Az önérvényesítő nő Kertész Ákos Makrájában
Módosítás dátuma: 2012. január 12. csütörtök, 12:54 Írta: Harkai Daniella 2009. november 20. péntek, 11:20
Kertész Ákos nevét többnyire a hetvenes években olyannyira népszerű és sokak által forgatott regénye, a Makra tette ismertté, melynek középpontjában egy korszerűtlenül becsületes férfi önmegvalósítási kísérletei állnak. Makra Ferenc, lakatos, igyekszik belesimulni környezetébe, háttérbe húzódni, de ez egyet jelentene azzal, hogy hazudik, szerepeket játszik, amire viszont a hagyományos erkölcsökhöz való - olykor görcsös - ragaszkodása miatt nem képes. Minden igyekezetével azon van, hogy betagozódjon az átlagos emberek közé, kiszámítható, jól bejáratott, kispolgári egzisztenciát építsen fel, hogy végre eltűnjön, de ugyanakkor állhatatosan jó és igazságos is akar lenni, márpedig a hétköznapi élet alapja a hazugság, a gyávaság és a megalkuvás. Ezt a dilemmát évekig képtelen feldolgozni Makra, pedig olyan társat talál, Szombathy Vali személyében, aki pontosan arra próbálja rávenni, hogy inkább éljen autentikusan.
Kertész egy emancipált, olvasott, polgári származásából tudatosan kiszakadt munkáslányt tesz meg könyve női hősévé, szavait többnyire szenvedély, izgatottság vagy düh járja át, felkavaró, megkérdőjelező, anarchista, olykor egészen közönségesen mocskos szájú. Szeretnivaló. Makra fülig szerelmes is lesz belé, Vali természetességébe, önálló gondolkodásába (ámbár tagadhatatlan, hogy itt-ott a kor szólamait halljuk vissza tőle), összekuszálja a korábban kialakított, biztonságos sztereotípiáit: „…Makra kétféle nőt ismert azelőtt: olyat, akit lefektet az ember, ahol éri (ágyban vagy hokedlin, Duna-parton vagy kapualjban, egyre megy), az ilyenbe, köztudomású, az ember nem szerelmes, és eszébe se jut, hogy feleségül vegye; és ismert olyan nőt, akit viszont nem lehet, nem is szabad lefektetni, akit el kell venni feleségül, akibe bátran szerelmes lehet, sőt ha már feleségnek választotta, beleszeretni tartozik. Ez a megnyugtató felosztás, mely a múltban megszabta Makra nőügyeit, Valinál tarthatatlannak bizonyult, s ettől Makra Valival való viszonya közben észrevétlenül, ám alaposan megváltozott.”
Makrának nehéz lépést tartani Valival, többször összekülönböznek hol vallási, hol politikai, hol művészeti kérdéseken, de kapcsolatukat végül az anyasághoz való ellentétes viszonyuk teszi tönkre. Vali ugyanis teherbe esik, de semmiképp sem szeretné megtartani a születendő gyereket, mert az gátolná az önmegvalósításban, különösen művészi törekvéseiben. Makra képtelen elfogadni a döntést, vágyik a (hamis) családi idill után és félti Valit az abortusz következményeitől is. (Kertész kiválóan érzékelteti a nők kiszolgáltatottságát és frusztrációit, amit ebben a helyzetben érezhetnek, így beszél Vali: „…Csak egy férfit látnék fölfeküdni arra a nyomorult asztalra, látnám, ahogy belerakja a lábát a kengyelbe, széttárja magát, mint a béka, és tűri, hogy beleturkáljon a gumikesztyűvel egy barom, és úgy nézzen rá, mint valami rohadt ringyóra, mint egy bűnözőre, mert nemi életet merészelt élni, vagy jópofáskodjon, megeresszen egypár gusztustalan viccet, mert ő lezser és modern ember és aranyos fickó, és tudja, hogy kell bánni a kurvákkal, és miközben a rohadt ujjával ott matat az ember hasában, piszkos ajánlatokat tegyen… csak egy rohadt férfit hallanék ordítani, mikor tágítják, megcsavarják benne a kacsát, miközben azt mondja neki a hentes, hogy ne ordítson, aranyom, akkor jó volt…?”). Vali elutasítja az anyaságot mint természetes és kötelező állapotot, ugyanakkor azt is elutasítja, hogy a férfinak lehet köze a döntésében, amiben téved: „Neked?! Semmi! Ami a dologban kellemes volt, azt megkaptad, a többi: akár küret, akár szülés, szoptatás, kihordás meg mindenfranc az én dolgom, a rohadtja rám marad. Az én hasamban van, apukám, én rendelkezem vele! És nekem nem kell gyerek. Nekem más dolgom van a világban, mint hogy ordító csecsemőt ringassak, és szaros pelenkát mossak.” Vali ingerültségéből szinte süt a nők keserű tapasztalata, a kilátástalanság, hogy csupán két lehetőség közül választhatnak, és ha az anyaság mellett döntenek, automatikusan elzáródnak az önmegvalósítás lehetőségei elől. Vali itt végletesen fogalmaz és ezzel elidegeníti magától Makrát, aki pedig Vali erős, katalizátor jelleme nélkül végül hazugságokra, megalkuvásokra kényszerül, élete tragédiába torkollik.
Kertész Ákos Makra c. regényében egy különös, erőteljes nőalakkal gazdagította a magyar irodalmat, büszkék lehetünk rá, könyvének sodró lendülete, páratlanul szép stílusa, modern narrációs megoldásai felejthetetlen olvasmányélményt garantálnak mindenkinek.
A regényből készült filmet november 24-én vetíti a Duna Tévé 20.30 órakor.
Irodalom:
Kertész Ákos: Makra. Regény, Szépirodalmi, Bp. cop. 1974. [online]
Megosztás:
Írta: nagymoni, december 14, 2009
-
- +0
-
-
Írta: Rita, december 15, 2009
A férfiak ma sem szívesen használnak óvszert. E téren szerintem semmi nem változott, bár nem tudom, a 70-es években pontosan hogy volt. Kész csoda olyat találni, akinek nem gond. ... De lemondani a szexről, azért az durva... Mondjuk a férj lehetett volna kicsit kreatívabb is, de ez itt most nem az a topik...
-
- +0
-
-
Írta: Rita, január 12, 2012
Elolvastam. Anno félbehagytam, és nem tudtam, pontosan hogyan fog alakulni Makra sorsa. Meglepett az öngyilkossága, nem tetszett ez a befejezés. A Valitól tanult autentikusságnak is ellentmondani látszik.
Tipikusan lehetne "posztmodern átiratot" gyártani belőle, és megírni a sztorit akár Vali, akár a végletekig pocskondiázott, szerencsétlen, pedáns Magdi szemszögéből.
Makra aggályai Vali társaságának erkölcsiségét illetően jogosak - Vali a tipikus, önállóságában, harcában megkeményedett, akár antifeministának is mondható nő, aki úgy tekint az áldozatokra (pl. a megcsalt, megpofozott Gyönére), mint akik megérdemlik a sorsukat. (Azaz nem látja be, hogy kiváltságos helyzetét nem a lehetőségeinek, hanem jellemének köszönheti, i. e. nem lehet mindenki olyan erős, mint ő)
Furcsállottam azt is, hogy Makrában egy leheletnyi apai érzés nincs, a gyereke két utalás erejéig tűnik fel, noha - elnyomott kreativitását kiélendő - játékokat fabrikál neki, gyakorlatilag nulla a kötődésük. Nem hiszem, hogy ez mindig automatikusan következik az anyától való elidegenedésből.
-
- +0
-
-
Az önérvényesítés és a magánélet az élet 2 különböző területe, nem lehet egyiket a másikkal pótolni.
Megértettem Vali döntését, bár én nem tudnám olyan könnyen venni, mint ő. (ill. ahogy ő tűnik...) Van utalás a regényben, hogy nem ez volt az első "balesete"