Márcsak azért is, mert a Galamuson feltűnően magas a jól képzett, tehetséges nőnemű újságírók, politikusok, közgazdák, nyelvészek és társadalomkutató szakemberek aránya - akik cikkeikkel, gondolataikkal rendszeresen lenyűgöznek.

 

Őket olvasva mindig eszembe kell jusson az is, hogy

 

vajon A JÓL FIZETŐ SZERKESZTŐSÉGEK hová süllyesztik mindazt a női szürkeállományt, ami úgy képes nap mint nap csillogni, ahogy itt olvasható ???

Biztos az, hogy a politika nem érdekli a nőket - vagy csak túl jól fizet ahhoz, hogy jusson nekik is néha a vezércikkekből ?

 

http://www.galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=115646:eretlenek-avagy-az-lmp-identitasa&catid=71:a-napi-apro&Itemid=109

 

 

 

Nagyon jó összegzést találtam Ertsey LMP-s képviselő blogján. 

"Ha 10 év alatt 1 millió új munkahely és 1 millió gyerek megszületése a cél, akkor ennek arányosan látszania kellene a kormány egy éves munkáján. Ehhez képest a 62,1%-os aktivitási ráta mozdulatlan (a nőké csak 56,3%!), és még soha nem született ennyire kevés gyerek: 10%-kal kevesebb, mint egy éve.

Demográfusok és közgazdászok folyamatosan, kétségbeesve ordítják, mit kellene tenni. Elemzések, kutatások tucatjaival bombázzák ők is, mi is a kormányt, hogy megértessék vele: a nők foglakoztatási szintjének emelése és a gyerekszám növekedése szorosan összefügg. Ott születik sok gyerek, ahol a munka és a gyerek nem egymást kizáró fogalmak, ahol nem súlyosan nehezített akadálypálya a kettő összehangolása, ahol rugalmas munkahelyek és széleskörű, elérhető napközbeni gyerekellátás van." 

(...)

Mégis mit gondoltak? Hogy a magyar nők nem látják az ordító különbséget az ájtatos retorika és a valóságos tettek között? Ki fog szülni ebben az országban, ha a hangzatos szavaknak épp az ellenkezője történik: azokat büntetik, akik szeretnének egyről a kettőre jutni, adófizetőként legálisan dolgozni, vállalkozni, és gyereket nevelni?"

 

 

Mai hír:

"A Népszabadság információi szerint jelentős nehézségekbe ütközik a Semmelweis Egyetem azon törekvése, hogy - néhány nappal korábbi bejelentésének megfelelően - létrehozzon egy kompetens, tekintélyes és független tagokból álló testületet, ami kivizsgálná Schmitt Pál doktori fokozatszerzésének körülményeit.

A napilap szombati számában az áll, hogy a szakterületen járatos, a francia nyelvet is ismerő szakértők (akadémikusok, egyetemi tanárok, kutatók) egymást után utasítják vissza a felkérést, nyilvánvalóan az ügy politikai szempontból kényes volta miatt.

Az egyetem ugyanakkor a jövő hétre mindenképpen szeretné meghatározni a vizsgálat szakmai és személyi kereteit."

 

Ilyen az, amikor egy országban a félelem az úr, s amikor kiderül : nálunk a vezető helyeket, jól fizető, elismert posztokat kevés kivétellel méltatlan emberek töltik  be.

Egy értekezés szakmai elbírálására egy akadémikusnak, egyetemi tanárnak, kutatónak objektíve képesnek kell lennie.

Ha erre nem képes, akkor nem képes a szakmájának sem eleget tenni - viszont nem kevés pénzt tesz el érte.

Nyílván ezért is nem mindegy neki, a későbbiekben maradhat-e ezen a poszton.

Ha becsületes államot akarunk, most épphogy mindazokat nem hagyhatnánk a helyükön, akik elutasítják a felkérést

- hiszen ezzel világosan bizonyítják, hogy

vagy nem képesek egy ilyen egyszerű bírálatra sem, vagy pedig nem vállalják - magyarán egyéni érdekeiket a szakmaiság és objektivitás követelménye elé helyezik.

Nagyon szomorú, hogy mifelénk ez nem  igazán szégyen.

 

Nem szégyen a felső polcokon sem félelemben tartani, sem pedig félni.

Biztos, hogy a "félős, mint egy kislány" szólásunk helyénvaló ?

Nem éppen azok az igazán félősök, akiknek ilyen szólások terjesztésére van szükségük ahhoz, hogy saját félelmeiket leplezzék ?

De hát ugye, milyen hülyén is hangzana, hogy : "Félős, mint egy akadémikus" ...

 

Azért is szeretem ezt a netes politikai - közéleti oldalt, mert 40%-ban nők írják. Mégpedig nem is akármilyenek, s nem is akárhogy.

 

Sokszor gondolkodtam el rajta, hogy az ÉS-ben a női szerzők aránya vajon  miért a "szokásos" 10 % körüli,  amikor a magyart, az irodalmat a lányok messze nagyobb százalékban preferálják tanulmányaik során, mint a fiúk. S ők a jóval olvasottabbak is a népességen belül.

 

Ebben a szülinapi köszönésben, amit szintén egy női szerzőtől olvashatunk, némileg benne rejlik a válasz:

amíg nem pénzről szól a dolog, addig jöhetnek a nők.

 

Addig szülhetnek, gyereket nevelhetnek, háztarthatnak, sőt akár még írhatnak, gondolkodhatnak alkothatnak is - és persze megköszönhetik, hogy mindezt ingyen, önköltségen, társadalmi munkában elfogadják tőlük.

Amíg csak a baj van a kistelepülések fenntartásával, addig jó a női polgármester is. 

 

Az igazi választóvíz a pénz. Pénzt a nő patriarchátusban az önmegvalósításért nem kaphat. Csakis az önfeladásért, mert tőle az is elvárható.

Ettől van az, hogy Magyarországon a luxusprostituáltak jobban keresnek, mint a többdiplomás nők.

És persze ettől meri a legutolsó szedettvedett nikk  is bármely fórumon mint csoportot kurvázni a nőket.

Azokat a nőket, akik mindent megtesznek ingyen - maximum az önfeladást nem.

S mondja ezt azon csoport tagja, akiknek nem elég az ingyenes női önmegvalósítás - akinek a női önfeladás kell.