A vaslady
Módosítás dátuma: 2012. február 07. kedd, 09:51 Írta: Kádár György 2012. február 07. kedd, 09:44
Roger Waters
1987-ben (vagy 1986-ban?) egy moszkvai kollégiumi szobában ültünk négyen, és néztük a tv-ben, amint
Margaret Thtacher nyílt színen, egy menetben "kivégez" három szovjet újságírót.
Egy lengyel srác az orosz barátnőjével, a lengyel barátnőm és én, így voltunk négyen.
Minket, közép-európaiakat, határtalan lelkesedéssel töltött el a színjáték.
Már annak örültünk, hogy a szovjet tv-ben nem csak mutatnak egy igazi nyugati politikust, miközben a narrátor folyamatosan
gyalázza, hanem az illető maga mondhatja el, hogy miről mit gondol. Az meg határtalan lelkesedéssel töltött el minket, hogy
minden józanul gondolkodó ember számára nyilvánvalóvá tette a Nyugat szellemi fölényét a kommunista diktatúrákkal szemben.
Engem külön lenyűgözött az a virtuóz könnyedség, ahogyan azt a három szerencsétlen bértollnokot kezelte.
Megadta nekik a sajtó munkásainak járó tiszteletet, vagyis a szovjet politikával szemben ő emberszámba vette őket,
amivel a szovjet rendszert alázta földig, de végül mégis a földbe döngölte őket - természetesen -, szintén nagyon elegánsan,
bár ugyanakkor rettentően keményen.
Az orosz lány reakciói a tv műsorra egy az a egyben visszaigazolták a monumentális propaganda kiagyalóinak koncepcióját.
Mi, közép-európaiak imádtuk Margaret Thatchert, a sokgenerációs szovjet polgártársnő nem tudta türtőztetni magát, és a
Vaslady minden találó mondata után, amivel a szovjet rendszert kritizálta, elhagyta valami káromkodás az ajkait.
Később sokat gondolkodtam azon, vajon mi haszna származott Thatchernek mindebből. A szovjet rezsimet nem tudta, de
valószínűleg nem is akarta megdönteni, a választóit pedig - valószínűleg - hidegen hagyta az egész.
Most, hogy megnéztem Phyllida Lloyd filmjét (Vaslady), mintha megértettem volna valamit. Illetve nem is egy valamit, hanem sok valamit.
A legfontosabb következtetés, amit a látottakból levontam, az az, hogy nem lesz jobb a világ, ha nők létszámarányuknak
megfelelő arányban birtokolhatnak majd politikai hatalmat. vagy legalábbis nem attól, mert az emberi gyengék a biológiai nemtől függetlenül ki tudják fejteni káros hatásukat, különösen ha a zajos sikerek ezerszeresére növesztik őket.
A másik gondolatomat csak félve osztom meg az olvasókkal. Hacsak a film nem hazudik nagyot, márpedig én úgy érzem, hogy ez egy
tisztességes alkotás, akkor a miniszterelnök "betegségének" tüneteit már hivatali ideje alatt, de talán még előtte is lehetett észlelni.
Az emberek élni akarnak. Szeretik a kihívásokat, de módjával. Hosszútávon mindig behódolnak az agresszivitásnak. Erre minden
egyeduralomra törő politikus számíthat. Thatcher persze nem akart diktátor lenni, csak az egyesül Királyság mindenható miniszterelnöke
élethosszig. Elszámolta magát. Amikor teherré vált pártja számára, arrébb fújták, mint egy tollpihét.
Ha viszont jól kalkulált volna, pontosabban, ha szeretett volna megalapozott, alapos kalkulációkon alapuló döntéseket hozni, és hozatni,
nem lett volna abban a periódusban pártelnök, miniszterelnök, és nem neki tulajdonítanák Anglia kirántását az egyre mélyülő válságból.
Viszont Roger Waternek sem kellett volna megírnia a The Post War Dream-et. Talán.
Mi köze volt a Vaslady nemének a tündökléséhez és bukásához? Valószínűleg semmi. Egy handicappel többel kellett megküzdeni, de
szerintem lett volna benne erő még ötven ilyen akadály leküzdésére.
Ami biztos, hogy ezt a filmet mindenkinek érdemes megnéznie.
Megrázó, felemelő, izgalmas, és Meryl Streep annyira zseniális benne, hogy bár előzőleg láttam a plakáton a nevét, mégis megdöbbentem,
mikor a vége főcímen olvastam a nevét.
Margaret Thatcher idén lesz 87 éves.
Megosztás:
Írta: palmoni, február 07, 2012
Ez a hozzáállás is biztosan segít a diszkriminált csoportok egyenjogúsításában.
-
- +1
-
-
Írta: orlando, február 07, 2012
-
- +0
-
-
Írta: Massandra, február 08, 2012
Speciel engem nem érdekel M.T. elsődleges vagy másodlagos nemi jellege (és ide sorolom pl. Julia Tyimosenkót is...), nem tartom sem követendő példának, sem jó politikusnak.
Ne csináljuk már, hogy csak mert nő valaki, és magas pozícióba jutott, automatice felnézünk rá-)
És szívből örülök, hogy ezt a felettem szólók is így gondolják...
-
- +0
-
-
Érdekes, amikor olyan emberek bírálják a szovjet rendszert (amin persze van mit bírálni, sőt), akik vagy direkt vagy közvetve emberek százezreinek halálát, nyomorát, éhezését, elszegényedését okozzák.