Néger sisterhood a szolgaságban - Toni Morrison: A kedves
Módosítás dátuma: 2011. december 19. hétfő, 15:31 Írta: Harkai Daniella 2009. december 14. hétfő, 12:07
Toni Morrison (1931 - ) az első Nobel-díjas afro-amerikai nő, aki 1993-ban átvette műveiért a nagy presztizsű díjat. Regényeiben nagy szerepet kapnak a nők, a női közösség identitásépítő és –erősítő szerepe, az alávetettség és a rabszolgaság kérdése, az ősi afrikai kultúra és hiedelemvilág szolgaságban is tovább élő, összekovácsoló ereje. Prózájára erőteljes líraiság, szuggesztív lüktetés jellemző, dús, burjánzó szövegek, melyek a néger ősi dallamokat vagy épp annak modernebb, amerikaibb változatát, a dzsessz ritmusát pulzálják.
A kedves c. regénye megrázó tanúságtétel a néger nők és férfiak elnyomásáról, testi-lelki megaláztatásaikról, ugyanakkor érzékenyen ábrázolja a szabad világba történő átmenet pszichológiai és egzisztenciális nehézségeit egy hányattatott sorsú, de mégis erős nő alakján keresztül.
Sethe egy átmeneti kor gyermeke, amikor már a rabszolgatartó Dél enyhülni látszik, a felszabadítások megkezdődtek, mégis rengeteg nő és férfi szenved állati sorba kényszerítve, így Sethe, akit korábban megbecsültek az Édes Otthon liberális fehéremberei, egy csapásra szülőgépnek érzi magát az új háziúr, a névtelen tanító brutális vezetése alatt. Kétségbeesésében megszökik terhesen, viszontagságos és szenvedéssel teli útját szinte végig nők segítik önzetlenül, míg végül Északon sikerül eljutnia anyósáig, aki egy helyi, spontán szervezőső női természetvallás vezetője is egyben. Baby Suggs igyekszik helyreállítani menye, Sethe női identitását, igyekszik rávenni, hogy megkínzott, megerőszakolt testét újra megszeresse, de Sethe képtelen túltenni magát traumatikus élményén, amikor a tanító emberei erőszakkal elvették tőle anyatejét. Sethe női identitása ugyanis elsősorban anyaságában gyökerezik, számára a családi kapcsolatok, különösen a gyerekek, elsőrendű fontosságúak az öndefiniálásban, de a fehérember önkényesen átírhatja ezt a definíciót vagy akár meg is szüntetheti, ha eladja a gyerekeket. Sethe így, mikor délről rabszolgavadászok érkeznek, hogy visszahurcolják őt, kétségbeesett és brutális lépésre szánja el magát: megöli gyermekeit.
A kísértetek azonban visszatérnek, évekkel később Sethének újra szembe kell néznie démonaival és ebben megint nem kis segítségére lesz a falu női közössége.
A regény igaz történeten alapul, Margaret Garner nevét az 1850-es években mindenki ismerte, mint azét a rabszolganőjét, aki inkább megölte gyermekeit, mint hogy elveszítsék szabadságukat.
A könyvből 1993-ban filmet is készítettek, melyet többek között Oscarra is jelöltek.
Toni Morrison: A kedves, Bp., Novella, 2007. 421 p.
Megosztás:

Írta: Dana, december 14, 2009
Írta: alomi, december 14, 2009
Hogy mi vitte rá, hogy megpróbálja megölni a gyermekeit? Ehhez azt is figyelembe kell venni, hogy Afrikából elhurcolt és fehér férfiak által megerőszakolt anyja félvér újszülötteit megölte, és csak őt, a fekete férfi lányát vállalta fel. Sethe arra emlékszik, kb. kétszer látta anyját, akit agyondolgoztattak, dajka nevelte, aki a fehér gyerekeket is szoptatta, és sohasem volt elég tej a feketéknek. Innen indul a "tej-kérdés" is: nem más GYEREKNEK adták, hanem terhesen megkorbácsolták, majd a tanító két kamasz unokaöccse fejték meg mint a tehenet!!! Ilyen élmények után nem gondolom, hogy meglepő Sethe reakciója, és nemcsak a gyerekeivel, hanem magával is végezni akart, csak nem volt rá ideje.
Írta: Dana, december 14, 2009
Írta: alomi, december 14, 2009
Azt meg elfelejtettem az előbb megemlíteni, hogy Sethe hallotta, amint a tanító arra oktatja a két fiút, hogy a rabszolgák emberi és állati tulajdonságait külön oszlopokba írják.
Mr. Garner valóban emberi módon bánt a rabszolgáival, de ez volt a kivétel - ez kiderül a könyv során megismert rabszolga-történetekből. Egyedi eset alapján nem lehet általánosítani - Sethe-nek épp jobbra fordult pár évre a sora, amikor oda került.




, köszönöm a kiegészítést, továbbítani fogom a szerkesztőknek, hogy javítsák vagy töröljék. Sajnos, az angol szövegekkel nem tudok boldogulni
, de majd a közeljövőben.

Van viszont egy mondat a könyvben ami nagyon megragadott, emlékszem rá szó szerint: "They were not holding hands, but their shadows were."