Nőalakok, nőábrázolások
A női test jelentésrétegei – Kukorelly Endre Ezer és 3 című regénye
Módosítás dátuma: 2011. január 16. vasárnap, 02:50 Írta: Kovács Anikó 2011. január 16. vasárnap, 01:48
A női testet folyamatosan szimbolikus kódokkal ruházza fel a társadalom. Az irodalmi narrációnak is központi témája a női test, ennek a testnek megszerzése, legyőzése, szexualizálása. A női test tárgyiasítása jelenik meg Kukorelly Endre könyvében, az Ezer és 3 – avagy a nőkben rejlő szív című regényben. A botránykönyvként beharangozott mű 2009-ben jelent meg és nagy visszhangot váltott ki. Botrány abban az értelemben, hogy a magyar irodalomban még nem írtak ilyen nyílt őszinteséggel a nőkről, a testiségről és a házasság hiábavalóságáról. Természetesen vannak olyan irodalmi alkotások, melyekben megjelennek az imént említettek, Kukorelly könyve azért emelkedik ki a sorból, mert mindezt maszkulin nézőpontból érvényesíti és csokorba szedi azokat a lehetőségeket, hogyan lehet a tárgyként, objektumként kezelt nőket, szexuális képességeiket és ismérveiket macsó aspektusból tárgyalni. Az alcím megtévesztő, hiszen nem sok szó esik a női szívről, hiszen a narrátor szexuális kalandjait sorolja, a könyv az ő érzéketlen testi érintkezéseinek katalógusa.
A női test tárgyiasítása, egyetlen testrészre redukálása – amely testrész képileg is megjelenik a műben, hiszen nevek helyett kettős zárójelbe tett számok azonosítják az adott szeretőket – a nő mint individuum megtagadása. A nő tárgyiasítása szembetűnően meg is jelenik a műben a következő sorokban: „…térdeljen le, ügyes kislány, a mutatóujjamat a feje tetejéhez érintem, óvatosan megnyomom, éppenhogy már ettől remegni kezd. Mintha bekapcsolnám, mint egy komputert. Beindítok egy mosógépet.” Vagy később: „Nem miattam viselkedik, egyszerűen ilyen az üzemmód (…) így lett megkonstruálva a ((158))".
Bővebben: A női test jelentésrétegei – Kukorelly Endre Ezer és 3 című regénye
Canetti nőgyűlölő káprázatai
Módosítás dátuma: 2010. február 01. hétfő, 09:12 Írta: Harkai Daniella 2010. február 01. hétfő, 08:57
Elias Canetti (1905-1994) osztrák író, aki nem mellesleg irodalmi munkásságáért Nobel-díjban részesült (1981), valójában egyetlen nagy regénnyel büszkélkedhet igazán, a Káprázat c. groteszk és abszurd szövegmonstrummal. A meglehetősen bő lére eresztett regény a kritikák és recenziók szerint a világháború utáni értelmiség csődjét, életképtelenségét hivatott bemutatni, elsősorban karikaturisztikus eszközökkel, egy életidegen, könyvmániás sinológus figurájába sűrítve, Peter Kien professzor alakjába. Az elefántcsonttoronyba-vonulás mint értelmiségi élet kudarcának megfestése valóban kiválóan sikerült Canettinek, mulatságos jelenetek során keresztül láthatjuk, ahogy a négy szobányi könyvtárához ragaszkodva, hermetikusan elzárva a hétköznapi élet és megélhetés gondjaitól, milyen ostoba szituációkba kerül, ha olykor-olykor kitéved a külvilágba. Sinológusként a legelismertebb kutató és tudós, hat keleti nyelven beszél folyékonyan, megjelenő tanulmányai mindig szenzációszámba mennek. A negyven éves férfi azonban csak a hideg, kiszámítható, kellemes és magányos intellektuális életnek él, a háztartás gondjait pedig a csöndes, odaadó, alkalmazkodó házvezetőnője veszi le válláról, Therese.
Az önérvényesítő nő Kertész Ákos Makrájában
Módosítás dátuma: 2012. január 12. csütörtök, 12:54 Írta: Harkai Daniella 2009. november 20. péntek, 11:20
Kertész Ákos nevét többnyire a hetvenes években olyannyira népszerű és sokak által forgatott regénye, a Makra tette ismertté, melynek középpontjában egy korszerűtlenül becsületes férfi önmegvalósítási kísérletei állnak. Makra Ferenc, lakatos, igyekszik belesimulni környezetébe, háttérbe húzódni, de ez egyet jelentene azzal, hogy hazudik, szerepeket játszik, amire viszont a hagyományos erkölcsökhöz való - olykor görcsös - ragaszkodása miatt nem képes. Minden igyekezetével azon van, hogy betagozódjon az átlagos emberek közé, kiszámítható, jól bejáratott, kispolgári egzisztenciát építsen fel, hogy végre eltűnjön, de ugyanakkor állhatatosan jó és igazságos is akar lenni, márpedig a hétköznapi élet alapja a hazugság, a gyávaság és a megalkuvás. Ezt a dilemmát évekig képtelen feldolgozni Makra, pedig olyan társat talál, Szombathy Vali személyében, aki pontosan arra próbálja rávenni, hogy inkább éljen autentikusan.
Felforgatás és hímsovinizmus Ken Kesey "Száll a kakukk fészkére" c. regényében
Módosítás dátuma: 2009. szeptember 29. kedd, 11:25 Írta: Antoni Rita 2009. szeptember 29. kedd, 11:19
Ken Kesey „Száll a kakukk fészkére” c. 1962-es regénye alapmű, Milos Forman meg is filmesítette, de „szégyenszemre” csak most olvastam el először. Újabb nonkonformista, „árral szemben úszó” narratíva ez számomra, egy elnyomó intézményben megjelenik egy felszabadító figura, kinek ténykedése felbolygatja a lakókra kényszerített rendet, és visszafordíthatatlan következményeket von maga után,
Bővebben: Felforgatás és hímsovinizmus Ken Kesey "Száll a kakukk fészkére" c. regényében
A Tradíció nőképe és Hamvas száz könyve
Módosítás dátuma: 2009. augusztus 01. szombat, 08:42 Írta: Harkai Daniella 2009. július 23. csütörtök, 12:32
Hamvas Béla ma reneszánszát éli, újrafelfedezése, előtérbe kerülése részben összefügg a modern ezoterikus áramlatok felerősödésével, részben pedig Hamvas elévülhetetlen érdemeivel. Nevéhez fűződik többek között az első és talán egyetlen, hatalmas ívű beavatásregény, a Karnevál, amely népes szereplőgárdájával, zseniális narrációs megoldásokkal, mély bölcsességével és nem utolsó sorban pompás humorával méltán a huszadik századi irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotása. Európai szinten képviselte a főként Böhme, Evola és Guénon által kidolgozott metafizikai tradíció eszmerendszerét, Scientia Sacra című könyve a tradíció meghatározó, szintetikus alapműve. Emellett sokat köszönhetünk neki fordítói munkásságáért, Az ősök nagy csarnoka c. szöveggyűjteményben szinte minden fontos szakrális szöveg értő fordítását olvashatjuk.
És mégis. Akadnak sorok, fejezetek, figurák, amelyek nem kellemesek vagy egyenesen bosszantóak feminista szemnek és ez részben épp a tradíció nőképével magyarázható.
