont, majd távozott.

Hogy honnan jött az ötlet, nem tudom, de valószínűleg ennek az előadásnak köze volt hozzá, a lényeg az, hogy Bíró Kriszta összeállított egy nőNyugat című előadást, és Mácsai Pál pedig megrendezte. Ennyit tudtam az egészről, és azt, hogy a közönségszervezőm, akiben ritkán csalódom, ajánlotta az előadást, és azt mondta, nehéz rá jegyet szerezni. Tény, gyanús lehetett volna, hogy évek óta folyamatosan játsszák, míg a másikat talán csak egyszer-kétszer adták elő.

A nőNyugat is elsősorban naplóbejegyzésekre, levelekre épül, és elhangzik néhány vers, dal itt is, de ez az előadás a nagyjaink előtti formális tisztelgés
helyett igazi emberi sorsokkal szembesíti a nézőket. Nincs benne semmi felemelő (írjuk a "férfi" Nyugat előadás javára, hogy abban sem volt sok), dráma és irónia annál több.

Öt színésznő mondja a szövegeket, megszemélyesítve, Harmos Ilonát, Kosztolányit, Karinthy-t, Kaffka Margitot, Ady-t, Böhm Arankát, Csinszkát, Babits-ot, Móriczot, stb. Bíró Kriszta zseniálisan válogatta össze és rakta egymás után ezeket a részleteket, de biztosan a rendezés és a színészi játék is hozzájárul ahhoz, hogy nem csak mélán bólogatva magunkban üldögélünk a széken, hanem percenként könnyekig meghatódunk a "szereplők" vergődésén, vagy hisztérikusan röhögünk azon, hogy mekkora gennyláda vagy éppen balfasz volt egyik vagy másik utcanév életében. A Nyugat folyóirat története a feleségek, szeretők szemszögéből nézve sokkal izgalmasabb, mint a alkotókéból.

Az én felsőfokú jelzőm egy írásra, egy filmre vagy egy előadásra a kegyetlen. Ilyennek tartom - például - a Tűz van, babám-at vagy Bíró Kriszta előadását. Közben is és azóta is azon gondolkodtam, gondolkodom, hogy nem volt-e túl kegyetlen - elsősorban - az összeállítás. Másodsorban a rendezés. Ezt az aggodalmamat aztán azzal altatom, hogy bár a irodalmi nagyjainkon röhögünk, az előadás a legtöbbet adja, amit egy színházi produkció adhat: az élmény általi tanulást. Igaz, halott emberek kárára. De akkor is. Szóval, így beszélgetek magammal az előadás óta.

 A műsor alig több mint másfél óra, de hihetetlenül sokrétű a mondandója, amiről a végtelenségig lehetne beszélgetni, azon ámuldozva, hogy kinek, mi jött le az egészből. Emlékmű, szociográfia, tanulmány a gender kérdésről a mának, stb. A mögöttünk mellettünk ülő gimnazisták beszélgetését kihallgatva csak annyit tudtam meg, hogy volt, aki néha-néha elvesztette a fonalat.