Kosáryné Réz Lola: Vasárnap
Módosítás dátuma: 2010. október 11. hétfő, 11:27 Írta: Antoni Rita 2010. október 11. hétfő, 11:20
Emlékeimnek könnyes vánkosán
Vágyom régi vasárnapok után.
Miért, hogy most már nincs olyan soha?
Egyik nap, mint a másik: bús, zajos,
Lent az utcán zörög a villamos.
… Messzi vén város. Régi ház szobája.
Kint a fenyők nehézfehér subába’ –
Mint öreg, hűséges tót bakterek –
Állnak sorban a vén kapuk előtt.
Őrzik a házat, hegyet, temetőt.
Sétálni megy a kis cselédleány.
Csönd. Majd csengő szól. Jön édesanyám,
s vasárnapi süteményt hoz nekünk.
Eljött a messzi, holt erdőkön át,
Veti le havas, furcsa papucsát.
Sok kendőt, sált magáról leteker,
Aztán a dióstésztát osztja el,
s a szőnyegre ül le a gyerekekhez.
Ízével az otthon sütött kalácsnak
Hallgattam őket… S ünnep volt. Vasárnap.
Majd talán egyszer, édes Istenem,
Lesz még ilyen vasárnapom nekem.
Ha én megyek majd papucsban az erdőn,
fehér a hajam, csöndes a szívem,
S a vasárnapi süteményt viszem.
(1921)
