A feminizmus és a film
Saját fürdőszoba
Módosítás dátuma: 2012. április 13. péntek, 21:50 Írta: Pál Mónika 2012. április 13. péntek, 21:28
Annak, aki csak felületesen tájékozott az amerikai történelemben, meglepő lehet, hogy a feketéket még a „civilizált” 20. század második felében is úgy kezelik fehér munkaadóik, mintha a rabszolgafelszabadítás meg sem történt volna. A filmben elsősorban azoknak az afro-amerikai nőknek az életét ismerhetjük meg, akik háztartási alkalmazottként dolgoznak a fehéreknél. Főznek, takarítanak, gyerekeket nevelnek, tehát bejárónőnek is nevezhetnénk őket; a valóságban azonban minden szempontból alacsonyabb rendűnek számítanak. Engedelmeskedniük kell munkaadóiknak, el kell tűrniük a megalázó bánásmódot, különben
könnyen előfordulhat, hogy nem lesz munkájuk. Mások gyerekeire vigyáznak, miközben saját
gyerekeiket kénytelenek másra bízni.
A vaslady
Módosítás dátuma: 2012. február 07. kedd, 09:51 Írta: Kádár György 2012. február 07. kedd, 09:44
Roger Waters
1987-ben (vagy 1986-ban?) egy moszkvai kollégiumi szobában ültünk négyen, és néztük a tv-ben, amint
Margaret Thtacher nyílt színen, egy menetben "kivégez" három szovjet újságírót.
Egy lengyel srác az orosz barátnőjével, a lengyel barátnőm és én, így voltunk négyen.
Minket, közép-európaiakat, határtalan lelkesedéssel töltött el a színjáték.
Már annak örültünk, hogy a szovjet tv-ben nem csak mutatnak egy igazi nyugati politikust, miközben a narrátor folyamatosan
gyalázza, hanem az illető maga mondhatja el, hogy miről mit gondol. Az meg határtalan lelkesedéssel töltött el minket, hogy
minden józanul gondolkodó ember számára nyilvánvalóvá tette a Nyugat szellemi fölényét a kommunista diktatúrákkal szemben.
Engem külön lenyűgözött az a virtuóz könnyedség, ahogyan azt a három szerencsétlen bértollnokot kezelte.
Megadta nekik a sajtó munkásainak járó tiszteletet, vagyis a szovjet politikával szemben ő emberszámba vette őket,
amivel a szovjet rendszert alázta földig, de végül mégis a földbe döngölte őket - természetesen -, szintén nagyon elegánsan,
bár ugyanakkor rettentően keményen.
A lány és a farkas, avagy nem félünk az Alkonyattól
Módosítás dátuma: 2011. június 02. csütörtök, 11:24 Írta: Antoni Rita 2011. június 02. csütörtök, 11:05
Az amerikai kritika – érdemtelenül – nagyon csúnyán lehúzta Catherine Hardwicke filmjét, és a magyar vélemények is – szerintem eltúlzottan – fanyalgók. "Piroskás Twilightnak" nevezik az alkotást – véleményem szerint ez egyértelműen előítélet (az azonos rendező miatt). Nekem az Alkonyat helyett inkább Shyamalan A falu c. művével (amit nagyon kedvelek) támadtak asszociációim. Adott egy (noha mérsékelten, de) lázadó, kívülálló, bátor hősnő, Valerie. Szerelmének, noha kölcsönös, beteljesedése elé akadályok gördülnek, melyeket ő maga igyekszik leküzdeni egy olyan, elszigetelt, sokszor fullasztóan zárt környezetben, ahol számtalan sötét titok lappang, mindenki gyanús, és a végén már szinte senki sem az, aminek látszik – talán még a jóságos, boszorkány nagymama, és az elvetemült démonvadász sem? A lány szembenéz önnön lelkének árnyoldalával, és nem retten meg tőle – szerelme pedig elfogadja őt olyannak, amilyen, és viszont. A csillogó-repülő vámpírok, Bellával együtt, a legutolsó helyen jutottak eszembe a rendkívül izgalmas, szórakoztató film kapcsán, melyben az elszórtan valóban szereplő kliséket magasan felülírják a váratlan fordulatok. A kritikusokkal ellentétben a szerelmi szálat sem tartottam zavaróan eltúlzottnak, a végkifejlettel pedig abszolút meg voltam elégedve. /Olvass tovább nyugodtan, nem spoilerezek!/
Bővebben: A lány és a farkas, avagy nem félünk az Alkonyattól
Maléna és a többiek - a nők elleni erőszak és a film
Módosítás dátuma: 2011. március 02. szerda, 13:56 Írta: Katica 2011. március 02. szerda, 04:56
A múltkor leadták a tévében a Malénát (r. Giuseppe Tornatore, fsz. Monica Bellucci), és felvettem, hogy majd sorra kerítem.
Hát, el is kezdtem nézni. Felrémlett, hogy ezt a filmet már akkor is gyűlöltem, amikor elkészítették, de most még azt elviseltem, hogy a fiatal srácok hogyan csorgatják a nyálukat Maléna után, és csak ott adtam fel a filmet, amikor valamelyik idősebb, gusztustalan vén kecske elkezdi nyalogatni Maléna kezét kézcsók ürügyén a városka főterén, és közben azt kukkolja körbe, hogy hány másik faszi látja, hogy ő lesmárolja Maléna kezét, és hogy vajon hányan irigykednek rá, hogy fizikai kontaktusba kerülhetett ezzel a nővel.
És az jutott eszembe, hogy ez az egész csodálatos, oszkárdíjas, fantasztikus kritikákat kapott szuperfilm egyszerűen nem szól másról, csak arról, hogy egy társadalomnak kiszolgáltatott nőt milyen, hányféle módon, mekkora mélységig erőszakol meg, zaklat, tekint tárgynak, prostituál, használ ki, szolgáltat ki a társadalom, főleg annak a hímnemű fele. Aztán meg persze a szintén kiszolgáltatott nők hogyan büntetik meg ezért a tárgynak tekintett, prostituált, kihasznált, megerőszakolt nőt a férjük "védelmében", ahelyett, hogy a férfiak ellen fordulnának, és megbüntetnék őket a nők ellen elkövetett bűncselekményekért.
Bővebben: Maléna és a többiek - a nők elleni erőszak és a film
Ajánlott nőközpontú/feminista filmek listája
Módosítás dátuma: 2010. szeptember 12. vasárnap, 14:39 Írta: Cristian Réka Mónika 2010. szeptember 09. csütörtök, 12:49
Első megjelenés: Réka M. Cristian. “Gender and Cinema: All Sides of the Camera” in Réka M. Cristian & Zoltán Dragon. Encounters of the Filmic Kind: Guidebook to Film Theories. Szeged: JatePress Szegedi Egyetemi Kiadó, 2008, 83-104. (Ez a lista a 103. oldalon található.)
A dőlt betűs részek a szerkesztő kiegészítései.
További cikkeink...
1. oldal / 4
