Versgyűjtemény
Erdős Virág : Van egy ország
Módosítás dátuma: 2011. november 06. vasárnap, 16:55 Írta: rd 2011. október 21. péntek, 21:45
van egy ország
ahol lakom
semmi ágán
lógó
flakon
van egy város
ahol élek
ahány test épp
annyi
lélek
Reményik Sándor: Nem urad és királyod
Módosítás dátuma: 2011. augusztus 29. hétfő, 12:58 Írta: Antoni Rita 2011. augusztus 29. hétfő, 12:56
Kicsi leány, hidd el nekem:
Nincs olyan férfi,
Aki egy lány tökéletes
...Szerelmi szent-áldozását megéri.
S ha volna is: hogy követelheti,
Hogy megtagadd magad?
Te Lélek vagy: kiolthatatlan Fény,
Megsemmisíthetetlen külön-lény,
Isten-gondolta külön-gondolat.
S kötötten is szabad.
Szabad .
"Semmiért Egészen"??
Istenkísértő őrült akarat
Képzelhet csak el így, rabnőjeképpen.
S hiába úgyis:
Nem lehet egészen .
Megíratott, hogy: "Az egyén szabad
Érvényre hozni mind, mi benne van,
Csak egy parancs kötvén le: szeretet."
De szeretni csak szabadon lehet.
Egyenlő méltósággal.
Külön világ, szemben külön világgal.
Az eggyéolvadásuk: csoda, ünnep.
De nincs embernek emberen hatalma.
És semmi sincsen, amit követelhet.
Azért, ha jönne modern Farao,
Ki lelked vágyik leigázni,
Az Isten képét benned megalázni
S gúlához követ hordani marasztal:
Pattanj vissza acélos daccal!
Kicsi leány, akárki lesz a párod:
Te önmagad vagy, és ő önmaga.
Együtt: Isten két iker-csillaga.
Kicsi leány, akárki lesz a párod:
Szegény, szánandó embertársad ő,
Nem urad és királyod.
A költészet napja 2. - egy kortárs magyar költőnő új kötete
Módosítás dátuma: 2011. április 11. hétfő, 15:56 Írta: Asztalos Morell Ildikó 2011. április 11. hétfő, 14:08
Asztalos Morell Ildikó"
Bővebben: A költészet napja 2. - egy kortárs magyar költőnő új kötete
A költészet napja - könyvajánló és versgyűjtemény
Módosítás dátuma: 2011. április 11. hétfő, 14:35 Írta: Antoni Rita 2011. április 11. hétfő, 13:42
Emily Bronte versei
Módosítás dátuma: 2010. december 07. kedd, 22:52 Írta: Antoni Rita 2010. december 07. kedd, 20:47
http://jazsoli5.freeblog.hu/feed/categories/Emily_Bronte_versei/
Emily Bronte: A Remény
Félénken szállt a Remény,
leült kalitkám elé,
s mint egy önző szivű lény,
sorsom dőltét figyelé.
Irgalmatlan volt, ha félt:
rács közt egy zord téli nap
kilestem rá, s ő fejét
félrefordította csak!
Hamis, önző volt valóban,
béke! súgta harc hevén,
énekelt, midőn zokogtam,
s elhallgatott, ha lestem én.
További cikkeink...
1. oldal / 5



