Attitűdök a magyarországi goth színtéren - felmérés
Módosítás dátuma: 2011. augusztus 22. hétfő, 18:35 Írta: Antoni Rita 2011. március 26. szombat, 18:14
Kedves Érdeklődők,
a 2009 nyarán végzett, 167 fős goth felmérésem egyes eredményeit (különös tekintettel a gender vonatkozásokra) itt olvashatjátok:
Hozzászólások (6)
Írta: dudette, március 28, 2011
Egy másik dolog meg, hogy mindent összevetve nekem úgy tűnik, hogy a meghatározó normák, a viselkedésben is megnyilvánuló értékrend nagyjából a tágabb társadalom normáit, értékrendjét tükrözi. Ha jól értem, attitűdökben, ízlésben látszanak inkább a goth közösség(ek) sajátosságai körvonalazódni; a meghatározható norma- és értékrendszer nem különbözik jelentősen, főként nem áll ellentéten a magyar társadalom általános norma- és értékrendszerével. Emiatt talán nem is teljesen helytálló a 'szubkultúra' fogalma - ahogy arra utal is Rita már az elején -, hiszen az feltételez egy 'mainstream' kultúrát, amitől a szubkultúra elhatárolja magát. Tudom, sokan megfogalmazták már ezt a kritikát, és még egyebeket, a szubkultúra-elmélet ellenében, ettől függetlenül lehet a fogalomnak létjogosultsága - de a magyarországi goth esetében lehet, hogy inkább ízléskultúráról, vagy akár színtérről lenne érdemesebb beszélni?
-
- +0
-
-
Írta: Rita, március 28, 2011
Igen Dudette, az első hozzászólásod teljesen igaz - írtam is a tanulmányban, hogy eleve alacsony volt a politikai állásfoglalás aránya, bár ez megint összetett kérdés, mert általában a magyar fiatalokra nem jellemző a nagyarányú politikai aktivitás. Ugye felénk szinte hülyének nézik, akit érdekel az ilyesmi, az a divatos nézet, hogy "normális ember nem ártja bele magát a politikába" (Ja persze, csak tűri, mint a birka, hogy feje fölött döntsenek?!)
Második hsz: Kelemen Anett a szakdolgozatában pont erre alkalmazza a "szimbolikus lázadás" kifejezést. (Nem saját terminusa, de hirtelen nem jut eszembe, honnan vette.) Annyira nem akartam ezt a tanulmányban hangsúlyozni, mert nem akartam nagyon beszólogatósra írni -nem akartam a saját részbeni csalódottságomat megszólaltatni benne a színtérrel kapcsolatban - de sokaknak tényleg nem sokkal többről szól, mint a zenéről és a fekete ruhákról. Van, aki még a szövegeknek se néz utána, nem hogy a kapcsolódó irodalomnak.
Ami a női szerepeket illeti, kiemelt antifeminizmust viszont inkább rocker lányoknál szoktam látni - annyira nem értem, ahogy a bakancsukban, a Maiden pólójukban, a láncaikkal, a keménységükkel,az asztalracsapós természetükkel ágálnak a feminizmus ellen. Mintha magukat tagadnák meg.
Második hsz: Kelemen Anett a szakdolgozatában pont erre alkalmazza a "szimbolikus lázadás" kifejezést. (Nem saját terminusa, de hirtelen nem jut eszembe, honnan vette.) Annyira nem akartam ezt a tanulmányban hangsúlyozni, mert nem akartam nagyon beszólogatósra írni -nem akartam a saját részbeni csalódottságomat megszólaltatni benne a színtérrel kapcsolatban - de sokaknak tényleg nem sokkal többről szól, mint a zenéről és a fekete ruhákról. Van, aki még a szövegeknek se néz utána, nem hogy a kapcsolódó irodalomnak.
Ami a női szerepeket illeti, kiemelt antifeminizmust viszont inkább rocker lányoknál szoktam látni - annyira nem értem, ahogy a bakancsukban, a Maiden pólójukban, a láncaikkal, a keménységükkel,az asztalracsapós természetükkel ágálnak a feminizmus ellen. Mintha magukat tagadnák meg.
-
- +0
-
-
Írta: dudette, március 28, 2011
Nagyon szépen köszönöm a válaszokat.
Amit a rocker-lányok kapcsán írsz, tényleg nagyon furcsa ... ez az ambivalencia is megérne egy tanulmányt.
Amit a rocker-lányok kapcsán írsz, tényleg nagyon furcsa ... ez az ambivalencia is megérne egy tanulmányt.
-
- +0
-
-
Írta: Rita, március 28, 2011
Én köszönöm a visszajelzést 
Igen, de az egy sokkal nagyobb közeg, így nehezebb is "átfogni."
Nemrég beszélgettem egy lánnyal, aki úgy látom,mindkettőben benne van, és ő olyasmit mondott, hogy "a szubkultúrában elharapózó agresszív feminizmust igyekszünk talán ellensúlyozni a hagyományos női szerep hangsúlyozásával, így fejezzük ki az egyéniségünket" Mint neki is mondtam, én sehol nem látok egyik szubkultúrában sem agresszív feminizmust (Magyarországon biztos nem, még a punkok között sem, sőt rohadt sok hímsoviniszta punkkal találkoztam az igazat megvallva...) de abban tényleg lehet valami, hogy ezt az önkifejezésnek fogják fel. Azaz ők - paradox! - annyira független nők, hogy feminizmusra sincs szükségük a maguk meglátása szerint.
Kár, hogy feminizmus nélkül ők nem nagyon lázadozhatnának, fejezhetnék ki az állítólag antifeminista egyéniségüket, gondolataikat... Beszélni se nagyon beszélhetnének.
Igen, de az egy sokkal nagyobb közeg, így nehezebb is "átfogni."
Nemrég beszélgettem egy lánnyal, aki úgy látom,mindkettőben benne van, és ő olyasmit mondott, hogy "a szubkultúrában elharapózó agresszív feminizmust igyekszünk talán ellensúlyozni a hagyományos női szerep hangsúlyozásával, így fejezzük ki az egyéniségünket" Mint neki is mondtam, én sehol nem látok egyik szubkultúrában sem agresszív feminizmust (Magyarországon biztos nem, még a punkok között sem, sőt rohadt sok hímsoviniszta punkkal találkoztam az igazat megvallva...) de abban tényleg lehet valami, hogy ezt az önkifejezésnek fogják fel. Azaz ők - paradox! - annyira független nők, hogy feminizmusra sincs szükségük a maguk meglátása szerint.
Kár, hogy feminizmus nélkül ők nem nagyon lázadozhatnának, fejezhetnék ki az állítólag antifeminista egyéniségüket, gondolataikat... Beszélni se nagyon beszélhetnének.
-
- +0
-
-
Szóljon hozzá Ön is!
Kérjük, hogy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni. Ha még nincs fiókja, akkor regisztráljon!
Nagyon érdekesek a következtetések, és meg is fogalmazódott bennem néhány kérdés. Például, ugyebár az egyik eredmény az, hogy bár nők számára az átlagosnál biztonságosabbnak tűnik a goth szubkultúra közege, illetve az átlagosnál nagyobb mértékben tapasztalható nők és férfiak közötti egyenlőség olyan területeken, mint a házimunka, a feminizmus elveinek, gyakorlatának tudatos felvállalása, propagálása nem volt jellemző sokkal nagyobb mértékben, mint a népesség körében általában. Ennek lehet-e esetleg ahhoz köze, hogy a goth nem kimondottan, sőt egyáltalán nem "politikus" irányzat olyan értelemben, mint pl. a punk, a hip hop, vagy a riot grrrl. Épp ellenkezőleg, mintha inkább a befelé fordulást, csendesebb szemlélődést részesítené előnyben (itt látok rokonságot a hippikultúrával is). Bár nem ismerem behatóan a goth zenét, de úgy tudom, illetve a tanulmány is azt sugallja (bár konkrétan nem esik sok szó a zenéről), hogy a dalszövegek is elvontabban szólnak csak a társadalmi valóságról, inkább szubjektív, befelé forduló témák vannak, amelyekben az individuum, belső érzések, a spiritualitás hangsúlyosak, amelyek azonban nem helyeződnek konkrét társadalmi kontextusba. Releváns szempont lehet ez?