Science fiction
SF, fantasy, szerepjáték - (miért) kevés a női érdeklődő?
Módosítás dátuma: 2012. január 14. szombat, 16:16 Írta: Antoni Rita 2012. január 14. szombat, 16:09
Női karakterek és science-fiction 3.
Módosítás dátuma: 2010. március 24. szerda, 09:47 Írta: Snyehola 2010. március 22. hétfő, 10:34
Hayao Miyazaki – Kaze no tani no Nausicaä (A Szél harcosai)
Vajon miért van az, hogy a science-fictionben megjósolt jövőképek zöme az időben távoli Földet vagy pusztulásra, vagy sanyarú sorsra ítéli? Ha körülnézünk, akkor talán elég egyértelművé válik a válasz: amennyiben a jelenleg is munkálkodó társadalmi erők irányát követjük, nem sok pozitív végkifejlet várható szülőbolygónkra nézve. (A Bret Easton Ellis Amerikai psychojában ábrázolt a márka egyenlő az emberi értékkel követendő értékrend már most, és nem hinném, hogy sokat kellene várni Huxley Szép új világára a tapizókkal, és talán eljön majd az az idő is, amikor földinek lenni egy megvetett életformát fog jelenteni nyomorral és euthanáziával terhelve, mint Asimov Kavics az égben című regényében)
De ezúttal ne az emberiség társadalmi-szociális fejlődése legyen a középpontban, hanem maga a Föld, közvetlen természeti környezetünk, erőforrásaink. Szinte azonnal belebotlunk a kifosztott, mérgező és lakhatatlanná vált világ képébe. Az emberiség olyan erővel és tempóval pusztítja a környezetét, mintha valami versenyen venne részt, ahol az első díjat unokái zsebelik be: mérgező vizek-földek, élhetetlen körülmények.
Női karakterek és science-fiction 2
Módosítás dátuma: 2010. január 26. kedd, 05:23 Írta: Snyehola 2010. január 26. kedd, 05:07
2.
Isaac Asimov – Gladia Solaria
(A mezítelen nap, A Hajnal bolygó robotjai, Robotok és Birodalom)
Asimov volt az első író, akivel olvasóként találkoztam még általános iskolás koromban. Azonnal beleszerettem a történeteibe, és ez a szerelem a mai napig megmaradt. Bár felnőtt fejjel be kell ismernem, keveslem a meghatározó női karaktereket a regényeiből, ennél több hiányosságot nem tudnék felróni nagy kedvencemnek és példaképeim egyikének. Talán ezt sem tehetném meg, hiszen egy korábbi nemzedék szülötteként egészen más világban élt, alkotott. Igaz az is, hogy ha végignézzük a sci-fi regényeket, máshol sem a nőnemű főhősök az igazán jellemzőek.
Isaac Asimov 1920. január 2-án született Oroszországban. Három éves volt, amikor a szülei átköltöztek Amerikába, itt nőtt fel, itt élt és alkotott. Bár tudományos munkájával is kitűnt, valamint publikációi nagy részét az ismeretterjesztő irodalom tette ki, mégis a robotikai témájú könyveivel, valamint az Alapítvány sorozattal vált halhatatlanná, és művei kikerülhetetlen alappá a science-fiction iránt érdeklődő olvasóknak. (Részletesebb életrajz a linkek között)
Női karakterei közül az alapítvány és robot univerzum egyik korai (nem megírás, hanem a fiktív történelem szempontjából), meghatározó személyisége Gladia Solaria, aki egyszerű, hétköznapi emberből vált a három regényt felölelő történet során elkötelezett hőssé, aki mindent megtett azért, hogy a két, egymással örökös háborúskodásban élő társadalom összefogjon, még akkor is, ha igyekezete eleve kudarcra volt ítélve.
Női karakterek és science-fiction
Módosítás dátuma: 2010. január 05. kedd, 19:46 Írta: Snyehola 2010. január 04. hétfő, 21:17
1.
Hideaki Anno – Neon Genesis Evangelion
Ha az ember találkozik egy jó történettel, általában szeret azonosulni a főhőssel vagy egy-egy karakterével. A legtöbb science-fiction könyvvel, filmmel az a problémám, hogy a férfi olvasóknak-nézőknek kedveznek: a nőnemű szereplők vagy érdektelenek, a háttérben húzódnak meg, vagy pedig a megszokott, sztereotip képet közvetítik, és hát az ember lánya, ha helyén van az értékrendje, nem igazán képes azonosulni egy hős megmentőre váró, sipítozó hisztérikával, aki a legjobb esetben is csupán csinos kiegészítő a hős férfi mellett.
Éppen ezért ritka és különös öröm, ha olyan művel találkozom, ahol erős és meghatározó nőnemű főhősöket ábrázolnak, annak ellenére, hogy a társadalmi nemi előítéletek még ezekben is meg-megjelennek egy-egy pillanatra. Az első ilyen kellemes filmélményem a Kaze no tani no Nausicaa (magyarul a Szél harcosai) volt, a sort mégis a Neon Genesis Evangelionnal nyitom, elsősorban azért, mivel ez a számomra legkedvesebb animációs film, valamint azért, mivel itt a hat főkarakterből NÉGY nő. (Szintén szokatlan: ha a filmekben összeállított „csapatokat” vizsgáljuk, bizony feltűnhet, hogy ha akad is a társaságban nő, ők elenyésző kisebbséget alkotnak a férfiakkal szemben)
Alább a női főkaraktereket szeretném sorra venni, kihagyva a mellékszereplőket (mert akad köztük is nő szép számmal), és mellőzve a két férfi főhőst, Ikari Shinjit és apját, Ikari Gendot. (Ikari Gendoval kapcsolatban csupán annyit jegyeznék meg, hogy a házasság után ő vette fel a felesége vezetéknevét :))
Vigyázat, - annak, aki még nem látta -: SPOILERveszély!
„Te hazug!”, avagy a hollywoodi szépségkultusz bedarálja Susan Calvint
Módosítás dátuma: 2012. február 11. szombat, 09:08 Írta: Snyehola 2009. július 18. szombat, 12:38
és én, a robot gond nélkül megemésztem. Hát nem.
Bizonyára sok Asimovon felnőtt sci-fi rajongónak ökölbe szorult a keze, miután beült a moziba, vagy lehuppant a dvd elé, hogy megnézze a nagy dirrel-durral beharangozott Én, a robot című Asimov feldolgozást. Önmagában izgalmas, akciódús és látványos a film, viszont aki arra számított, hogy legalább megpróbálják követni az azonos cím alatt megjelent könyv sztoriját, nagyot kellett csalódnia. Legtöbben talán azt nehezményezték, hogy a „kezdetleges” Amerikai Robot és Gépember Rt. pozitronikus csodaagya semmi perc alatt eljutott a nulladik törvény szükségességéig, holott ehhez Asimov világában jó néhány kötet és több ezer év kellett. 1 Az sem vet jó fényt a készítőkre, hogy gyakorlatilag azon kívül, hogy elcsentek pár nevet a novelláskötetből, valamint voltak szívesek elolvasni a robotikai három törvényét 2 – hogy legyen azután mire fittyet hányni – a végeredménynek vajmi kevés köze lett a könyvhöz. (Spooner nyomozó alakja halványan emlékeztet a majd’ háromezer évvel később induló történetben szereplő Elijah Baley-re, csupán a pipát hiányoltam a szájából, és szinte vártam, hogy elégedetlenül megjegyzi: „szent Jozefát!” 3…bár a szakmáján és a robotellenességén kívül más nem maradt belőle)
Bővebben: „Te hazug!”, avagy a hollywoodi szépségkultusz bedarálja Susan Calvint
